Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Han Kang (f. Kiss Marcell): A fehér könyv

Fotó: Park Jaehong

Ha a szívemhez dörzsölném ezeket a szavakat, csak úgy ömlenének belőle a mondatok, mint valami szomorú, furcsa vagy éppen sohasem hallott hang, amikor a vonó vashúrt ér. Megengedhetem magamnak, hogy fehér gézfátyol mögé bújva rejtőzzek a mondatok között?

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya versei

Fotó: a szerző archívumából

Nem szabad elfelejtened: / csak átutazóban vagy. 

Bővebben ...
Szépirodalom

Szabados Attila versei

Úgy kezdődött, hogy írni akartam

Bővebben ...
Műfordítás

Katie Kitamura (f. Dragon-Túry Melinda): Próbajáték

Fotó: Clayton Cubbit

Változatlanul mosolygott, már az elején felfigyeltem természetes vonzerejére, jó kisugárzására. De most láttam, hogy túl szabadon bánik vele. Nem úgy tűnt, mintha tisztában volna személyisége intenzitásával vagy azzal, hogy a világot, amelyben mozog, emberek lakják. Különösen ebben az értelemben volt még nagyon fiatal.

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Szonda Szabolcs): Tökéletlen megoldások

Fotó: a szerző archívuma

Értsd jól, nem akarlak felbosszantani, de csupán te és a lányod nem nevezhetitek családnak magatokat!

Bővebben ...
Próza

Voloncs Attila: A bűvölők (részlet)

Fotó: a szerző archívuma

Valahogy köze van ennek ahhoz, hogy sohasem tudott olyan vérmesen forradalmár lenni, mint a barátai, régi ismerősök közt mindig visszafogottan jelezte a különvéleményét, mintha baloldaliságával nem akarta volna bántani azokat, akik igazán hisznek valamilyen rendes ostobaságban, vagy meg tudnak részegülni a nemzet szótól és a dicső múlt felemlegetésétől.

Bővebben ...
Költészet

Sebestyén Ádám versei

Fotó: Sebestyén Anna

Kikötőink, / a fagyizók, földszinti üzletek sorra bezártak

Bővebben ...
Próza

Sarnyai Benedek: zájed

Fotó: a szerző archívuma

Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?

Bővebben ...
Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Fotó: Veres Dániel

Völgyi Anna versei

akkor is dúsak a lilaakácok, ha / menetszél éget, és / lenn a sok mályvacukor már / izzik a nyárson. // kirándul szerdán, a térképen, úgy / veszi észre, mi várja délen, / mennyi tó, mennyi hal / papírra nyomja


délen


becsomagol, elkészül, de
eltéveszti a számot, így
hajthat végig a sétányon, ott
akkor is dúsak a lilaakácok, ha
menetszél éget, és
lenn a sok mályvacukor már
izzik a nyárson.

kirándul szerdán, a térképen, úgy
veszi észre, mi várja délen,
mennyi tó, mennyi hal,
papírra nyomja,
tábortüzet hogyan rak nádból,
s a község határa azóta lángol.

hallgat lakókocsi, földút, hattyú,
harcsa, az ágak,
víztükörben
tejút, parázs?
lassan égnek a házak,
hamvak a hídon,
pattog a fa, leszakad,
süllyed
a csendben,
felkel a nap.


vízesésem

keresőmotorok mesélték,
vízbetörések után lakatot
hogyan kapott az annavölgyi
bánya, ma turisták látogatják,
hajdan örmény állampolgár sírja.
a rendszerváltás embertelenül
hatott a társadalomra, a veszteseket
sebesen lehagyta. egy viszályba
fulladt kereskedés a kőbányai
piacon nyereségvágyból
különösen rosszul végződött:
lovasok leltek holttestre
a vízmosásban.


Völgyi Anna 1991-ben született Körmenden, biológusként dolgozik. Próbál ledoktorálni, de a versírást jelenleg érdekesebbnek találja a szigorlati anyagnál. Harmadik regényén dolgozik, a második megjelenése folyamatban van.