Hírlevél feliratkozás

Keresés

Folyó/irat/mentés

Kádár Fruzsina: Pályakezdés mesterfokon – 2025 szeptember-októberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

A-tól Z-ig irodalmi folyóiratot nem sokszor böngész végig az ember, akkor sem, ha vérbeli bölcsész. Szomorú felismerés, letagadni aligha lehet, esetleg rendszeres Írók Boltjába járással kompenzálni. Egy vers, próza, esetleg tanulmány kedvéért képes vagyok egész lapszámok megvételére, hogy aztán időhiányt meg egyéb kifogásokat mormolva nagy eséllyel többet feléjük se nézzek. Pedig jó elmerülni egy-egy szerkesztői koncepció mikrokozmoszában, tüzetesen átrágni magam a különféle tematikus blokkokon, nyomdafriss megjelenéseken, sehol máshol fel nem lelhető szakmunkákon. Le kell lassulni kicsit, hogy élvezni lehessen a papíralapú folyóiratok világát – a lapszemléhez válogatva is valahol ezt az érzést igyekeztem nyakon csípni.

Bővebben ...
Költészet

Gyetvai Balázs: Lerakódás

Fotó: A szerző archívuma

a zuhany alatt / átfolyik lassan a jelenbe

Bővebben ...
Költészet

Ormay Lili Zsófia: Hegyek

Fotó: Pauline Villain

borostádon naplemente / szád sarkában fűvel benőtt út

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Endrey-Nagy Ágoston: Magyarázat

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Raphael Dagold versei (f. Murányi Zita)

https://www.raphaeldagold.com/

Amikor a fekete kis kecske vére lefolyik / a vágóhíd padlóján a parasztház mögött

Bővebben ...
Próza

Varga László Edgár: Iepuraș Béla

Fotó: Szentes Zágon

Csak az általános idő múlásával vált lassan nyilvánvalóvá, hogy az ő, a Iepuraș Béla ideje nem múlik többé. Nem gyűltek például tovább a szeme sarkában a szarkalábak. Ha hetekig nem mosta meg, akkor sem zsírosodott a haja, sőt nem is nőtt. Nem nőtt a körme sem, de ami igazán meglepte: nem nőttek többé a metszőfogai.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Kiss Lóránt: Hasítás

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű II.

Fotó: Giovanni Previdi

A Corso Italián hömpölygött a tömeg. A bárok neonfényei és a lampionok, a folyamatos, nagyhangú lárma, a fagyi-, ostya- és pizzaillat ébren tartotta a várost. Az izzadt turisták egymásra torlódtak, mindenki a Bovio térre igyekezett, hogy le ne maradjon a tűzijátékról. A türelmetlen sokaság elbágyasztott, elringatott. Hagytam magam sodorni.

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű I.

Fotó: Giovanni Previdi

Folyamatosan beszéltünk, mégsem mondtunk semmit: csak a test számított, a magnetikus vonzású. Csiklandozásokból, ingerlésekből állt a nyelvünk, térdek és könyökök összekoccanásából. A kabócák ciripelése az ágak alkotta boltívből fülsértő volt, de csak növelte az érzést: itt akarunk maradni, ahol olyan erősen dübörög az élet, hogy az már súrolja a halhatatlanságot.

Bővebben ...
Próza

Tóth Vivien: Elefántsimogató (regényrészlet)

Fotó: Szokodi Bea

A többiekkel gyógyszerosztásnál koccintunk az újévre egy pohár vízzel. Még utoljára kinézek az utcára, ahonnan egyre több dudaszó szűrődik be.

Bővebben ...
Költészet

Vida Kamilla versei

Fotós: Sivák Zsófia

mindegy: a sznobokat az első könyvemben már úgyis elijesztettem!

Bővebben ...
Fotó: Bálint Bernadett

Nagy Balázs Péter verse

húsz éve meg nem történt gyerek / felemlegetése egy éppen itt, éppen ekkor / megismert havernak, mert a Mari, / különben volt ám az AB-bizottság / előtt is, mondták, meg kell szülni a fiút, / hogy uralkodhassék, de legalább / építse, legalább szolgálja a fejlődő / szocializmust, tudod, mit csinált a / Mari?    

 

A szomszéd asztalnál Istenről beszélgetnek


Békés nyár este, csöndes, mint a
vérmezei hajléktalanok. Keddi hangulat,
tizedszer ismételt boksz-meccset
alakít át a TV digitálissá. A
valóban megtörtént orrtörés még így,
tizedszerre is fáj. Mindenesetre
megnyugtat e szótalan piaszag,
de főleg, hogy megszületni könnyebb,
mint meghalni. Már zömmel egyedül
járok ilyen helyekre, ahogy a régiek,
magam még ha régi nem is vagyok.

Valami boldogság-féle az arcokon.
Ez a barna kölyök a harmadikat se,
annyit sem él meg, mondja tömören a
múlt századból idemaradt szaki.
Aki a magamfajtának – fekete keményfedeles
füzet és küllem – tipikusan azt mondja,
jelentést írsz, vamzer geci?

S van is meg nem is a
dologban valami, de főleg,
kiindulva abból, hogy megszületni
könnyebb mégis, a neheze
tehát hátravan, szóval van
időm elmagyarázni az ilyeneknek,
hogy miért épp’ ilyenekkel iszom
együtt, egyedül.

Menekülni az egyszerűbb, erőltetni, lefogni
csonka kézfejünkkel, öklünk maradékával,
meghagyott részével a
körömrágás, a szorongás okán,
egyszerűbb; hogy majd sunyin, kúszva-
mászva, erőnk teljében vághassunk
vissza öv alá, kiburjánzandó mint a
rák – a valódi fájdalom:
„Nem szültél nekem gyereket, te kurva!”,
majd megismétli a szomszéd asztalnál,
mondtam a Marinak, te kurva, nem kaptad be a legyet!

Mondja, majd elégedett. Mint a
színes TV, mikor először sugárzott szivárványt.
Olyan rég volt már. Elkeseredett keresése a
régnek, hajlamok gyökerét kikutatandó
születni meg könnyen, s nem gondolni a
gonddal-bajjal, énekkel, derűvel, csak azon,
csak olyanokon gondolkodni dühvel,
keserűséggel, mi az oka annak, hogy a
kedd estém ennyi:
húsz éve meg nem történt gyerek
felemlegetése egy éppen itt, éppen ekkor
megismert havernak, mert a Mari,
különben volt ám az AB-bizottság
előtt is, mondták, meg kell szülni a fiút,
hogy uralkodhassék, de legalább
építse, legalább szolgálja a fejlődő
szocializmust, tudod, mit csinált a
Mari? Drót vállfával szúrta, vágta, kaparta ki
az elevent, az enyémet, azt a kis lenni-gyönge senkit,
ki, rá a konyhakőre, aztán cserélhettem ki
az egészet, mert nem tudott ránézni,
de ne félj! A vállfa azóta is az enyém,
lóg rajta a vékony kabátom,
és ez az este, a
levegőben.

 

Nagy Balázs Péter 1994-ben született Budapesten. Költő, kritikus; a Károli Gáspár Református Egyetem hallgatója, 2016 óta publikál.