Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Klein Mari: Ágyban Prousttal

Fotó: a szerző archívuma

Újra meg újra felszítottad a tested, reggel hatig, amíg a maradék félsz ki nem rázkódott belőle. Míg ki nem világosodott. Mert akkor megbizonyosodtál: a denevérek már hazatértek, és bevackoltak a háztömb hasadékaiba.

Bővebben ...
Költészet

Gulisio Tímea versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Vasalt zoknival fojtják meg anyát

Bővebben ...
Próza

Bali Péter: take this longing

Fotó: a szerző archívuma

Mitteleuropa nem létezik, soha nem is létezett, a porosz nagyhatalmi törekvéseket melegítették újra egyfajta prémium kulturkampf díjcsomagként, melynek lényege annyi, hogy Németország (és a Volkswagen-konszern) neokoloniális törekvéseit támogassák.

Bővebben ...
Próza

Ambrus Máté: A forradalmár

Fotó: a szerző archívuma

Egyszer séta közben baljával belém karolt, a gangkorlát virágjainak rozsdás fémfonatán keresztül nézett az alattunk tátongó mélységbe, s amikor észrevette az udvar foltokban hiányos keramitburkolatát, megjegyezte, hogy az régen nem ilyen volt, a forradalomban szedték fel egy részét, hogy barikádot építsenek belőle.

Bővebben ...
Költészet

Szabó Imola Julianna versei

Fotó: A szerző archívuma

ne tudja senki / hogy nem érzel / csak megkönnyebbülést

Bővebben ...
Költészet

Bene Adrián: Kimérapalota

Fotó: A szerző archívuma

eltévedt bent egyszer egy kimérajaguár

Bővebben ...
Próza

Hegyi Damján: Jonatán a sakk-klub előtt

Fotó: a szerző archívuma

Közelebb lépett, figyelmesen kémlelte, mert nem hitt a szemének. Amit látott: egy kisujj legfelső ujjperce. Az ujjperc vége élénkpirosan vibrált, a köröm rajta olyan egészséges volt, mint egy most szüretelt gyümölcs.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Tóth-Csiki Zsuzsanna: „És formák eleven térfogata kitölt alkatot, kompozíciót” – januári, februári lapszemle

Montázs: SZIFONline

Egyik kedvenc szpotom Budapesten a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi könyvtára. Nem volt kérdés, hogy oda ülök majd be folyóiratokat olvasni, miután megkaptam a felkérést a szemlére.

Bővebben ...
Műfordítás

Billy Collins: Őrültek (f. Góz Adrienn)

Fotó: A szerző Facebook-oldala

Figyeltem, ahogy a versem a kocsma / homlokfalára száll

Bővebben ...
Költészet

Szegedi Dominika versei

Fotó: A szerző archívuma

Egy megfeszülő mellkas alatt él

Bővebben ...
Próza

Szirmai Panni: Szembogár

Fotó: a szerző archívuma

Zorka négyévesen látott egy vak koldust a piac mellett térdelni, a szemgolyója helyén fehér köd gomolygott. Látás helyett kenyérérét és aprópénzért rimánkodott.

Bővebben ...
Fotó: Virág János

Ábrahám Erika versei

a fájás akár egy tájseb mindössze / elrontja a látványt a test könyörtelen / rekultivál az emlék megszökik kering és / újra hasznosul gazdáját vesztett képzet


egy kapcsolati kézikönyv margójára


könnyű a rend a látható tartományban
véges számú cselekvés megszámlálható
mennyiségű tárgy funkció vagy más
szempont szerint csoportosítva
tanácstalan kallódnak el a lélek dolgai

                        *

egyszerre értünk az átkelőhöz
kétfelől egy másik gyalogos meg én
az autós megállt két kézzel intett nekünk
slow motion kinyíló mozdulat
akár egy ölelés visszafelé gondoltam
és megbocsátottam hogy elhagytalak

                        *

a szenvedély könyörtelen nem
gondol földben lévő kedvesekre
érvénytelen évfordulók pörögnek át
a nyár a vádliban feszül ruhátlan vállam
tükrözi amott a néni elbukott

                        *

a fájás akár egy tájseb mindössze
elrontja a látványt a test könyörtelen
rekultivál az emlék megszökik kering és
újra hasznosul gazdáját vesztett képzet

                        *

az elveszett alkalmak megtérülnek
elcsúszott pillanat meghiúsult végzet
elképzelt kapcsolat teljes íve vetül fel
egy másik sosemvolt tartományban
gót ablakok mögött bőgünk betépve

 

ebben a házban


háromszor nőtt fel
bennem az angyal
maradtunk lakatlan
beroskadt tetőn át az ég
sóvárgó árnyak
azt hittem sün vagy macska
de patkány volt
a tavalyi diót lopta

hány évig gyűlt a szenny
szekrény mögül penészes férfizokni
félig földdé mállott fotó

jól vagyunk a házban béke van
a férfi úgy hiányzik mint a só
rendezkedünk mindig az űr
helyébe tolunk valamit
szemeinkben pupillára
szűkült jövő idő

 

szeret nem szeret


a csoki kisebbik felét harapja le
nem tesz boldoggá észre sem veszi
tudja mégsem tesz érte soha
ha elestem együtt röhög velem

nincsenek kérdőmondatai
a könnyebbik csomagot hagyja rám
nem szülök mégis közös jövőt akar
mielőtt odaérek elalszik részegen

előre enged aztán a seggemre csap
beágyaz a pár órás motelszobában
vigyáz ne üssem meg a fejem dugáskor
este nem hagy nekem melegvizet

nem teszi szóvá ha én tévedek
ő fizet de én cipelem a szatyrokat
lekurváz mikor azt mondom tévedés volt
rögtön megmondja amikor vége van

 

Ábrahám Erika Budapesten él és dolgozik. Tanít és tanul, versei és kisprózái 2014 óta jelennek meg rendszeresen.