Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Szamosvári Bence: fogascet express

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Próza

Kónya Sándor: Dagadék

Fotó: Kónya Tamás

Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet.

Bővebben ...
Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...
Költészet

Németh Gábor Dávid versei

Fotó: Szulovszky Mária

Hallom, hogy üvölt elhagyatottságában az óceán.

Bővebben ...
Próza

Gáspár Sára: András megértő figyelme

Fotó: Som Balázs

Már jónéhány hete beszélgettünk, amikor András minden előjel nélkül eltűnt. Nem reagált az üzeneteimre, meg se nyitotta őket. Csak miatta tettem ki melankolikus tájképeket, egyikre sem reagált, én pedig rettegtem attól, hogy rájött, ez nem is én vagyok, pedig én vagyok, de lehet, hogy nem úgy, ahogy ő gondolja, és lehet, hogy megérezte, hogy jobban érdekelnek a csillogós harisnyák és a részeg flörtölések, mint József Attila.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Fotó: Veres Dániel

Völgyi Anna versei

akkor is dúsak a lilaakácok, ha / menetszél éget, és / lenn a sok mályvacukor már / izzik a nyárson. // kirándul szerdán, a térképen, úgy / veszi észre, mi várja délen, / mennyi tó, mennyi hal / papírra nyomja


délen


becsomagol, elkészül, de
eltéveszti a számot, így
hajthat végig a sétányon, ott
akkor is dúsak a lilaakácok, ha
menetszél éget, és
lenn a sok mályvacukor már
izzik a nyárson.

kirándul szerdán, a térképen, úgy
veszi észre, mi várja délen,
mennyi tó, mennyi hal,
papírra nyomja,
tábortüzet hogyan rak nádból,
s a község határa azóta lángol.

hallgat lakókocsi, földút, hattyú,
harcsa, az ágak,
víztükörben
tejút, parázs?
lassan égnek a házak,
hamvak a hídon,
pattog a fa, leszakad,
süllyed
a csendben,
felkel a nap.


vízesésem

keresőmotorok mesélték,
vízbetörések után lakatot
hogyan kapott az annavölgyi
bánya, ma turisták látogatják,
hajdan örmény állampolgár sírja.
a rendszerváltás embertelenül
hatott a társadalomra, a veszteseket
sebesen lehagyta. egy viszályba
fulladt kereskedés a kőbányai
piacon nyereségvágyból
különösen rosszul végződött:
lovasok leltek holttestre
a vízmosásban.


Völgyi Anna 1991-ben született Körmenden, biológusként dolgozik. Próbál ledoktorálni, de a versírást jelenleg érdekesebbnek találja a szigorlati anyagnál. Harmadik regényén dolgozik, a második megjelenése folyamatban van.