Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

emlékszagú molyok őrzik / a ki nem mondott nevet.

Bővebben ...
Próza

Magyary Ágnes: Regény

Fotó: morpho

Amit fontosnak tartanak az emberek a megtörtént eseményekből, az banális részlet; és ami életbevágó, azon könnyed eleganciával átsiklanak. Ezért is olyan nehéz kihámozni a valóság sarokköveit. Persze, ha a rendőrségnek lenne hozzáférése a titkosszolgálat adataihoz, akkor minden sokkal könnyebb lenne, de a városállamban nem volt cél, hogy a rendőrségnek könnyebb legyen.

Bővebben ...
Költészet

Wölfl-Molnár Eszter versei

Fotó: Nagy Viktor

Túl sokáig volt a bordák mögött

Bővebben ...
Próza

Vince András: Adamec (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Mi itt a Magyar Televízióban megpróbálunk fenntartani bizonyos civilizált viselkedési kereteket, például légyszívessel kezdjük a mondatot. De még véletlenül se gondold azt, váltott át kioktató tegezésbe, hogy te szívességet teszel bárkinek is, ha végrehajtasz egy kérést. Ez csak annyit jelent, hogy nem vagyunk végtelenül tahók. Mi így adjuk ki a parancsot.

Bővebben ...
Fotó: Lutor Katalin

Vincze Bence verse

fölötted a vörös ég / magad vagy / rajtad kívül minden csak / folyóparton kiszáradt csigaház / bennük emberek laknak / az emberekben férgek / fölöttük villásfarkú madarak / szállják az éhezés spiráljait

ecce homo

ilyen az arc ha elfárad
tekinteted a róka magánya a lombtalan csontok alatt
orrodba a dér mint bogáncs tapad

kimerülsz a határtalan tájból
gerinced a fűre ereszted

fölötted a vörös ég
magad vagy
rajtad kívül minden csak
folyóparton kiszáradt csigaház
bennük emberek laknak
az emberekben férgek
fölöttük villásfarkú madarak
szállják az éhezés spiráljait
hajnalban tollukból fény csordul
a megtört háztetők mohás cserepeire

reggelre a test elfárad
szavad a kéreg alá szorult víz
dermedésében a koratavaszi pusztulás
ereidben a vér mind haszontalan
körmeid alatt a föld menekülés


Vincze Bence (1997) kultúraszervező, kulturális újságíró, az f21.hu főszerkesztője és irodalom rovatának vezetője, a Nyolc Ág Művésztábor főszervezője. Két éve publikál verseket. Jelenleg Szombathelyen él.