Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...
Költészet

Németh Gábor Dávid versei

Fotó: Szulovszky Mária

Hallom, hogy üvölt elhagyatottságában az óceán.

Bővebben ...
Próza

Gáspár Sára: András megértő figyelme

Fotó: a szerző archívuma

Már jónéhány hete beszélgettünk, amikor András minden előjel nélkül eltűnt. Nem reagált az üzeneteimre, meg se nyitotta őket. Csak miatta tettem ki melankolikus tájképeket, egyikre sem reagált, én pedig rettegtem attól, hogy rájött, ez nem is én vagyok, pedig én vagyok, de lehet, hogy nem úgy, ahogy ő gondolja, és lehet, hogy megérezte, hogy jobban érdekelnek a csillogós harisnyák és a részeg flörtölések, mint József Attila.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Fotó: Lutor Katalin

Vincze Bence verse

fölötted a vörös ég / magad vagy / rajtad kívül minden csak / folyóparton kiszáradt csigaház / bennük emberek laknak / az emberekben férgek / fölöttük villásfarkú madarak / szállják az éhezés spiráljait

ecce homo

ilyen az arc ha elfárad
tekinteted a róka magánya a lombtalan csontok alatt
orrodba a dér mint bogáncs tapad

kimerülsz a határtalan tájból
gerinced a fűre ereszted

fölötted a vörös ég
magad vagy
rajtad kívül minden csak
folyóparton kiszáradt csigaház
bennük emberek laknak
az emberekben férgek
fölöttük villásfarkú madarak
szállják az éhezés spiráljait
hajnalban tollukból fény csordul
a megtört háztetők mohás cserepeire

reggelre a test elfárad
szavad a kéreg alá szorult víz
dermedésében a koratavaszi pusztulás
ereidben a vér mind haszontalan
körmeid alatt a föld menekülés


Vincze Bence (1997) kultúraszervező, kulturális újságíró, az f21.hu főszerkesztője és irodalom rovatának vezetője, a Nyolc Ág Művésztábor főszervezője. Két éve publikál verseket. Jelenleg Szombathelyen él.