Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Christianne Goodwin (f. Princes Beáta): Nagymamavers

Fotó: Félegyházi-Vigh Tamás

De hogy hibáztatnám őket? / Rémes ennek a versnek / az akusztikája

Bővebben ...
Próza

Kovács Adél Jenifer: Ködöt lélegzek (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

felemelem a bal lábamat, hogy kilépjek a bugyiból, megtántorodok, de nem esek el. a vizes talpamra homokos föld tapadt. mint a fogfájás, ahogy az idegen át egyenesen az állkapocsba, az egész arcba, az egész fejbe hasít, úgy villódznak előttem a képek.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Kádár Fruzsina: Pályakezdés mesterfokon – 2025 szeptember-októberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

A-tól Z-ig irodalmi folyóiratot nem sokszor böngész végig az ember, akkor sem, ha vérbeli bölcsész. Szomorú felismerés, letagadni aligha lehet, esetleg rendszeres Írók Boltjába járással kompenzálni. Egy vers, próza, esetleg tanulmány kedvéért képes vagyok egész lapszámok megvételére, hogy aztán időhiányt meg egyéb kifogásokat mormolva nagy eséllyel többet feléjük se nézzek. Pedig jó elmerülni egy-egy szerkesztői koncepció mikrokozmoszában, tüzetesen átrágni magam a különféle tematikus blokkokon, nyomdafriss megjelenéseken, sehol máshol fel nem lelhető szakmunkákon. Le kell lassulni kicsit, hogy élvezni lehessen a papíralapú folyóiratok világát – a lapszemléhez válogatva is valahol ezt az érzést igyekeztem nyakon csípni.

Bővebben ...
Költészet

Gyetvai Balázs: Lerakódás

Fotó: A szerző archívuma

a zuhany alatt / átfolyik lassan a jelenbe

Bővebben ...
Költészet

Ormay Lili Zsófia: Hegyek

Fotó: Pauline Villain

borostádon naplemente / szád sarkában fűvel benőtt út

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Endrey-Nagy Ágoston: Magyarázat

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Raphael Dagold versei (f. Murányi Zita)

https://www.raphaeldagold.com/

Amikor a fekete kis kecske vére lefolyik / a vágóhíd padlóján a parasztház mögött

Bővebben ...
Próza

Varga László Edgár: Iepuraș Béla

Fotó: Szentes Zágon

Csak az általános idő múlásával vált lassan nyilvánvalóvá, hogy az ő, a Iepuraș Béla ideje nem múlik többé. Nem gyűltek például tovább a szeme sarkában a szarkalábak. Ha hetekig nem mosta meg, akkor sem zsírosodott a haja, sőt nem is nőtt. Nem nőtt a körme sem, de ami igazán meglepte: nem nőttek többé a metszőfogai.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Kiss Lóránt: Hasítás

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű II.

Fotó: Giovanni Previdi

A Corso Italián hömpölygött a tömeg. A bárok neonfényei és a lampionok, a folyamatos, nagyhangú lárma, a fagyi-, ostya- és pizzaillat ébren tartotta a várost. Az izzadt turisták egymásra torlódtak, mindenki a Bovio térre igyekezett, hogy le ne maradjon a tűzijátékról. A türelmetlen sokaság elbágyasztott, elringatott. Hagytam magam sodorni.

Bővebben ...
Fotó: Somogyi Gaszton

Szabolcsi Alexander versei

korán érkezel, / az űrváros büszke romjain sétálsz, / egy tökéletes világ elrendezett elemei között, / ahova anyád is menekült, ahova / téged a hagyaték hajszolt


Brazíliaváros


1.

csak fotókon láttad, késő esti pusmogásban
egy kihűlt konyhában olvastad a vendég szájáról,
vagy, amikor kihallgattad apád telefonjait,
és érezted a fonnyadó gyümölcsök illatát,
ahova anyádat képzeled

sejtetted, hogy valahol egy dzsungel
égig érő fái között él, majmok,
fekete nők között, éjszaka is hőségben,
ott, ahová repülővel kell menni – de jó lenne repülni,
este kiszökni és mangólét kérni reggelire, sült banánnal
egy nagy levél alatt.

2.

korán érkezel,
az űrváros büszke romjain sétálsz,
egy tökéletes világ elrendezett elemei között,
ahova anyád is menekült, ahova
téged a hagyaték hajszolt,

az úton megszámlálsz mindent, ami itt maradt:
az égre húzott bunkerházakat,
a fejre fordított kádépületet,
a kimért közösségi teret,
és aminél a legtöbbet időztél,
ahol anyád képe is készült,
a furcsa katedrálist, ami cirkusz marad örökre
– mert anyád megint cirkuszol –,
és ahova sose mész be.

3.

anyád erkélyén állva hallgatod az ügyvédet,
a hagyatéki okirat idegenül selypítő szavait,
egy pár cipő, egy lenin-kép, négy zászló,
egy otthonka, két születési bizonyítvány,
és egy magyar nyelvű dzsungel könyve –
a portugál kezet nyújt és visszamegy a szobába,

a papír aljára kézzel írva, egy kiegészítés,
valaki öntözze, ne felejtse el –
csak ez maradt, ami nem
rohadt el a köztér szegletében,
a szobor lábainál,
anyád pipacsai
Niemeyer virágai.

Atlantiszban számolják pislogásod

meg kell tanulni élni,
öntözi a yukka pálmát, hogy ha egyszer kilőnének az űrbe,
mert muszáj, azt mondhassuk, nem kell hajó,
megyünk magunktól is,
felmászunk a yukka pálmán, egészen az űrig,
és ha kell, előadást is tartunk –
hogyan lett az atombomba, mi a taxidermia,
kik voltak vörösek meg barnák,
miért vett mindig szofit az anyád,
hogyan működnek a szelek,
kinek a nevében kell beszélni
és mit működtetünk, ha egyáltalán beszélni kell,
mert beszélni kell, valaki mellett, mögött, helyett,
valami naggyal kezdeni, majd gyorsan lecsapni,
– szexben átmenet lenni –
átszivárogni két ember szavain,
emlegetni archetípust, kategóriát, retorikát,
hasonlatokban archaizmust és valós poétikát,
nem csak tördelni prózát – néha rímeljen,
és szóljon arról, ami nehéz, ami rossz,
a pusztulásról, valaki meghal és a galambok kirepülnek:
valahol messze, ahová magad kell eljutnod,
Atlantiszig egy gyilkosságért,
amit apád követett el, de neked kell feldolgoznod,
írsz és olvasol róla, miközben öregemberek
számolják minden pillantásod
– kását kavarva, poros könyvek felett –,
amit nem árnyékban töltesz el.


Szabolcsi Alexander a KRE BTK magyar szakos hallgatója, a Nincs online szerkesztője.