Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Karácsony Orsolya versei

Nem szabad elfelejtened: / csak átutazóban vagy. 

Bővebben ...
Szépirodalom

Szabados Attila versei

Úgy kezdődött, hogy írni akartam

Bővebben ...
Műfordítás

Katie Kitamura (f. Dragon-Túry Melinda): Próbajáték

Fotó: Clayton Cubbit

Változatlanul mosolygott, már az elején felfigyeltem természetes vonzerejére, jó kisugárzására. De most láttam, hogy túl szabadon bánik vele. Nem úgy tűnt, mintha tisztában volna személyisége intenzitásával vagy azzal, hogy a világot, amelyben mozog, emberek lakják. Különösen ebben az értelemben volt még nagyon fiatal.

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Szonda Szabolcs): Tökéletlen megoldások

Fotó: a szerző archívuma

Értsd jól, nem akarlak felbosszantani, de csupán te és a lányod nem nevezhetitek családnak magatokat!

Bővebben ...
Próza

Voloncs Attila: A bűvölők (részlet)

Fotó: a szerző archívuma

Valahogy köze van ennek ahhoz, hogy sohasem tudott olyan vérmesen forradalmár lenni, mint a barátai, régi ismerősök közt mindig visszafogottan jelezte a különvéleményét, mintha baloldaliságával nem akarta volna bántani azokat, akik igazán hisznek valamilyen rendes ostobaságban, vagy meg tudnak részegülni a nemzet szótól és a dicső múlt felemlegetésétől.

Bővebben ...
Költészet

Sebestyén Ádám versei

Fotó: Sebestyén Anna

Kikötőink, / a fagyizók, földszinti üzletek sorra bezártak

Bővebben ...
Próza

Sarnyai Benedek: zájed

Fotó: a szerző archívuma

Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?

Bővebben ...
Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Fotó: Lutor Katalin

Vincze Bence verse

fölötted a vörös ég / magad vagy / rajtad kívül minden csak / folyóparton kiszáradt csigaház / bennük emberek laknak / az emberekben férgek / fölöttük villásfarkú madarak / szállják az éhezés spiráljait

ecce homo

ilyen az arc ha elfárad
tekinteted a róka magánya a lombtalan csontok alatt
orrodba a dér mint bogáncs tapad

kimerülsz a határtalan tájból
gerinced a fűre ereszted

fölötted a vörös ég
magad vagy
rajtad kívül minden csak
folyóparton kiszáradt csigaház
bennük emberek laknak
az emberekben férgek
fölöttük villásfarkú madarak
szállják az éhezés spiráljait
hajnalban tollukból fény csordul
a megtört háztetők mohás cserepeire

reggelre a test elfárad
szavad a kéreg alá szorult víz
dermedésében a koratavaszi pusztulás
ereidben a vér mind haszontalan
körmeid alatt a föld menekülés


Vincze Bence (1997) kultúraszervező, kulturális újságíró, az f21.hu főszerkesztője és irodalom rovatának vezetője, a Nyolc Ág Művésztábor főszervezője. Két éve publikál verseket. Jelenleg Szombathelyen él.