Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Ayhan Gökhan versei

Fotó: Vas Viktória

nem fizettek közös költséget, / kilakoltatták őket.

Bővebben ...
Próza

Szöllősi Tamás: Űrutazás

Fotó: a szerző archívuma

Nem válaszoltam, csak ösztönösen gyorsabban kezdtem tekerni. Ujjaim ráfeszültek a kormányra, és már nem volt idő gondolkodni. Éreztem, hogy a kerék alatt recsegnek a kövek, a pedál szinte perzselte a talpam. Ervin nem csak gyors, hanem vakmerő is volt.

Bővebben ...
Költészet

Katona Ágota versei

Fotó: Tinordi-Karvaly Bence

A halovány Európában / fogynak a színek

Bővebben ...
Próza

Bánfi Veronika: A telhetetlen

Fotó: a szerző archívuma

Körbenézek a rozsdamentes acéltermékeknél, de azt hiszem, nem illik csontozókést tenni a fa alá. Nem is kockázatmentes, ha számításba vesszük a karácsonyi ebédek feszült hangulatát.

Bővebben ...
Költészet

Zudor Boglárka versei

Fotó: Sárvári Géza

A pekándiós latte / És Karády a kedvence

Bővebben ...
Műfordítás

Tess Gallagher versei (f. Lauer Péter)

Fotó: Morella Muñoz-Tebar T.

A vizsgálat szerint 13 %-kal / gyengébben pumpál a szív

Bővebben ...
Próza

Haramza Kristóf: Fogadás

Fotó: a szerző archívuma

Nem akartam elhinni, hogy ennyire beszariak. Abban volt igazság persze, hogy ettől a Korpától, ha iszik, sok minden kitelik. Mégis kíváncsi voltam. Ha nem provokáljuk, nem itatjuk és figyelünk rá, miért ne lehetne vele józanul diskurálni?

Bővebben ...
Költészet

Taizs Gergő: A keretein túl

Fotó: Pápai Zoltán

mégis / fákat ölelnél kiszáradásig

Bővebben ...
Költészet

Nagy Balázs Péter versei

Fotó: Pinczési Botond

Így lehet hát megismerni magamat, / mint szavaimat visszhangzó mitológiát

Bővebben ...
Műfordítás

Vetle Lid Larssen (f. Patat Bence): A csillagtudósok

Fotó: a szerző archívuma

És az expedíció harmadik tagja, a magyar Sajnovics? Ő vajon már a kezdeti szakaszát élte annak, ami tragikus sorsát okozta? Úgy vélem, erről megoszlanak a vélemények. Nem tudom, Ön mennyi információ birtokában van. Az a különös, hogy kedvelem Hellt: szent volt, tudós, a nagy igazság harcosa. De miért döntött úgy, hogy becsapja az egész világot?

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Mari egy napja

Fotó: a szerző archívuma

Langymeleg, tavaszias idő fogadta, mikor kilépett az utcára, ezért úgy döntött, hogy a hosszabb úton indul el haza. Már egészen közel járt a kedvenc pékségéhez, amikor hirtelen erősen nyilallni kezdett a homloka. Érezte, hogy a szarv jelentősen megnőtt, és így már bizonyára a kendő alatt is szembetűnő.

Bővebben ...
Fotó: Pap Boldizsár

Nagy Dániel versei

A fejesek. A kihagyott helyzetek miatti bosszúság. / Az edzői utasítások. A testcselek. / A kapufán csattanó lövés hangja. / Az a pár darab üzemben hagyott reflektor, / ahogy bevilágítja a tizenhatos területét. / Majd a biciklizés hazafelé. A sugárúton / a villámsújtotta fák.


Úgy tűnik, az érzelmek már megint kezdenek divatba jönni


Ma, 17:32 perckor virágot adtak át
a Dresszing Károly utca és a Petneházy utca sarkán.
Egyik kézből a másikba. A Duna House
ingatlanközvetítő-irodától pár méterre.
Nem messze a tengernyi derű központjától,
a Jóhajó Vitorlásbolttól. A BÁV-tól is csak egy
köpésnyire. Pont srégen a Sparral, ahová most
akciós madagaszkári vaníliarúddal csábítanak.
Tudod, ott, ahol a 14. számú Kínai Nagy Fal Büfé is üzemel.
Ahol szüleink a húsközpontú táplálkozás
szeretetére neveltek. A Vasedény közelében,
ahol valami régi haverod cukkolt, hogy úgysem
fogsz bejutni az orvosira, te meg mondtad neki,
hogy húzzon az anyjába! Na, ott adták át. Az ég kék volt,
a nap sütött. Közben egy bágyadt tokájú néni
került összetűzésbe a helyi alakulatokkal.
Így cserélt gazdát a virág. Hogy ez most a kezdete
vagy a vége volt valaminek, az jó kérdés.
De ott, akkor, rengeteg érzelem került
a levegőbe. És ez csak egyet jelenthet:
az érzelmek már megint kezdenek divatba jönni.


Érzelmes vers a kamaszkorról

Kereszteződések, melyeken sietve tekersz át.
Az osztálytársad az út túloldalán, akire ráköszönsz.
A hajtókar kattogása, ahogy a pedálokra nehezedsz.
A váltód hangja, ahogy felváltasz ötösbe.
Majd a megnyugvás: más is késett.
Ahogy a többiek megvárnak, pedig ők már
a stoplist húzzák. Az azúr színű műszálas mez,
amiben pár órára Del Pierónak érzed magad.
Aztán az egymás közötti játék. Az ütközések.
A fejesek. A kihagyott helyzetek miatti bosszúság.
Az edzői utasítások. A testcselek.
A kapufán csattanó lövés hangja.
Az a pár darab üzemben hagyott reflektor,
ahogy bevilágítja a tizenhatos területét.
Majd a biciklizés hazafelé. A sugárúton
a villámsújtotta fák. Otthon a tolóajtó nyikorgó hangja.
A szennyes, amit azonnal a mosógépbe pakolsz.
A kedvenc programod beállítása.
40 Celsius-fokon, színes ruhát, másfél óra alatt,
a textillel mégis kíméletes. Aztán az íróasztalod.
A tankönyveid. A másnapi felelés történelemből.
A krími háborút veszitek. Ahogy felkészülsz.
Ahogy már inkább aludnál. Ahogy már alszol is,
csak magadra húzol valamit.

Álmaid ígéretesek – gondolod magadban. És vége.


Nagy Dániel 1994-ben született Gyulán. Jelenleg Budapesten él.