Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Paul Murray (f. Bartók Imre): A méhcsípés

Fotó: Chris Maddaloni

Maga a főnök felesége tudom nem kellene elárulnom De száz százalékig komoly A neve… Oda van tetoválva… A seggemre

Bővebben ...
Műfordítás

Han Kang (f. Kiss Marcell): A fehér könyv

Fotó: Park Jaehong

Ha a szívemhez dörzsölném ezeket a szavakat, csak úgy ömlenének belőle a mondatok, mint valami szomorú, furcsa vagy éppen sohasem hallott hang, amikor a vonó vashúrt ér. Megengedhetem magamnak, hogy fehér gézfátyol mögé bújva rejtőzzek a mondatok között?

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya versei

Fotó: a szerző archívumából

Nem szabad elfelejtened: / csak átutazóban vagy. 

Bővebben ...
Szépirodalom

Szabados Attila versei

Úgy kezdődött, hogy írni akartam

Bővebben ...
Műfordítás

Katie Kitamura (f. Dragon-Túry Melinda): Próbajáték

Fotó: Clayton Cubbit

Változatlanul mosolygott, már az elején felfigyeltem természetes vonzerejére, jó kisugárzására. De most láttam, hogy túl szabadon bánik vele. Nem úgy tűnt, mintha tisztában volna személyisége intenzitásával vagy azzal, hogy a világot, amelyben mozog, emberek lakják. Különösen ebben az értelemben volt még nagyon fiatal.

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Szonda Szabolcs): Tökéletlen megoldások

Fotó: a szerző archívuma

Értsd jól, nem akarlak felbosszantani, de csupán te és a lányod nem nevezhetitek családnak magatokat!

Bővebben ...
Próza

Voloncs Attila: A bűvölők (részlet)

Fotó: a szerző archívuma

Valahogy köze van ennek ahhoz, hogy sohasem tudott olyan vérmesen forradalmár lenni, mint a barátai, régi ismerősök közt mindig visszafogottan jelezte a különvéleményét, mintha baloldaliságával nem akarta volna bántani azokat, akik igazán hisznek valamilyen rendes ostobaságban, vagy meg tudnak részegülni a nemzet szótól és a dicső múlt felemlegetésétől.

Bővebben ...
Költészet

Sebestyén Ádám versei

Fotó: Sebestyén Anna

Kikötőink, / a fagyizók, földszinti üzletek sorra bezártak

Bővebben ...
Próza

Sarnyai Benedek: zájed

Fotó: a szerző archívuma

Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?

Bővebben ...
Fotó: Virág János

Ábrahám Erika versei

a fájás akár egy tájseb mindössze / elrontja a látványt a test könyörtelen / rekultivál az emlék megszökik kering és / újra hasznosul gazdáját vesztett képzet


egy kapcsolati kézikönyv margójára


könnyű a rend a látható tartományban
véges számú cselekvés megszámlálható
mennyiségű tárgy funkció vagy más
szempont szerint csoportosítva
tanácstalan kallódnak el a lélek dolgai

                        *

egyszerre értünk az átkelőhöz
kétfelől egy másik gyalogos meg én
az autós megállt két kézzel intett nekünk
slow motion kinyíló mozdulat
akár egy ölelés visszafelé gondoltam
és megbocsátottam hogy elhagytalak

                        *

a szenvedély könyörtelen nem
gondol földben lévő kedvesekre
érvénytelen évfordulók pörögnek át
a nyár a vádliban feszül ruhátlan vállam
tükrözi amott a néni elbukott

                        *

a fájás akár egy tájseb mindössze
elrontja a látványt a test könyörtelen
rekultivál az emlék megszökik kering és
újra hasznosul gazdáját vesztett képzet

                        *

az elveszett alkalmak megtérülnek
elcsúszott pillanat meghiúsult végzet
elképzelt kapcsolat teljes íve vetül fel
egy másik sosemvolt tartományban
gót ablakok mögött bőgünk betépve

 

ebben a házban


háromszor nőtt fel
bennem az angyal
maradtunk lakatlan
beroskadt tetőn át az ég
sóvárgó árnyak
azt hittem sün vagy macska
de patkány volt
a tavalyi diót lopta

hány évig gyűlt a szenny
szekrény mögül penészes férfizokni
félig földdé mállott fotó

jól vagyunk a házban béke van
a férfi úgy hiányzik mint a só
rendezkedünk mindig az űr
helyébe tolunk valamit
szemeinkben pupillára
szűkült jövő idő

 

szeret nem szeret


a csoki kisebbik felét harapja le
nem tesz boldoggá észre sem veszi
tudja mégsem tesz érte soha
ha elestem együtt röhög velem

nincsenek kérdőmondatai
a könnyebbik csomagot hagyja rám
nem szülök mégis közös jövőt akar
mielőtt odaérek elalszik részegen

előre enged aztán a seggemre csap
beágyaz a pár órás motelszobában
vigyáz ne üssem meg a fejem dugáskor
este nem hagy nekem melegvizet

nem teszi szóvá ha én tévedek
ő fizet de én cipelem a szatyrokat
lekurváz mikor azt mondom tévedés volt
rögtön megmondja amikor vége van

 

Ábrahám Erika Budapesten él és dolgozik. Tanít és tanul, versei és kisprózái 2014 óta jelennek meg rendszeresen.