Bódog Bálint versei

Részletek

Írta: Bódog Bálint

Kedves kebelbarátnőm, / úgy hasonül hozzád az égbolt, / mint hosszú estéken a sok volt, / bár, ha volt, volt ne, akkor most hova, / bizton valami álmos panelházba, / vagy ostoba.

Két bocs

Pünnyed az este és minek a,
végighorkolja a városlakókat,
megbökjük, dünnyögve átfordul a
másik oldalra, halkan megkérdi:
hány óra?

Kedves kebelbarátnőm,
úgy hasonül hozzád az égbolt,
mint hosszú estéken a sok volt,
bár, ha volt, volt ne, akkor most hova,
bizton valami álmos panelházba,
vagy ostoba.
Estés utcalámpák tövébe kotlott matrica,
veled a kora Dunakanyar, velem kátrány,
vissza-visszacsordogálok néha oda,
hol a sört kidobni nem két perc,
de legalább egy életút,
mely kettéágaz
és tétova.

Parasztasszony

Parasztházban e cérnakéz már lucerna,
de hol a puha, kotlanivalón ül gombolya
alszik s alant, álmában keszkenőt varr,
félti őt az Isten, hetyke nő, szívében tar.
Lóg az éccaka, s ki tűn a szénakazal,
áthalad csacsin, és kedvemért pazar.

 
Most már mind szalmaszál

A por felszívja a levegőt,
ahogy az gyanútlanul,
mint egy ósdi szellő,
a földúton elhalad.

Csizmát ölt a tópart,
a zúgás szúnyog.
Egész soká' kitart,
viszketünk reggelig.

A buszmegbe’ kiérkezünk,
fékolajba áztatjuk és
széttárjuk kezünk.
Heló busz, megállj!

Torkos CBA-vásárlók,
anya százforintot adott.
Mélabúval teli istállók,
ma este szalmában.

Elfújt mindannyiunkat
a szél, amiről semmit
nem tudtunk, és most
már mind szalmaszál.

Bódog Bálint 2000-ben született Budapesten, Székesfehérvár környékén nőtt fel. Jelenleg az ELTE BTK Skandinavisztika szak másodéves hallgatója.