Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Taizs Gergő versei

Fotó: Pápai Zoltán

A cilinderben üregedő nyúl / orrcimpáján a tenger habjai

 

A fénykörön túl

A takarás roppant rendszerében
az emberek úgy változnak,
hogy elfelejtenek szólni róla.
Engem arra szánt az Úr,
hogy vágyni tanuljak,
de sosem tanított meg
jól feledni.
Határozott bizonytalansággal,
szó- és számkivetettségben,
a hallgatás szemhéjnyi zsákutcájában
sosem leszek igazán
egymagam,
fogadkozom,
és lehugyozom a gyanútlan csillagokat.

 

Paphos nélküled

Nyikorog a reggel, a kertkapu, a hintaszék –
minden határos valamivel.
Aztán az ellobbanó felhők.
Az anyag szenvedő szerkezete.
A cilinderben üregedő nyúl
orrcimpáján a tenger habjai.
De mi okozza a bolygók táncát,
az aritmiát a harangszóban,
amikor félrevered szívemet?

 

Taizs Gergő 1984-ben született Tatabányán. Verset ír.
 
Költészet

Farkas Arnold Levente: teketória

Fotó: A szerző archívuma

mint / teketória nélküli szóban / a méla igazság

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Korda Bonifác: A nagy fölemelkedés

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor II.

Fotó: a szerző archívuma

Ha apám tudta, hogyan kell enni, akkor anyám azt tudja, hogyan kell koplalni. Egész gyerekkoromban vagy koplalt, vagy folyékony diétán volt, miközben apám zabált és dohányzott és énekelt és ivott.

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor I.

Fotó: a szerző archívuma

Amit nem merek elmondani anyámnak az az, hogy ez nem egy egyszerű húgyúti fertőzés. Apám családjában van egy széles körben elterjedt hiedelem, miszerint a szellemek lábtól felfelé hatolnak be egy nő testébe.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Eszter Hanna: lebegő

Fotó: Török Levente

sodrást ami elmossa / az elhordozott erőszakot

Bővebben ...
Próza

Kiszely Márk: Kapcsolati tőke

Fotó: a szerző archívuma

Volt ez a csajom Debrecenben. Cseresznyével egyensúlyozott az ajkán, a szemében gurámikat nevelt. Tubás volt, vagy tenorkürtös, nem tudom már, a rézfúvósok között ült, a rendezői balon. Ha a nevén szólítottam, nem figyelt oda. Ha hatszögbe rendeztem a díszköveket a teste körül, magához tért.

Bővebben ...
Költészet

Rostás Mihály versei

Fotó: A szerző archívuma

hogyha kezembe foghatnék / egy maréknyi időt

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Bartók Imre: 1939. szeptember 23.

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Krumponyász-univerzum (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Róbert bal szeme az óramutató járása szerint, jobb szeme azzal ellentétesen forgott egyre gyorsabban, majd teljes testében rázkódni kezdett, a földre huppant, és nem mozdult többé. A feje sistergett és füstölt.

Bővebben ...
Költészet

Halmosi Sándor versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Kabátujjukban több élet volt, / mint az Egyesült Nemzetekben ma

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Veszprémi Szilveszter: Vers, amelyben a költő megint csak hisztikézik, nincs semmi látnivaló benne

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Fotó: Bálint Bernadett

Nagy Balázs Péter verse

húsz éve meg nem történt gyerek / felemlegetése egy éppen itt, éppen ekkor / megismert havernak, mert a Mari, / különben volt ám az AB-bizottság / előtt is, mondták, meg kell szülni a fiút, / hogy uralkodhassék, de legalább / építse, legalább szolgálja a fejlődő / szocializmust, tudod, mit csinált a / Mari?    

 

A szomszéd asztalnál Istenről beszélgetnek


Békés nyár este, csöndes, mint a
vérmezei hajléktalanok. Keddi hangulat,
tizedszer ismételt boksz-meccset
alakít át a TV digitálissá. A
valóban megtörtént orrtörés még így,
tizedszerre is fáj. Mindenesetre
megnyugtat e szótalan piaszag,
de főleg, hogy megszületni könnyebb,
mint meghalni. Már zömmel egyedül
járok ilyen helyekre, ahogy a régiek,
magam még ha régi nem is vagyok.

Valami boldogság-féle az arcokon.
Ez a barna kölyök a harmadikat se,
annyit sem él meg, mondja tömören a
múlt századból idemaradt szaki.
Aki a magamfajtának – fekete keményfedeles
füzet és küllem – tipikusan azt mondja,
jelentést írsz, vamzer geci?

S van is meg nem is a
dologban valami, de főleg,
kiindulva abból, hogy megszületni
könnyebb mégis, a neheze
tehát hátravan, szóval van
időm elmagyarázni az ilyeneknek,
hogy miért épp’ ilyenekkel iszom
együtt, egyedül.

Menekülni az egyszerűbb, erőltetni, lefogni
csonka kézfejünkkel, öklünk maradékával,
meghagyott részével a
körömrágás, a szorongás okán,
egyszerűbb; hogy majd sunyin, kúszva-
mászva, erőnk teljében vághassunk
vissza öv alá, kiburjánzandó mint a
rák – a valódi fájdalom:
„Nem szültél nekem gyereket, te kurva!”,
majd megismétli a szomszéd asztalnál,
mondtam a Marinak, te kurva, nem kaptad be a legyet!

Mondja, majd elégedett. Mint a
színes TV, mikor először sugárzott szivárványt.
Olyan rég volt már. Elkeseredett keresése a
régnek, hajlamok gyökerét kikutatandó
születni meg könnyen, s nem gondolni a
gonddal-bajjal, énekkel, derűvel, csak azon,
csak olyanokon gondolkodni dühvel,
keserűséggel, mi az oka annak, hogy a
kedd estém ennyi:
húsz éve meg nem történt gyerek
felemlegetése egy éppen itt, éppen ekkor
megismert havernak, mert a Mari,
különben volt ám az AB-bizottság
előtt is, mondták, meg kell szülni a fiút,
hogy uralkodhassék, de legalább
építse, legalább szolgálja a fejlődő
szocializmust, tudod, mit csinált a
Mari? Drót vállfával szúrta, vágta, kaparta ki
az elevent, az enyémet, azt a kis lenni-gyönge senkit,
ki, rá a konyhakőre, aztán cserélhettem ki
az egészet, mert nem tudott ránézni,
de ne félj! A vállfa azóta is az enyém,
lóg rajta a vékony kabátom,
és ez az este, a
levegőben.

 

Nagy Balázs Péter 1994-ben született Budapesten. Költő, kritikus; a Károli Gáspár Református Egyetem hallgatója, 2016 óta publikál.