Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom?

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája

Montázs: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris, 'White Polypous Thing' by deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Kovács Eleonóra: Fényerősség

Fotó: Váradi Sándor

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Bővebben ...
Költészet

Závada Péter: Világos körülmények

Fotó: Máté Péter / Jelenkor

Kezünk közt eltévedt túrázók / utolsó életjelei egy térképen, melyet nem mi rajzoltunk, de rátaláltunk, / és most utólag felelősséggel tartozunk értük. 

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...
Fotó: Lutor Katalin

Horváth Florencia versei

asszonyok ülnek a padon kilóg az ég alól a szarkaláb / egy tehervonat hasításairól legszívesebben a földet ért / faleveleket kérdezném megtaníthatnának minket előre / feldolgozni tömbösíteni darálni megtaníthatnának minket / lélegezni a víz alatt halott minden halott temetetlen


Felnő, megnyugszik


a sírás jut eszembe először
de mindig rá kell jöjjek nem ez
a legjobb megoldás
estefelé alakul így mikor rettegni
kezdek a sötéttől
nem mesélték el kiskoromban
lehet jó is
hogy vannak hormonok amik
csak ilyenkor termelődnek
a testnek szüksége van
az éjszakára
csak szörnyek és mindent
felfaló gonosz gyíkok kerültek
ilyenkor szóba
aztán mindig akadt aki felkapcsolta
a sarokban lévő lámpát
árnyék borult a tárgyakra de
úgy éreztem betakar
mindig a sírás jut eszembe először
ha arra ébredek hogy
szemembe világít a lámpa
felkelek lekapcsolom sietek
maradjon bennem az álom hogy
sötétben is menjen a visszaalvás


Műtét

Idegen anyagot juttatnak a vérbe.
Varr, Budapest, Jánoskórház.
Az antitestek kiszívják szervezete
eredeti molekuláit. Reszket
benne a tű, felkarcolja bőrét a hideg
fém. Eltűnik szeméből a fény,
most esik transzba, most kel át.
Ébredés után már nem teljesen néma,
de még nem is beszél, ilyenek
az elveszett lángok. Azt akarja mondani,
amit nem képes. Hogy itt volt,
hogy itt lehetett. Maga mögött az évszázad
félelmével szétfeszül benne a por.
Marad, aki nem hord egyenruhát, kiszáll,
aki lepedőn született.


Fonák

Túlettem magam,
a vízgyűjtő területek áradása.
Bugyrokban nő ki a pokol,
hájastészta köti össze.
Lyuk van a gyomrom helyén,
telítődik bennem
az ijedtségérzés.
Hogy rossz vonatra szálltam,
mert korábban indul el,
mint a menetrend
szerint, majd rájövök,
csak a mellettem álló
szerelvény az.
Csomókba gyűlnek a sínpárok,
összeragad kelés közben a tészta.
Masszává gyűl bennem a hő,
ahogy ott lakik minden
párhuzamosban a végtelen.
Még mindig
keresem idegen földön a csillagokat,
az elveszetteket még mindig
nem találom. Elvisz a vonat,
ösztönből rossz irányba
hasamban góccá ferdül
a reszketeg álom.

Tejfehér köd.
Aktus.
Paralel.


Játszik

Reggelente kinyitották a szelencét,
várták, ki érkezik először oda. Nem volt,
semmi sem volt, ami maradjon, szép lassan így
minden elvihetővé vált. Apránként bontották,
felülről rázták, majd elkezdték egyre erősebben
cafatokká fosztani. Mindenki akart belőle egy
darabot, mindenki egyre nagyobb darabot akart.
Omlás közben rádőlt egy járókelőre, amputálta
minden belső szervét, csak végtagokat hagyott.
Üres testben lakik a szégyen, oldani nem lehet.
Üvegszilánkot kell végighúzni a csiklón,
a mellbimbókat elég ólommal leönteni.


Pálya


asszonyok ülnek a padon kilóg az ég alól a szarkaláb
egy tehervonat hasításairól legszívesebben a földet ért
faleveleket kérdezném megtaníthatnának minket előre
feldolgozni tömbösíteni darálni megtaníthatnának minket
lélegezni a víz alatt halott minden halott temetetlen
azt hiszik valakik azt hiszik bezártak hogy innét már végképp
nincsen hová persze azért tiszteletből minden távozó helye
üres marad mégsem létezik fel nem ajánlott lehetőség
gondolnak ránk a vasúti kocsik mindig elveszítenek egy
porszemet itt csak álmos kutyák és kényelmetlen székek
vannak meg kell próbálni elfordulni
mint azúrból festett gyöngyhéjú gömb


Mély

Milliárdok alatt süllyed a föld,
a vége nem ez, a vége majd a nyelv.
Aki hazajár, egyszer úgyis megtér,
aludni tanul az évek óta bölcs.
Belemosod magadat a porba,
benned Jerikó, most omlik rád.
Látod, összegyűlik a víz,
látod, fon neked csuhéruhát.
Nem akarsz menni, tudhatod,
maradnál. Bársonyt vetni oda,
ahol elfekszik az ég.
Az oroszlánok éhesek,
bonts márványpalettát.


Piramisok

Fázol. Itt, Gízában nehezebbek a nappalok.
Próbálsz vigasztalást keresni, de nincs veled a nyelv.
Itt a megszólalás helye mélyen kiásott gödör.
Itt a csöndekben is csak csönd lakik.
Itt a házfalak vakolata az álom.

Érthetetlenül ugyan, de beszéd tör elő
belőled, mint megvadult állat.
Harmatcseppként ülnek hátadra az éjszakák,
pollennel teli kelyhekből iszol, így születik a szó.
Fázol. A piramisoknál nem tudsz elbújni,
itt sosem ismerted a helyes kifejezést.

 

Horváth Florencia 2002-ben született Celldömölkön. Az ELTE magyar alapszakos hallgatója. Verseket, slam poetry-szövegeket és prózát ír. Verseit eddig az Alföld, a Pannon Tükör, a KULTer, az Irodalmi Szemle, a Contextus, a Magyar Napló, A Vörös Postakocsi, a Napút, a Nincs és közölték, valamint megjelent a Szóvarázs és a Tükörben című antológiákban. Kritikái a Bárka Online oldalán jelennek meg, cikkeket ír az ELTE Online, a prae.hu, és a KULTer.hu oldalára.