Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Sarnyai Benedek: zájed

Fotó: a szerző archívuma

Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?

Bővebben ...
Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Fotó: Kozma Richárd

Meszlényi Márk versei

Akarsz-e néma, üres szívvel érni / a mélységbe le, és feljebb nem nézni, / hogy a körúton járkál a december, / s a kedvesed félénk, sírni nem mer, / ki térdre rogy a hiány súlya alatt?



Akarsz-e pihenni?


A hálótársam, mondd, akarsz-e
lenni,
akarsz-e mindig, mindig pihenni,
akarsz-e a sötét magányba menni,
idős szívvel semmibe lehelni,
sima arccal a föld alá kerülni,
vérből-vízből cseppet se cipelni,
férget táplálni, örökké feküdni,
hangok helyett csendeket viselni?
Akarsz-e tagadni, mindent, mi élet,
vidám nyarat és harmatos tavaszt,
könnyet onthat-e majd sírodnál érted,
kivel tovább létezni nem maradsz?
Akarsz-e néma, üres szívvel érni
a mélységbe le, és feljebb nem nézni,
hogy a körúton járkál a december,
s a kedvesed félénk, sírni nem mer,
ki térdre rogy a hiány súlya alatt?
Akarsz-e pihenni vihart, harcokat,
tömény félelmet, bánatot, nincset,
bezárt szellemet, érdekeinket?
Akarsz-e pihenni tiszta szerelmet,
törölni mosolyt, erkölcsi elvet?
Akarsz-e múlni, élni soha többet,
feledni mindent, mi valaha fájt?
Bírni a könnyek közt rád dobott földet,
s akarsz-e játszani feltámadást?


Éber


Sötét.
Közel.
Rémül,
rejt,
bújócska-
ruhát
visel.
Felpróbál
minket
a tér.
Erős,
ki éjjel,
pőre
jelen-
léttel,
hang
nélkül,
a magány
szűkös
járatán,
nyitva
tartja
szemét.
Nem rezdül,
vár, ön-
tudatra
talál
a vakság
felszínén.
Felnőtt, ki
egyedül,
a masszív
sötétre
szándékkal
települ,
és távol,
messze
tartja el
magától.


Meszlényi Márk 1990-ben született Mosonmagyaróváron, és már egy keszthelyi iskola 8. osztályában, az emlékkönyvek írása közben kezdett nyitni az irodalom felé. Most online szerkesztéssel, újságírással foglalkozik, így amikor azt mondja ír, csak kicsit hazudik. Tíz éve, saját költségen megjelentetett egy könyvnek aposztrofált füzetet, Delíriumdialektikon címmel, amely azt hitte, felteszi majd a hazai irodalmi világ kisszínpadára. Kettő darab foroghat belőle ismeretségi közkörben, a többi 98-at nem veszi elő a dobozból. Bölcsész szakon végzett a Károlin, Budapesten él. Versei jelentek már meg az Aposztróf Kiadónál, a Napúton, a Rostban és aFüzetben.