Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Zudor Boglárka versei

Fotó: Sárvári Géza

A pekándiós latte / És Karády a kedvence

Bővebben ...
Műfordítás

Tess Gallagher versei (f. Lauer Péter)

Fotó: Morella Muñoz-Tebar T.

A vizsgálat szerint 13 %-kal / gyengébben pumpál a szív

Bővebben ...
Próza

Haramza Kristóf: Fogadás

Fotó: a szerző archívuma

Nem akartam elhinni, hogy ennyire beszariak. Abban volt igazság persze, hogy ettől a Korpától, ha iszik, sok minden kitelik. Mégis kíváncsi voltam. Ha nem provokáljuk, nem itatjuk és figyelünk rá, miért ne lehetne vele józanul diskurálni?

Bővebben ...
Költészet

Taizs Gergő: A keretein túl

Fotó: Pápai Zoltán

mégis / fákat ölelnél kiszáradásig

Bővebben ...
Költészet

Nagy Balázs Péter versei

Fotó: Pinczési Botond

Így lehet hát megismerni magamat, / mint szavaimat visszhangzó mitológiát

Bővebben ...
Műfordítás

Vetle Lid Larssen (f. Patat Bence): A csillagtudósok

Fotó: a szerző archívuma

És az expedíció harmadik tagja, a magyar Sajnovics? Ő vajon már a kezdeti szakaszát élte annak, ami tragikus sorsát okozta? Úgy vélem, erről megoszlanak a vélemények. Nem tudom, Ön mennyi információ birtokában van. Az a különös, hogy kedvelem Hellt: szent volt, tudós, a nagy igazság harcosa. De miért döntött úgy, hogy becsapja az egész világot?

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Mari egy napja

Fotó: a szerző archívuma

Langymeleg, tavaszias idő fogadta, mikor kilépett az utcára, ezért úgy döntött, hogy a hosszabb úton indul el haza. Már egészen közel járt a kedvenc pékségéhez, amikor hirtelen erősen nyilallni kezdett a homloka. Érezte, hogy a szarv jelentősen megnőtt, és így már bizonyára a kendő alatt is szembetűnő.

Bővebben ...
Próza

Gyenge-Rusz Anett: Asszonyról asszonyra

Fotó: a szerző archívuma

Ahogy teltek a hetek, hónapok, kitapasztalták, mikor hullajtja Terike a holdvérét. Olyankor nem nyúltak egymáshoz. Egyszer előfordult, hogy idő előtt nekiláttak. A falu legfürgébb kecskegidája nem tudott olyat ugrani, mint Terike azon az estén.

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya: Fészekrakás

Fotó: A szerző archívuma

Átrendezzük a semmit, / nézzük ahogy mozog

Bővebben ...
Fotó: Virág János

Ábrahám Erika versei

a fájás akár egy tájseb mindössze / elrontja a látványt a test könyörtelen / rekultivál az emlék megszökik kering és / újra hasznosul gazdáját vesztett képzet


egy kapcsolati kézikönyv margójára


könnyű a rend a látható tartományban
véges számú cselekvés megszámlálható
mennyiségű tárgy funkció vagy más
szempont szerint csoportosítva
tanácstalan kallódnak el a lélek dolgai

                        *

egyszerre értünk az átkelőhöz
kétfelől egy másik gyalogos meg én
az autós megállt két kézzel intett nekünk
slow motion kinyíló mozdulat
akár egy ölelés visszafelé gondoltam
és megbocsátottam hogy elhagytalak

                        *

a szenvedély könyörtelen nem
gondol földben lévő kedvesekre
érvénytelen évfordulók pörögnek át
a nyár a vádliban feszül ruhátlan vállam
tükrözi amott a néni elbukott

                        *

a fájás akár egy tájseb mindössze
elrontja a látványt a test könyörtelen
rekultivál az emlék megszökik kering és
újra hasznosul gazdáját vesztett képzet

                        *

az elveszett alkalmak megtérülnek
elcsúszott pillanat meghiúsult végzet
elképzelt kapcsolat teljes íve vetül fel
egy másik sosemvolt tartományban
gót ablakok mögött bőgünk betépve

 

ebben a házban


háromszor nőtt fel
bennem az angyal
maradtunk lakatlan
beroskadt tetőn át az ég
sóvárgó árnyak
azt hittem sün vagy macska
de patkány volt
a tavalyi diót lopta

hány évig gyűlt a szenny
szekrény mögül penészes férfizokni
félig földdé mállott fotó

jól vagyunk a házban béke van
a férfi úgy hiányzik mint a só
rendezkedünk mindig az űr
helyébe tolunk valamit
szemeinkben pupillára
szűkült jövő idő

 

szeret nem szeret


a csoki kisebbik felét harapja le
nem tesz boldoggá észre sem veszi
tudja mégsem tesz érte soha
ha elestem együtt röhög velem

nincsenek kérdőmondatai
a könnyebbik csomagot hagyja rám
nem szülök mégis közös jövőt akar
mielőtt odaérek elalszik részegen

előre enged aztán a seggemre csap
beágyaz a pár órás motelszobában
vigyáz ne üssem meg a fejem dugáskor
este nem hagy nekem melegvizet

nem teszi szóvá ha én tévedek
ő fizet de én cipelem a szatyrokat
lekurváz mikor azt mondom tévedés volt
rögtön megmondja amikor vége van

 

Ábrahám Erika Budapesten él és dolgozik. Tanít és tanul, versei és kisprózái 2014 óta jelennek meg rendszeresen.