Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Luciana Ratto (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Apu, melyikünket mentenéd meg?

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, a második gyerekkel megduplázódik a szeretet, azt mondják, hogy ezt kell mondani az elsőszülötteknek, de most két kiskutyaszem könyörög, hogy őt válasszam, és hagyjam veszni a másikat.

Bővebben ...
Műfordítás

Andrei Dósa (f. Horváth Benji): Sok erő és egy csipetnyi gyöngédség

Fotó: Veronica Ștefăneț

Igyekszem a lehető legokésabban hozzáállni a nőkhöz, még ha nagyrészt nőgyűlölő és szexista klisék sorozatába csúszik is bele az agyam. Mindenféle disznó vicceken nőttem fel, amelyeknek a főszereplői Móricka és Bulă voltak. Gyakran éreztem kísértést, hogy mint a viccben Bulă, azt mondjam a barátnőimnek, tetszik, ahogy gondolkodsz.

Bővebben ...
Költészet

Holczer Dávid versei

Fotó: Szántó Bence Attila

Isten tudja mire képes / egy ember seprűvel a kezében

Bővebben ...
Próza

Baqais Dávid: nem lenne boldogabb

Fotó: James Herbert

és akkor se lenne boldogabb, ha aztán öt vesztes pályázat után elkezdene egy kocsmában pultozni, hogy leplezze az ismerősei előtt az örökölt transzgenerációs vagyonát, ami miatt folyamatos bűntudatot érez, de akkor se, ha megtudná, hogy a barátjának háromszor annyi van a takarékszámláján, mint neki, és ő még bűntudatot sem érez

Bővebben ...
Próza

Szeifert Natália: Kopognak

Fotó: a szerző archívuma

részlet a Hóember a Naprendszerben című regényből

Bővebben ...
Költészet

Zsigmond Soma versei

Fotó: Pénzes Johanna

Lépteid alatt felnyög a parketta, ablakot nyitsz, / a levegő idegen csípése nem ébreszt fel.

Bővebben ...
Költészet

Kollár Árpád versei

Fotó: Keller Ami

az almahéjon azt a pici, barna a foltot

Bővebben ...
Próza

Murányi Zita: Halálfélelem

Fotó: a szerző archívuma

A férfiaktól is ösztönösen tartok, képtelen vagyok nem hidegen viszonozni az érintést, ujjaimat egyedül a pusztulás mozgatja, amihez érek, tönkremegy, atomjaira hullik.

Bővebben ...
Próza

Lázár Bence András: Saldanha. Lisszabon. Kacsakagyló.

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, Lisszabonban, a fehér városban, egészen máshogy megy le a nap. Legalábbis a portugálok ezt hiszik, és azon a csütörtöki délelőttön egy bizonyos Weisz Máté és egy bizonyos Perr Rebeka is ezt hitte.

Bővebben ...
Költészet

Benkő Imola Orsolya versei

Fotó: Szerdahelyi Mátyás

helyzet van a 10. C osztályban a kolléga / túl fiatal

Bővebben ...
Költészet

Saád Anna versei

Fotó: Sárközi Bence

de bennem ragadnak tanításaid / amik szerint élnem kéne

Bővebben ...
Költészet

Vincze Szabolcs versei

Fotó: Pavlovits Gitta

A Braille-írás panaszkodik / a hozzád érő kezekről

Bővebben ...
Fotó: Pap Boldizsár

Nagy Dániel versei

A fejesek. A kihagyott helyzetek miatti bosszúság. / Az edzői utasítások. A testcselek. / A kapufán csattanó lövés hangja. / Az a pár darab üzemben hagyott reflektor, / ahogy bevilágítja a tizenhatos területét. / Majd a biciklizés hazafelé. A sugárúton / a villámsújtotta fák.


Úgy tűnik, az érzelmek már megint kezdenek divatba jönni


Ma, 17:32 perckor virágot adtak át
a Dresszing Károly utca és a Petneházy utca sarkán.
Egyik kézből a másikba. A Duna House
ingatlanközvetítő-irodától pár méterre.
Nem messze a tengernyi derű központjától,
a Jóhajó Vitorlásbolttól. A BÁV-tól is csak egy
köpésnyire. Pont srégen a Sparral, ahová most
akciós madagaszkári vaníliarúddal csábítanak.
Tudod, ott, ahol a 14. számú Kínai Nagy Fal Büfé is üzemel.
Ahol szüleink a húsközpontú táplálkozás
szeretetére neveltek. A Vasedény közelében,
ahol valami régi haverod cukkolt, hogy úgysem
fogsz bejutni az orvosira, te meg mondtad neki,
hogy húzzon az anyjába! Na, ott adták át. Az ég kék volt,
a nap sütött. Közben egy bágyadt tokájú néni
került összetűzésbe a helyi alakulatokkal.
Így cserélt gazdát a virág. Hogy ez most a kezdete
vagy a vége volt valaminek, az jó kérdés.
De ott, akkor, rengeteg érzelem került
a levegőbe. És ez csak egyet jelenthet:
az érzelmek már megint kezdenek divatba jönni.


Érzelmes vers a kamaszkorról

Kereszteződések, melyeken sietve tekersz át.
Az osztálytársad az út túloldalán, akire ráköszönsz.
A hajtókar kattogása, ahogy a pedálokra nehezedsz.
A váltód hangja, ahogy felváltasz ötösbe.
Majd a megnyugvás: más is késett.
Ahogy a többiek megvárnak, pedig ők már
a stoplist húzzák. Az azúr színű műszálas mez,
amiben pár órára Del Pierónak érzed magad.
Aztán az egymás közötti játék. Az ütközések.
A fejesek. A kihagyott helyzetek miatti bosszúság.
Az edzői utasítások. A testcselek.
A kapufán csattanó lövés hangja.
Az a pár darab üzemben hagyott reflektor,
ahogy bevilágítja a tizenhatos területét.
Majd a biciklizés hazafelé. A sugárúton
a villámsújtotta fák. Otthon a tolóajtó nyikorgó hangja.
A szennyes, amit azonnal a mosógépbe pakolsz.
A kedvenc programod beállítása.
40 Celsius-fokon, színes ruhát, másfél óra alatt,
a textillel mégis kíméletes. Aztán az íróasztalod.
A tankönyveid. A másnapi felelés történelemből.
A krími háborút veszitek. Ahogy felkészülsz.
Ahogy már inkább aludnál. Ahogy már alszol is,
csak magadra húzol valamit.

Álmaid ígéretesek – gondolod magadban. És vége.


Nagy Dániel 1994-ben született Gyulán. Jelenleg Budapesten él.