Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

emlékszagú molyok őrzik / a ki nem mondott nevet.

Bővebben ...
Próza

Magyary Ágnes: Regény

Fotó: morpho

Amit fontosnak tartanak az emberek a megtörtént eseményekből, az banális részlet; és ami életbevágó, azon könnyed eleganciával átsiklanak. Ezért is olyan nehéz kihámozni a valóság sarokköveit. Persze, ha a rendőrségnek lenne hozzáférése a titkosszolgálat adataihoz, akkor minden sokkal könnyebb lenne, de a városállamban nem volt cél, hogy a rendőrségnek könnyebb legyen.

Bővebben ...
Költészet

Wölfl-Molnár Eszter versei

Fotó: Nagy Viktor

Túl sokáig volt a bordák mögött

Bővebben ...
Fotó: Kozma Richárd

Meszlényi Márk versei

Akarsz-e néma, üres szívvel érni / a mélységbe le, és feljebb nem nézni, / hogy a körúton járkál a december, / s a kedvesed félénk, sírni nem mer, / ki térdre rogy a hiány súlya alatt?



Akarsz-e pihenni?


A hálótársam, mondd, akarsz-e
lenni,
akarsz-e mindig, mindig pihenni,
akarsz-e a sötét magányba menni,
idős szívvel semmibe lehelni,
sima arccal a föld alá kerülni,
vérből-vízből cseppet se cipelni,
férget táplálni, örökké feküdni,
hangok helyett csendeket viselni?
Akarsz-e tagadni, mindent, mi élet,
vidám nyarat és harmatos tavaszt,
könnyet onthat-e majd sírodnál érted,
kivel tovább létezni nem maradsz?
Akarsz-e néma, üres szívvel érni
a mélységbe le, és feljebb nem nézni,
hogy a körúton járkál a december,
s a kedvesed félénk, sírni nem mer,
ki térdre rogy a hiány súlya alatt?
Akarsz-e pihenni vihart, harcokat,
tömény félelmet, bánatot, nincset,
bezárt szellemet, érdekeinket?
Akarsz-e pihenni tiszta szerelmet,
törölni mosolyt, erkölcsi elvet?
Akarsz-e múlni, élni soha többet,
feledni mindent, mi valaha fájt?
Bírni a könnyek közt rád dobott földet,
s akarsz-e játszani feltámadást?


Éber


Sötét.
Közel.
Rémül,
rejt,
bújócska-
ruhát
visel.
Felpróbál
minket
a tér.
Erős,
ki éjjel,
pőre
jelen-
léttel,
hang
nélkül,
a magány
szűkös
járatán,
nyitva
tartja
szemét.
Nem rezdül,
vár, ön-
tudatra
talál
a vakság
felszínén.
Felnőtt, ki
egyedül,
a masszív
sötétre
szándékkal
települ,
és távol,
messze
tartja el
magától.


Meszlényi Márk 1990-ben született Mosonmagyaróváron, és már egy keszthelyi iskola 8. osztályában, az emlékkönyvek írása közben kezdett nyitni az irodalom felé. Most online szerkesztéssel, újságírással foglalkozik, így amikor azt mondja ír, csak kicsit hazudik. Tíz éve, saját költségen megjelentetett egy könyvnek aposztrofált füzetet, Delíriumdialektikon címmel, amely azt hitte, felteszi majd a hazai irodalmi világ kisszínpadára. Kettő darab foroghat belőle ismeretségi közkörben, a többi 98-at nem veszi elő a dobozból. Bölcsész szakon végzett a Károlin, Budapesten él. Versei jelentek már meg az Aposztróf Kiadónál, a Napúton, a Rostban és aFüzetben.