Nagy Balázs Péter verse
- Részletek
- Írta: Nagy Balázs Péter
húsz éve meg nem történt gyerek / felemlegetése egy éppen itt, éppen ekkor / megismert havernak, mert a Mari, / különben volt ám az AB-bizottság / előtt is, mondták, meg kell szülni a fiút, / hogy uralkodhassék, de legalább / építse, legalább szolgálja a fejlődő / szocializmust, tudod, mit csinált a / Mari?
A szomszéd asztalnál Istenről beszélgetnek
Békés nyár este, csöndes, mint a
vérmezei hajléktalanok. Keddi hangulat,
tizedszer ismételt boksz-meccset
alakít át a TV digitálissá. A
valóban megtörtént orrtörés még így,
tizedszerre is fáj. Mindenesetre
megnyugtat e szótalan piaszag,
de főleg, hogy megszületni könnyebb,
mint meghalni. Már zömmel egyedül
járok ilyen helyekre, ahogy a régiek,
magam még ha régi nem is vagyok.
Valami boldogság-féle az arcokon.
Ez a barna kölyök a harmadikat se,
annyit sem él meg, mondja tömören a
múlt századból idemaradt szaki.
Aki a magamfajtának – fekete keményfedeles
füzet és küllem – tipikusan azt mondja,
jelentést írsz, vamzer geci?
S van is meg nem is a
dologban valami, de főleg,
kiindulva abból, hogy megszületni
könnyebb mégis, a neheze
tehát hátravan, szóval van
időm elmagyarázni az ilyeneknek,
hogy miért épp’ ilyenekkel iszom
együtt, egyedül.
Menekülni az egyszerűbb, erőltetni, lefogni
csonka kézfejünkkel, öklünk maradékával,
meghagyott részével a
körömrágás, a szorongás okán,
egyszerűbb; hogy majd sunyin, kúszva-
mászva, erőnk teljében vághassunk
vissza öv alá, kiburjánzandó mint a
rák – a valódi fájdalom:
„Nem szültél nekem gyereket, te kurva!”,
majd megismétli a szomszéd asztalnál,
mondtam a Marinak, te kurva, nem kaptad be a legyet!
Mondja, majd elégedett. Mint a
színes TV, mikor először sugárzott szivárványt.
Olyan rég volt már. Elkeseredett keresése a
régnek, hajlamok gyökerét kikutatandó
születni meg könnyen, s nem gondolni a
gonddal-bajjal, énekkel, derűvel, csak azon,
csak olyanokon gondolkodni dühvel,
keserűséggel, mi az oka annak, hogy a
kedd estém ennyi:
húsz éve meg nem történt gyerek
felemlegetése egy éppen itt, éppen ekkor
megismert havernak, mert a Mari,
különben volt ám az AB-bizottság
előtt is, mondták, meg kell szülni a fiút,
hogy uralkodhassék, de legalább
építse, legalább szolgálja a fejlődő
szocializmust, tudod, mit csinált a
Mari? Drót vállfával szúrta, vágta, kaparta ki
az elevent, az enyémet, azt a kis lenni-gyönge senkit,
ki, rá a konyhakőre, aztán cserélhettem ki
az egészet, mert nem tudott ránézni,
de ne félj! A vállfa azóta is az enyém,
lóg rajta a vékony kabátom,
és ez az este, a
levegőben.
Nagy Balázs Péter 1994-ben született Budapesten. Költő, kritikus; a Károli Gáspár Református Egyetem hallgatója, 2016 óta publikál.
