Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Zsigmond Soma: Tamás álma (részlet)

Fotó:

Legyen egy hűvöskék szoba, mint dédmamánál. Fehér lepedőkbe vagyunk csavarva, arcaink – minden éjszaka után – nyomot hagynak. Vállamra fordulok, a hátad nézem. A fakó part jut eszembe, fjordok szürke foltjai, tenyered középen két tátongó sebhely. Ujjaim átfúrják a nyers húst, az erek felkiáltanak és a sirályok szétrebbennek. Aztán Jeruzsálem.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Emese: Jan Palach nekifeszül a szélnek

Fotó: Sükösd Emese

Melyik város emlékezne szívesen / azokra, akiket falhoz állított?

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám ismét a Litmusz Műhelyben

Fotó: Bach Máté

Visszatérő vendégünk volt az adásban Nyerges Gábor Ádám költő, író, szerkesztő, akinek ezúttal nem a szokásos Litmusz-kérdéseket tettük fel, hanem egy részletet hallgathattunk meg Vasgyúrók című, megjelenés előtt álló novelláskötetéből, valamint verseket írtunk közösen a dobókockákkal.

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám - Kerber Balázs - Körtesi Márton Litmusz versei

Fotó: Litmusz Műhely

Azt hiszem, lehallgat a telefonom. / Ő koncentrál, ha kókad a figyelmem, / Neki címzik tán a promóciót is, / Már nélkülem is rákattint időnként. / Ez a bánat, ez a bánat a civilizáció.

Bővebben ...
Próza

Kocsis Gergely: Várni a váratlant (regényrészlet)

Fotó: Raffay Zsófia

Rettegve érzi, hogy egyre jobban csúszik bele ebbe az álomvilágba, hívogatja, beszippantja. Térdhajlatában ugrálni kezd egy ideg, két rángás között végtelen lassúsággal telik az idő, a levegő is ritkásabbnak tűnik, légszomj gyötri. Hangokat hall a feje fölül, ez a lehetetlen közeg nagyon felerősíti a lépések döngését, mintha valaki a fején lépkedne. Pontosan tudja, ki járkál ott fent, és azt is, hogy miért csap zajt.

Bővebben ...
Költészet

Réder Ferenc versei

Fotó: Fárizs Mihály

Négy hónapja mozdulatlan. / De a hasa / ma egy kicsit langyosabb.

Bővebben ...
Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom? (Nemes Z. Márió)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája (Kiss Lóránt)

Montázs: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris, 'White Polypous Thing' by deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Fotó: Kozma Richárd

Meszlényi Márk versei

Akarsz-e néma, üres szívvel érni / a mélységbe le, és feljebb nem nézni, / hogy a körúton járkál a december, / s a kedvesed félénk, sírni nem mer, / ki térdre rogy a hiány súlya alatt?



Akarsz-e pihenni?


A hálótársam, mondd, akarsz-e
lenni,
akarsz-e mindig, mindig pihenni,
akarsz-e a sötét magányba menni,
idős szívvel semmibe lehelni,
sima arccal a föld alá kerülni,
vérből-vízből cseppet se cipelni,
férget táplálni, örökké feküdni,
hangok helyett csendeket viselni?
Akarsz-e tagadni, mindent, mi élet,
vidám nyarat és harmatos tavaszt,
könnyet onthat-e majd sírodnál érted,
kivel tovább létezni nem maradsz?
Akarsz-e néma, üres szívvel érni
a mélységbe le, és feljebb nem nézni,
hogy a körúton járkál a december,
s a kedvesed félénk, sírni nem mer,
ki térdre rogy a hiány súlya alatt?
Akarsz-e pihenni vihart, harcokat,
tömény félelmet, bánatot, nincset,
bezárt szellemet, érdekeinket?
Akarsz-e pihenni tiszta szerelmet,
törölni mosolyt, erkölcsi elvet?
Akarsz-e múlni, élni soha többet,
feledni mindent, mi valaha fájt?
Bírni a könnyek közt rád dobott földet,
s akarsz-e játszani feltámadást?


Éber


Sötét.
Közel.
Rémül,
rejt,
bújócska-
ruhát
visel.
Felpróbál
minket
a tér.
Erős,
ki éjjel,
pőre
jelen-
léttel,
hang
nélkül,
a magány
szűkös
járatán,
nyitva
tartja
szemét.
Nem rezdül,
vár, ön-
tudatra
talál
a vakság
felszínén.
Felnőtt, ki
egyedül,
a masszív
sötétre
szándékkal
települ,
és távol,
messze
tartja el
magától.


Meszlényi Márk 1990-ben született Mosonmagyaróváron, és már egy keszthelyi iskola 8. osztályában, az emlékkönyvek írása közben kezdett nyitni az irodalom felé. Most online szerkesztéssel, újságírással foglalkozik, így amikor azt mondja ír, csak kicsit hazudik. Tíz éve, saját költségen megjelentetett egy könyvnek aposztrofált füzetet, Delíriumdialektikon címmel, amely azt hitte, felteszi majd a hazai irodalmi világ kisszínpadára. Kettő darab foroghat belőle ismeretségi közkörben, a többi 98-at nem veszi elő a dobozból. Bölcsész szakon végzett a Károlin, Budapesten él. Versei jelentek már meg az Aposztróf Kiadónál, a Napúton, a Rostban és aFüzetben.