Sopotnik Zoltán versei
- Részletek
- Írta: Sopotnik Zoltán
Jóllaktak az éhezők, és megpihentek / az örök fáradtak is, új sors hangjait idézte meg / a templom nagyharangja. Megkondult a gyász, / de a teremtődés is. A panelházakban lakók közben / bevallottan morogtak fészereikben.
Cigánytérítő
A cigány gettó egyszerre tért meg, miután Rög,
a szerzetes és az egyházmegye visszahozatta őket
a városba. Nem köszönésképpen, csak érezték,
hogy eljött az idő. A vajda kiáltott, Istenre fel! Alig
bírta el a templom, de a hatalmas park körötte
segített, együtt áldották meg őket a büszke fákkal.
És a nem messze lévő erőmű tornya is kapott
belőle. Leborult mind a nép, recsegett a fű a
térdük alatt. Jóllaktak az éhezők, és megpihentek
az örök fáradtak is, új sors hangjait idézte meg
a templom nagyharangja. Megkondult a gyász,
de a teremtődés is. A panelházakban lakók közben
bevallottan morogtak fészereikben.
Apáca sír
Halottak napján elmegyünk a templomhoz,
ahol a lengyel apácák sírja van. Az épület mögé
kerülünk a kavicsos úton, letesszük mécsesünk a
többi hatvan mellé, hatvanegy. A háború idején
itt ápolták a sérülteket, törölték a vért, fogták az
épp elmenők fejét, imádkoztak, káromkodtak
értük, hatvankettő. Éltették az Urat, de veszekedtek
is feléje, mert vele ugyan ki tudna? Erős szél támad,
meggyújtjuk ismét a mécsest, hirtelen hetven, hetvennégy,
enigmatikus hideg.
Sopotnik Zoltán 1974-ben született Salgótarjánban. Sziveri- és József Attila-díjas költő, író, szerkesztő. Kötetei: Krokodil (2003), Az őszinteség közepe (2006), Futóalbum (2009), Saját perzsa (2012), Fahéjas kert (2013), Moszkvics (2016).
