Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Luciana Ratto (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Apu, melyikünket mentenéd meg?

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, a második gyerekkel megduplázódik a szeretet, azt mondják, hogy ezt kell mondani az elsőszülötteknek, de most két kiskutyaszem könyörög, hogy őt válasszam, és hagyjam veszni a másikat.

Bővebben ...
Műfordítás

Andrei Dósa (f. Horváth Benji): Sok erő és egy csipetnyi gyöngédség

Fotó: Veronica Ștefăneț

Igyekszem a lehető legokésabban hozzáállni a nőkhöz, még ha nagyrészt nőgyűlölő és szexista klisék sorozatába csúszik is bele az agyam. Mindenféle disznó vicceken nőttem fel, amelyeknek a főszereplői Móricka és Bulă voltak. Gyakran éreztem kísértést, hogy mint a viccben Bulă, azt mondjam a barátnőimnek, tetszik, ahogy gondolkodsz.

Bővebben ...
Költészet

Holczer Dávid versei

Fotó: Szántó Bence Attila

Isten tudja mire képes / egy ember seprűvel a kezében

Bővebben ...
Próza

Baqais Dávid: nem lenne boldogabb

Fotó: James Herbert

és akkor se lenne boldogabb, ha aztán öt vesztes pályázat után elkezdene egy kocsmában pultozni, hogy leplezze az ismerősei előtt az örökölt transzgenerációs vagyonát, ami miatt folyamatos bűntudatot érez, de akkor se, ha megtudná, hogy a barátjának háromszor annyi van a takarékszámláján, mint neki, és ő még bűntudatot sem érez

Bővebben ...
Próza

Szeifert Natália: Kopognak

Fotó: a szerző archívuma

részlet a Hóember a Naprendszerben című regényből

Bővebben ...
Költészet

Zsigmond Soma versei

Fotó: Pénzes Johanna

Lépteid alatt felnyög a parketta, ablakot nyitsz, / a levegő idegen csípése nem ébreszt fel.

Bővebben ...
Költészet

Kollár Árpád versei

Fotó: Keller Ami

az almahéjon azt a pici, barna a foltot

Bővebben ...
Próza

Murányi Zita: Halálfélelem

Fotó: a szerző archívuma

A férfiaktól is ösztönösen tartok, képtelen vagyok nem hidegen viszonozni az érintést, ujjaimat egyedül a pusztulás mozgatja, amihez érek, tönkremegy, atomjaira hullik.

Bővebben ...
Próza

Lázár Bence András: Saldanha. Lisszabon. Kacsakagyló.

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, Lisszabonban, a fehér városban, egészen máshogy megy le a nap. Legalábbis a portugálok ezt hiszik, és azon a csütörtöki délelőttön egy bizonyos Weisz Máté és egy bizonyos Perr Rebeka is ezt hitte.

Bővebben ...
Költészet

Benkő Imola Orsolya versei

Fotó: Szerdahelyi Mátyás

helyzet van a 10. C osztályban a kolléga / túl fiatal

Bővebben ...
Költészet

Saád Anna versei

Fotó: Sárközi Bence

de bennem ragadnak tanításaid / amik szerint élnem kéne

Bővebben ...
Költészet

Vincze Szabolcs versei

Fotó: Pavlovits Gitta

A Braille-írás panaszkodik / a hozzád érő kezekről

Bővebben ...
Fotó: Kozma Richárd

Meszlényi Márk versei

Akarsz-e néma, üres szívvel érni / a mélységbe le, és feljebb nem nézni, / hogy a körúton járkál a december, / s a kedvesed félénk, sírni nem mer, / ki térdre rogy a hiány súlya alatt?



Akarsz-e pihenni?


A hálótársam, mondd, akarsz-e
lenni,
akarsz-e mindig, mindig pihenni,
akarsz-e a sötét magányba menni,
idős szívvel semmibe lehelni,
sima arccal a föld alá kerülni,
vérből-vízből cseppet se cipelni,
férget táplálni, örökké feküdni,
hangok helyett csendeket viselni?
Akarsz-e tagadni, mindent, mi élet,
vidám nyarat és harmatos tavaszt,
könnyet onthat-e majd sírodnál érted,
kivel tovább létezni nem maradsz?
Akarsz-e néma, üres szívvel érni
a mélységbe le, és feljebb nem nézni,
hogy a körúton járkál a december,
s a kedvesed félénk, sírni nem mer,
ki térdre rogy a hiány súlya alatt?
Akarsz-e pihenni vihart, harcokat,
tömény félelmet, bánatot, nincset,
bezárt szellemet, érdekeinket?
Akarsz-e pihenni tiszta szerelmet,
törölni mosolyt, erkölcsi elvet?
Akarsz-e múlni, élni soha többet,
feledni mindent, mi valaha fájt?
Bírni a könnyek közt rád dobott földet,
s akarsz-e játszani feltámadást?


Éber


Sötét.
Közel.
Rémül,
rejt,
bújócska-
ruhát
visel.
Felpróbál
minket
a tér.
Erős,
ki éjjel,
pőre
jelen-
léttel,
hang
nélkül,
a magány
szűkös
járatán,
nyitva
tartja
szemét.
Nem rezdül,
vár, ön-
tudatra
talál
a vakság
felszínén.
Felnőtt, ki
egyedül,
a masszív
sötétre
szándékkal
települ,
és távol,
messze
tartja el
magától.


Meszlényi Márk 1990-ben született Mosonmagyaróváron, és már egy keszthelyi iskola 8. osztályában, az emlékkönyvek írása közben kezdett nyitni az irodalom felé. Most online szerkesztéssel, újságírással foglalkozik, így amikor azt mondja ír, csak kicsit hazudik. Tíz éve, saját költségen megjelentetett egy könyvnek aposztrofált füzetet, Delíriumdialektikon címmel, amely azt hitte, felteszi majd a hazai irodalmi világ kisszínpadára. Kettő darab foroghat belőle ismeretségi közkörben, a többi 98-at nem veszi elő a dobozból. Bölcsész szakon végzett a Károlin, Budapesten él. Versei jelentek már meg az Aposztróf Kiadónál, a Napúton, a Rostban és aFüzetben.