Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

emlékszagú molyok őrzik / a ki nem mondott nevet.

Bővebben ...
Próza

Magyary Ágnes: Regény

Fotó: morpho

Amit fontosnak tartanak az emberek a megtörtént eseményekből, az banális részlet; és ami életbevágó, azon könnyed eleganciával átsiklanak. Ezért is olyan nehéz kihámozni a valóság sarokköveit. Persze, ha a rendőrségnek lenne hozzáférése a titkosszolgálat adataihoz, akkor minden sokkal könnyebb lenne, de a városállamban nem volt cél, hogy a rendőrségnek könnyebb legyen.

Bővebben ...
Költészet

Wölfl-Molnár Eszter versei

Fotó: Nagy Viktor

Túl sokáig volt a bordák mögött

Bővebben ...
Próza

Vince András: Adamec (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Mi itt a Magyar Televízióban megpróbálunk fenntartani bizonyos civilizált viselkedési kereteket, például légyszívessel kezdjük a mondatot. De még véletlenül se gondold azt, váltott át kioktató tegezésbe, hogy te szívességet teszel bárkinek is, ha végrehajtasz egy kérést. Ez csak annyit jelent, hogy nem vagyunk végtelenül tahók. Mi így adjuk ki a parancsot.

Bővebben ...
Költészet

Ecsedi Borbála versei

Fotó: Vigh Levente

Nehéz gyökerek fognak / nem engednek át a határon

Bővebben ...
Fotó: Pap Boldizsár

Nagy Dániel versei

A fejesek. A kihagyott helyzetek miatti bosszúság. / Az edzői utasítások. A testcselek. / A kapufán csattanó lövés hangja. / Az a pár darab üzemben hagyott reflektor, / ahogy bevilágítja a tizenhatos területét. / Majd a biciklizés hazafelé. A sugárúton / a villámsújtotta fák.


Úgy tűnik, az érzelmek már megint kezdenek divatba jönni


Ma, 17:32 perckor virágot adtak át
a Dresszing Károly utca és a Petneházy utca sarkán.
Egyik kézből a másikba. A Duna House
ingatlanközvetítő-irodától pár méterre.
Nem messze a tengernyi derű központjától,
a Jóhajó Vitorlásbolttól. A BÁV-tól is csak egy
köpésnyire. Pont srégen a Sparral, ahová most
akciós madagaszkári vaníliarúddal csábítanak.
Tudod, ott, ahol a 14. számú Kínai Nagy Fal Büfé is üzemel.
Ahol szüleink a húsközpontú táplálkozás
szeretetére neveltek. A Vasedény közelében,
ahol valami régi haverod cukkolt, hogy úgysem
fogsz bejutni az orvosira, te meg mondtad neki,
hogy húzzon az anyjába! Na, ott adták át. Az ég kék volt,
a nap sütött. Közben egy bágyadt tokájú néni
került összetűzésbe a helyi alakulatokkal.
Így cserélt gazdát a virág. Hogy ez most a kezdete
vagy a vége volt valaminek, az jó kérdés.
De ott, akkor, rengeteg érzelem került
a levegőbe. És ez csak egyet jelenthet:
az érzelmek már megint kezdenek divatba jönni.


Érzelmes vers a kamaszkorról

Kereszteződések, melyeken sietve tekersz át.
Az osztálytársad az út túloldalán, akire ráköszönsz.
A hajtókar kattogása, ahogy a pedálokra nehezedsz.
A váltód hangja, ahogy felváltasz ötösbe.
Majd a megnyugvás: más is késett.
Ahogy a többiek megvárnak, pedig ők már
a stoplist húzzák. Az azúr színű műszálas mez,
amiben pár órára Del Pierónak érzed magad.
Aztán az egymás közötti játék. Az ütközések.
A fejesek. A kihagyott helyzetek miatti bosszúság.
Az edzői utasítások. A testcselek.
A kapufán csattanó lövés hangja.
Az a pár darab üzemben hagyott reflektor,
ahogy bevilágítja a tizenhatos területét.
Majd a biciklizés hazafelé. A sugárúton
a villámsújtotta fák. Otthon a tolóajtó nyikorgó hangja.
A szennyes, amit azonnal a mosógépbe pakolsz.
A kedvenc programod beállítása.
40 Celsius-fokon, színes ruhát, másfél óra alatt,
a textillel mégis kíméletes. Aztán az íróasztalod.
A tankönyveid. A másnapi felelés történelemből.
A krími háborút veszitek. Ahogy felkészülsz.
Ahogy már inkább aludnál. Ahogy már alszol is,
csak magadra húzol valamit.

Álmaid ígéretesek – gondolod magadban. És vége.


Nagy Dániel 1994-ben született Gyulán. Jelenleg Budapesten él.