Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Próza

Kónya Sándor: Dagadék

Fotó: Kónya Tamás

Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet.

Bővebben ...
Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...
Fotó: Kovács Vanda

Kupihár Rebeka versei

nem tudtuk, hogy a szüzességet lóháton is el lehet veszíteni. / azon gondolkodtunk, hogy a természet vajon számolt-e / a nagyítóval elégetett hangyák veszteségével / és nem találtunk abban kivetnivalót, / hogy a fakanálnak több funkciója van.


burokrepesztés


amikor a köröm növése jelezte az idő múlását,
úgy képzeltük, hogy az eső az angyalok nyála,
a halál oka a temető,
és gazdag az, akinek nem kockaháza van.
nem tudtuk, hogy a szüzességet lóháton is el lehet veszíteni.
azon gondolkodtunk, hogy a természet vajon számolt-e
a nagyítóval elégetett hangyák veszteségével
és nem találtunk abban kivetnivalót,
hogy a fakanálnak több funkciója van.
aztán egyik reggel bűntudattal ébredtünk
a szelepsapkák és a rovarok miatt,
szégyennel, a bő ruhával még elrejthető domborulatok miatt,
haraggal, a visszaütés képtelensége miatt.
észrevettük a kádárkorszakot az otthonunkban.
a viszketést az öklünkben.
és a beszélgetéseinkbe beszivárgott
a hallgatásnál is iszonyúbb
mellébeszélés.


bélabá


nem volt pedofil.
de nem titkolta az erekcióját,
amikor vizes testtel
büntetőköröket futtatott velünk
a medence körüli hóban.
ő volt az első aki észrevette
a vékony zsírréteget
a nyurga gyerektesteken.
ekkor kezdett el beceneveket adni a lányoknak,
akik lila ajkakkal lebegtek
az örökké húszfokos vízben.
nem szóltak,
de az öltözőben
változatos kegyetlenséggel
vezették le egymáson a dühöt.

engem eleinte nem figyelt,
de hétről-hétre nehezebb volt tagadnom
a szőrré váló pihéket
és a domborulatokat az elasztán alatt.
csak egyszer hívott mókuskámnak,
de rögtön hallgattam rá.
hiába képzeltem kitartóan
olimpiai érmet a nyakamba
és hiába fizettem ki a teljes hónapot.
tudtam, többet nem jövök.


Kupihár Rebeka
 1999 (Eger). Pszichológus, irodalomterapeuta. 
A heterók istenéhez című kötettervével Petri-díjat nyert, első kötete 2024 őszén jelenik meg a Magvető Kiadónál.