Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Vince András: Adamec (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Mi itt a Magyar Televízióban megpróbálunk fenntartani bizonyos civilizált viselkedési kereteket, például légyszívessel kezdjük a mondatot. De még véletlenül se gondold azt, váltott át kioktató tegezésbe, hogy te szívességet teszel bárkinek is, ha végrehajtasz egy kérést. Ez csak annyit jelent, hogy nem vagyunk végtelenül tahók. Mi így adjuk ki a parancsot.

Bővebben ...
Költészet

Ecsedi Borbála versei

Fotó: Vigh Levente

Nehéz gyökerek fognak / nem engednek át a határon

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Szocia

Fotó: Zanati Réka

Aztán szétestem. Volt olyan is. Nem szeretek róla beszélni, de ha így vizslatod, hát muszáj. Inkább hallgatok, az az egyszerűbb, kényelmes közöny, mint holmi fura nemet mondás. Így hordtak szét a hangyák, mindenki magának, a maga királynőjének, hátha utána homlokon csókolja őket.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: A szabadságról

Fotó: Ádám Gyula

zsörtölődsz reggeltől / estig, akár medve a hó nélküli teleken

Bővebben ...
Próza

Klein Mari: Ágyban Prousttal

Fotó: a szerző archívuma

Újra meg újra felszítottad a tested, reggel hatig, amíg a maradék félsz ki nem rázkódott belőle. Míg ki nem világosodott. Mert akkor megbizonyosodtál: a denevérek már hazatértek, és bevackoltak a háztömb hasadékaiba.

Bővebben ...
Költészet

Gulisio Tímea versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Vasalt zoknival fojtják meg anyát

Bővebben ...
Próza

Bali Péter: take this longing

Fotó: a szerző archívuma

Mitteleuropa nem létezik, soha nem is létezett, a porosz nagyhatalmi törekvéseket melegítették újra egyfajta prémium kulturkampf díjcsomagként, melynek lényege annyi, hogy Németország (és a Volkswagen-konszern) neokoloniális törekvéseit támogassák.

Bővebben ...
Próza

Ambrus Máté: A forradalmár

Fotó: a szerző archívuma

Egyszer séta közben baljával belém karolt, a gangkorlát virágjainak rozsdás fémfonatán keresztül nézett az alattunk tátongó mélységbe, s amikor észrevette az udvar foltokban hiányos keramitburkolatát, megjegyezte, hogy az régen nem ilyen volt, a forradalomban szedték fel egy részét, hogy barikádot építsenek belőle.

Bővebben ...
Költészet

Szabó Imola Julianna versei

Fotó: A szerző archívuma

ne tudja senki / hogy nem érzel / csak megkönnyebbülést

Bővebben ...
Költészet

Bene Adrián: Kimérapalota

Fotó: A szerző archívuma

eltévedt bent egyszer egy kimérajaguár

Bővebben ...
Fotó: Pap Boldizsár

Nagy Dániel versei

A fejesek. A kihagyott helyzetek miatti bosszúság. / Az edzői utasítások. A testcselek. / A kapufán csattanó lövés hangja. / Az a pár darab üzemben hagyott reflektor, / ahogy bevilágítja a tizenhatos területét. / Majd a biciklizés hazafelé. A sugárúton / a villámsújtotta fák.


Úgy tűnik, az érzelmek már megint kezdenek divatba jönni


Ma, 17:32 perckor virágot adtak át
a Dresszing Károly utca és a Petneházy utca sarkán.
Egyik kézből a másikba. A Duna House
ingatlanközvetítő-irodától pár méterre.
Nem messze a tengernyi derű központjától,
a Jóhajó Vitorlásbolttól. A BÁV-tól is csak egy
köpésnyire. Pont srégen a Sparral, ahová most
akciós madagaszkári vaníliarúddal csábítanak.
Tudod, ott, ahol a 14. számú Kínai Nagy Fal Büfé is üzemel.
Ahol szüleink a húsközpontú táplálkozás
szeretetére neveltek. A Vasedény közelében,
ahol valami régi haverod cukkolt, hogy úgysem
fogsz bejutni az orvosira, te meg mondtad neki,
hogy húzzon az anyjába! Na, ott adták át. Az ég kék volt,
a nap sütött. Közben egy bágyadt tokájú néni
került összetűzésbe a helyi alakulatokkal.
Így cserélt gazdát a virág. Hogy ez most a kezdete
vagy a vége volt valaminek, az jó kérdés.
De ott, akkor, rengeteg érzelem került
a levegőbe. És ez csak egyet jelenthet:
az érzelmek már megint kezdenek divatba jönni.


Érzelmes vers a kamaszkorról

Kereszteződések, melyeken sietve tekersz át.
Az osztálytársad az út túloldalán, akire ráköszönsz.
A hajtókar kattogása, ahogy a pedálokra nehezedsz.
A váltód hangja, ahogy felváltasz ötösbe.
Majd a megnyugvás: más is késett.
Ahogy a többiek megvárnak, pedig ők már
a stoplist húzzák. Az azúr színű műszálas mez,
amiben pár órára Del Pierónak érzed magad.
Aztán az egymás közötti játék. Az ütközések.
A fejesek. A kihagyott helyzetek miatti bosszúság.
Az edzői utasítások. A testcselek.
A kapufán csattanó lövés hangja.
Az a pár darab üzemben hagyott reflektor,
ahogy bevilágítja a tizenhatos területét.
Majd a biciklizés hazafelé. A sugárúton
a villámsújtotta fák. Otthon a tolóajtó nyikorgó hangja.
A szennyes, amit azonnal a mosógépbe pakolsz.
A kedvenc programod beállítása.
40 Celsius-fokon, színes ruhát, másfél óra alatt,
a textillel mégis kíméletes. Aztán az íróasztalod.
A tankönyveid. A másnapi felelés történelemből.
A krími háborút veszitek. Ahogy felkészülsz.
Ahogy már inkább aludnál. Ahogy már alszol is,
csak magadra húzol valamit.

Álmaid ígéretesek – gondolod magadban. És vége.


Nagy Dániel 1994-ben született Gyulán. Jelenleg Budapesten él.