Kulcsár Edmond versciklusa
- Részletek
- Írta: Kulcsár Edmond
a rádiót kikapcsolom / most jobb hallgatni hogy nem / szólunk egymáshoz / felismerhetetlen / arcok vagyunk / egy kamion visszapillantó-tükrében
megvonás
tőled innen nincsenek lehetőségek
nézni ki zuhog az eső
egymást osztó kilométertáblák
az előttünk haladó sor alatt
tükröződnek behajló felüljárók
a párás üveg
a következő kijárathoz forduljon le jobbra
tompán veszel
levegőt
a rádiót kikapcsolom
most jobb hallgatni hogy nem
szólunk egymáshoz
felismerhetetlen
arcok vagyunk
egy kamion visszapillantó-tükrében
egyikünket sem érdekli
ki kapaszkodik szorosabban
szinonimákon gondolkozunk
jobban kifejezhetik a csöndet
torkunkon akadt
a következő kijárathoz forduljon le jobbra
megelőzünk egy autót
a sávokat vaskorlát választja el
sebváltó kézifék
bekapcsolod az ablakmosót
takarítatlan bokrok alkalmi vécék
valakik lehúztak bekapcsolták a vészjelzőt
nem állnak meg nekik csak az idő
telne gyorsabban amikor vársz
tudod hogy nem érkezik
a következő kijárathoz forduljon le jobbra
bekapcsolod a rádiót
a reggeli adást ismétlik
nincs jel se hang csak kopognak
a cseppek a szélvédőn
leválik a sár az előttünk haladó kamionról
tőled innen nincsenek lehetőségek
csak nézni ki zuhog az eső
haladunk előre
ez most nem
amióta egybeolvadtunk
meg tudom enni az aprólékot
hallom a reggel nyolckor tolató áruszállítót az ablakban
látom azokat a színeket is amikre csak te szoktál figyelni
pucolatlan ablakokat kihúzott függönyöket
egy hangon beszélünk közös frekvencián
így értjük meg magunkat
a telefonom ujjlenyomatolvasója
a te érintésedre is azonnal felold
a kamera nem lát különbséget
egyformán gépelnek ujjaink
ugyanezeket a sorokat írják
ugyanazzal a címmel
ez most nem vers
csak a beszélgetéseink
levágod körmeinket
kiszedem szemöldökünk
iszol részegedem
eszek jóllaksz
este befelé fordulunk
azon gondolkozom
ugyanazt álmodjuk-e
mozaik
nem hagytál magad után semmi élőt
egy gyűrű egy óra pár fülbevaló
két nem látott üzenet
tegnap este részegen
ami most otthonos az ingem
nálad maradt hajszálak
amik a párnába ráncolódtak
két mosatlan borospohár
behúzott függöny mögötti utcafények
a fal sokkal tisztább az árnyékoktól
ott látlak bele ahol a fej nagyobb a testnél
és hiába forgolódom nem tűnsz boldogabbnak
valaha itt elmondtak egy titkot emlékszem
nem tudtam megtartani
az ablakból innen egy nő
egy plakáton vele álmodtam
nem voltak szemei sem íze
a hátam mögötti süppedésben
egy fészekből kiesett fióka ragaszkodása
mimikri
kilépek az ajtón
olyan ez mint amikor intesz a sofőrnek
mert átenged a zebrán
mosolyogsz hogy elfelejtsen
akit nem ütött el
mint egy félig felhúzott cipzár
zubogó leves illata a lépcsőházban
amivel jóllaksz
mint amikor lefekszel az ágyra
és várod hogy múljon a merevedés
örülsz ha a ruhákat negyven fokon
mosószer nélkül is kimossa a gép
de végül is mindegy
a kabátban amit kinőttem
átveszem a színeidet
ellapátolom a havat besózom a járdát
leseprem a lábnyomokat
hinta
nincs amiről ne tudnál
zsákba teszem az este kint hagyott söröket
mindent amiről eszedbe jut a gyerekkorod
leseprem az átázott abroszt beviszem a kiterített lepedőt
átlátsz rajtuk ahogy szemben süt a nap
melengeti a szél a kerítésre akadt kutyaszőrt
emlékszel szüleidre a kölcsönös kényszerre
mosás után emésztőből felszivárgott pöcelé
ahányszor hazajössz
kikerülöm a járda melletti gazcsomót
és látod a beforratlan repedéseket a falon
csepeg a csap
köhögsz a berőkönyödött ruhák szagától
elfelejtem a szülinapod dátumát
a lendület lemarja a rozsdát a láncokról
lefekszem a fűbe
a hintában ülsz
eltakar egy fa
előre hátra
előre hátra
Kulcsár Edmond 1998, Nagyvárad. A Partiumi Keresztény Egyetem mesterszakos hallgatója. Publikációi jelentek meg többek között a Kulter.hu-n, a Székelyföld, Várad és Helikon irodalmi folyóiratokban. A Kortárs Hangon pályázat többszörös díjazottja, az Élő Várad mozgalom tagja.
