Nyőgér Róbert versei

Részletek

Írta: Nyőgér Róbert

Hordhatnám én is azt a bolhás irhát helyette így télvíz idején. / Ő pedig esténként kutyafuttában mehetne verdével egy srenkre, / hogy aztán, ha elmakózta már a szajrét, / kigyúrt mellkasára / büszkén varrassa fel rókalelkű őseinek kapcarajzos nevét. / És irgalmatlanul kirázná a hideg tőlem. 

konyhanyelv
Nyőgér Jácint nagyapám emlékére

szalad a kés a libikóka
csak úgy megy ez ha senki se lát
levetett kötényed ott van még
a szék támlájára borítva
viszik Ilonát
lobog a haja

zsíros a deszka hátul a léc
itt lábatlankodok csak megint
míg valaki sütne-főzne de
nem tudja mi legyen az ebéd
ne vess meg érte
idegen a kés

a gyúródeszkán csak tudnám m'ért
jön ez a hideg a hátamra
is húzhatjuk a függönyöket
színre színt vagy adut ha játszunk
kettesben tudod
áll már a kontra

ilyenkor enyém ez a konyha
mint az ujjak menekülése
a vágólapon csak úgy megy ez
ha rajtad kívül senki se lát
nevess megérte
snapszer piros ász

Háromlábú

Szőrmekapucnis, Gucci télikabátban,
vezeték nélküli, agybadugós kis fülesemmel
az egyik éjjel hazafelé caplattam
egy mihaszna, háromlábú kutyával egyetemben.
Annyit ittam, hogy szabályosan bugyborékolt
már a hátam. Beszűkült, majd kitágult a körtéren
a Gomba. Nem akartam feldörzsölni őt a köztereseknél,
nehogy aztán valami sintérnél kössön ki nekem a végén.
Pedig láthatóan az agyar, a nyelv is olyan irdatlan volt,
hogy alig fért már meg abban a retkes pofájában.
Gondoltam, veszett fejsze nyele szegény,
hát haza, azért mégsem viszem, milyen az már. Leitatom
inkább ezt a nyomorult állatot is a maradék vodkával.
Elvégre nem is olyan sokban különbözünk mi egymástól.
Nézd csak meg, milyen mackós ő is. Mekkora szőrme takarja.
Hordhatnám én is azt a bolhás irhát helyette így télvíz idején.
Ő pedig esténként kutyafuttában mehetne verdével egy srenkre,
hogy aztán, ha elmakózta már a szajrét, kigyúrt mellkasára
büszkén varrassa fel rókalelkű őseinek kapcarajzos nevét.
És irgalmatlanul kirázná a hideg tőlem. Felállna a szőr a hátán,
ahogy az egyik éjjel egyszer csak a nyomába szegődnék
a Feneketlen-tónál.

a topolyai farkas

pihennem kell már eleget kaptatok
kietlen farkasösvényeiteken
fikarcnyi pára sincs az ember nem sok
mit mondhatnék man is a wolf to man
nyelvem irdatlan nem fér meg a szájban
torkig vagyok átvágtam minden éren
alighanem farkasfogra kelt a szó
térdtől megette a rosseb a lábam
csapzott farkasölőim az istenér' sem
mennének rá védtelen torokra
uszíthatom őket alattomos
féreg nem szorul a fába sebtiben
összetákolt lélekvesztőinken
szürkületben is megyünk utána
se nem vonyít se nem üvölt a beste
prédaleső pofáját mégis tisztán
látom magam előtt éjjelente
a pusztatemplom romjainál
egy beesett horpaszú toportyán
kódorog

Nyőgér Róbert 1991-ben született Ajkán. Középiskolai tanulmányait a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban végezte, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar, család- és gyermekvédő szakos tanárként szerzett diplomát. Jelenleg magyar nyelvet és irodalmat tanít Budapesten. Alapvetően introvertált személyiség egy extrovertált világban, ahol folyton ki kell állni, szerepelni, nyilatkozni, mosolyogni, furakodni kell és jártatni a szájat. Ott motoszkál benne folyton valami (remélhetőleg) kiapadhatatlan alkothatnék, mely főleg versek és rövidprózai művek írásában talál utat magának. Képes arra, hogy tizen-egynéhány sor miatt egy szemhunyásnyit se aludjon.