Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Taizs Gergő: A keretein túl

Fotó: Pápai Zoltán

mégis / fákat ölelnél kiszáradásig

Bővebben ...
Költészet

Nagy Balázs Péter versei

Fotó: Pinczési Botond

Így lehet hát megismerni magamat, / mint szavaimat visszhangzó mitológiát

Bővebben ...
Műfordítás

Vetle Lid Larssen (f. Patat Bence): A csillagtudósok

Fotó: a szerző archívuma

És az expedíció harmadik tagja, a magyar Sajnovics? Ő vajon már a kezdeti szakaszát élte annak, ami tragikus sorsát okozta? Úgy vélem, erről megoszlanak a vélemények. Nem tudom, Ön mennyi információ birtokában van. Az a különös, hogy kedvelem Hellt: szent volt, tudós, a nagy igazság harcosa. De miért döntött úgy, hogy becsapja az egész világot?

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Mari egy napja

Fotó: a szerző archívuma

Langymeleg, tavaszias idő fogadta, mikor kilépett az utcára, ezért úgy döntött, hogy a hosszabb úton indul el haza. Már egészen közel járt a kedvenc pékségéhez, amikor hirtelen erősen nyilallni kezdett a homloka. Érezte, hogy a szarv jelentősen megnőtt, és így már bizonyára a kendő alatt is szembetűnő.

Bővebben ...
Próza

Gyenge-Rusz Anett: Asszonyról asszonyra

Fotó: a szerző archívuma

Ahogy teltek a hetek, hónapok, kitapasztalták, mikor hullajtja Terike a holdvérét. Olyankor nem nyúltak egymáshoz. Egyszer előfordult, hogy idő előtt nekiláttak. A falu legfürgébb kecskegidája nem tudott olyat ugrani, mint Terike azon az estén.

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya: Fészekrakás

Fotó: A szerző archívuma

Átrendezzük a semmit, / nézzük ahogy mozog

Bővebben ...
Műfordítás

Christianne Goodwin (f. Princes Beáta): Nagymamavers

Fotó: Félegyházi-Vigh Tamás

De hogy hibáztatnám őket? / Rémes ennek a versnek / az akusztikája

Bővebben ...
Próza

Kovács Adél Jenifer: Ködöt lélegzek (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

felemelem a bal lábamat, hogy kilépjek a bugyiból, megtántorodok, de nem esek el. a vizes talpamra homokos föld tapadt. mint a fogfájás, ahogy az idegen át egyenesen az állkapocsba, az egész arcba, az egész fejbe hasít, úgy villódznak előttem a képek.

Bővebben ...
Fotó: Veres Dániel

Völgyi Anna versei

akkor is dúsak a lilaakácok, ha / menetszél éget, és / lenn a sok mályvacukor már / izzik a nyárson. // kirándul szerdán, a térképen, úgy / veszi észre, mi várja délen, / mennyi tó, mennyi hal / papírra nyomja


délen


becsomagol, elkészül, de
eltéveszti a számot, így
hajthat végig a sétányon, ott
akkor is dúsak a lilaakácok, ha
menetszél éget, és
lenn a sok mályvacukor már
izzik a nyárson.

kirándul szerdán, a térképen, úgy
veszi észre, mi várja délen,
mennyi tó, mennyi hal,
papírra nyomja,
tábortüzet hogyan rak nádból,
s a község határa azóta lángol.

hallgat lakókocsi, földút, hattyú,
harcsa, az ágak,
víztükörben
tejút, parázs?
lassan égnek a házak,
hamvak a hídon,
pattog a fa, leszakad,
süllyed
a csendben,
felkel a nap.


vízesésem

keresőmotorok mesélték,
vízbetörések után lakatot
hogyan kapott az annavölgyi
bánya, ma turisták látogatják,
hajdan örmény állampolgár sírja.
a rendszerváltás embertelenül
hatott a társadalomra, a veszteseket
sebesen lehagyta. egy viszályba
fulladt kereskedés a kőbányai
piacon nyereségvágyból
különösen rosszul végződött:
lovasok leltek holttestre
a vízmosásban.


Völgyi Anna 1991-ben született Körmenden, biológusként dolgozik. Próbál ledoktorálni, de a versírást jelenleg érdekesebbnek találja a szigorlati anyagnál. Harmadik regényén dolgozik, a második megjelenése folyamatban van.