Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Tóth Vivien: Elefántsimogató (regényrészlet)

Fotó: Szokodi Bea

A többiekkel gyógyszerosztásnál koccintunk az újévre egy pohár vízzel. Még utoljára kinézek az utcára, ahonnan egyre több dudaszó szűrődik be.

Bővebben ...
Költészet

Vida Kamilla versei

Fotós: Sivák Zsófia

mindegy: a sznobokat az első könyvemben már úgyis elijesztettem!

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Ferencz Mónika: Hiszti

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Költészet

Taizs Gergő versei

Fotó: Pápai Zoltán

A cilinderben üregedő nyúl / orrcimpáján a tenger habjai

 

A fénykörön túl

A takarás roppant rendszerében
az emberek úgy változnak,
hogy elfelejtenek szólni róla.
Engem arra szánt az Úr,
hogy vágyni tanuljak,
de sosem tanított meg
jól feledni.
Határozott bizonytalansággal,
szó- és számkivetettségben,
a hallgatás szemhéjnyi zsákutcájában
sosem leszek igazán
egymagam,
fogadkozom,
és lehugyozom a gyanútlan csillagokat.

 

Paphos nélküled

Nyikorog a reggel, a kertkapu, a hintaszék –
minden határos valamivel.
Aztán az ellobbanó felhők.
Az anyag szenvedő szerkezete.
A cilinderben üregedő nyúl
orrcimpáján a tenger habjai.
De mi okozza a bolygók táncát,
az aritmiát a harangszóban,
amikor félrevered szívemet?

 

Taizs Gergő 1984-ben született Tatabányán. Verset ír.
 
Költészet

Farkas Arnold Levente: teketória

Fotó: A szerző archívuma

mint / teketória nélküli szóban / a méla igazság

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Korda Bonifác: A nagy fölemelkedés

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor II.

Fotó: a szerző archívuma

Ha apám tudta, hogyan kell enni, akkor anyám azt tudja, hogyan kell koplalni. Egész gyerekkoromban vagy koplalt, vagy folyékony diétán volt, miközben apám zabált és dohányzott és énekelt és ivott.

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor I.

Fotó: a szerző archívuma

Amit nem merek elmondani anyámnak az az, hogy ez nem egy egyszerű húgyúti fertőzés. Apám családjában van egy széles körben elterjedt hiedelem, miszerint a szellemek lábtól felfelé hatolnak be egy nő testébe.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Eszter Hanna: lebegő

Fotó: Török Levente

sodrást ami elmossa / az elhordozott erőszakot

Bővebben ...
Próza

Kiszely Márk: Kapcsolati tőke

Fotó: a szerző archívuma

Volt ez a csajom Debrecenben. Cseresznyével egyensúlyozott az ajkán, a szemében gurámikat nevelt. Tubás volt, vagy tenorkürtös, nem tudom már, a rézfúvósok között ült, a rendezői balon. Ha a nevén szólítottam, nem figyelt oda. Ha hatszögbe rendeztem a díszköveket a teste körül, magához tért.

Bővebben ...
Költészet

Rostás Mihály versei

Fotó: A szerző archívuma

hogyha kezembe foghatnék / egy maréknyi időt

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Bartók Imre: 1939. szeptember 23.

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Fotó: Győri-Drahos Martin

G. Szabó Sarolta versei

Olyan vagyok, mint egy zacskó / amit vízzel töltenek meg. / Összevissza mozog, ahogy felemelik, leteszik / mindig más alakban / és mindig mások.

Úgyis minden

A harmadik sör után már alig fáj a nyakam
pedig részegen is csak azt figyelem
ki kinek a kezét fogja.
Mindig a helyemen vannak
mások mellett az emberek.

– de én nem megyek
én nem megyek –

Tegnap, miután felkeltem
majdnem lezuhanyoztam, és
majdnem elolvastam a listát
a napi teendőimről.
Este egyet húztam ki:
- - - - - - - -

Ma meghívtak egy rétre
ahol senki nem nézhet
a mellette ülőre.

– de én nem megyek
én nem megyek –

Ugyanebben az álmomban kaptam egy üzenetet
(„Fontos vagy.”)
valakitől, akinek tényleg fontos voltam
egy vagy fél évtizede.
Megtudtam, aznap éjjel több ismerősöm is régi szerelmekkel álmodott.

Főleg olyanokról, akikre
– ezért vagy azért –
kellemetlen emlékezni.

– de én nem megyek
én nem megyek –

Olyan vagyok, mint egy zacskó
amit vízzel töltenek meg.
Összevissza mozog, ahogy felemelik, leteszik
mindig más alakban
és mindig mások.

– de én nem megyek
én nem megyek –

A napi teendők helyett
újabban
azt írom fel jegyzetpapírokra
hogy kivel töltöttem volna
legszívesebben
az előző napot.

Aztán megpróbálok úgy beszélni róluk
mintha nem érezném kínosnak
hogy még mindig hiányoznak.
De csukott szemmel mindig szédülök.
Ez az első emlékem gyerekkoromból.

Úgyis minden újraindul.
De én nem megyek.
Én nem megyek.

 

Tea

Cigaretta helyett elfüstölök
néhány teát
neked
rólam.

(egyszer írtam egy teát a magányoshoz –
zöld volt, és elszelelt)

Szeretem a kert szagát,
a rohadt gyümölcsöt, a száradó ruhát.
Hogy zavarban vagyok
egy villanykapcsolónál.

Mitől félek a legjobban?
– a múltkor hazudtam –
Hogy megnyugtat, ha
kattog a HÉV.
Olyan, mintha lőnének.

Ha magam mögé nézek,
ne lássak át rajtad.
Fogd már meg a kezem.
Elférek alattad.

 

G. Szabó Sarolta (1992, Budapest) szerkesztő, kulturális újságíró, az ELTE mesterszakos hallgatója, az Apokrif folyóirat munkatársa. Falfirka nevű irodalmi programsorozatával az olvasást népszerűsíti.