Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű II.

Fotó: Giovanni Previdi

A Corso Italián hömpölygött a tömeg. A bárok neonfényei és a lampionok, a folyamatos, nagyhangú lárma, a fagyi-, ostya- és pizzaillat ébren tartotta a várost. Az izzadt turisták egymásra torlódtak, mindenki a Bovio térre igyekezett, hogy le ne maradjon a tűzijátékról. A türelmetlen sokaság elbágyasztott, elringatott. Hagytam magam sodorni.

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű I.

Fotó: Giovanni Previdi

Folyamatosan beszéltünk, mégsem mondtunk semmit: csak a test számított, a magnetikus vonzású. Csiklandozásokból, ingerlésekből állt a nyelvünk, térdek és könyökök összekoccanásából. A kabócák ciripelése az ágak alkotta boltívből fülsértő volt, de csak növelte az érzést: itt akarunk maradni, ahol olyan erősen dübörög az élet, hogy az már súrolja a halhatatlanságot.

Bővebben ...
Próza

Tóth Vivien: Elefántsimogató (regényrészlet)

Fotó: Szokodi Bea

A többiekkel gyógyszerosztásnál koccintunk az újévre egy pohár vízzel. Még utoljára kinézek az utcára, ahonnan egyre több dudaszó szűrődik be.

Bővebben ...
Költészet

Vida Kamilla versei

Fotós: Sivák Zsófia

mindegy: a sznobokat az első könyvemben már úgyis elijesztettem!

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Ferencz Mónika: Hiszti

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Költészet

Taizs Gergő versei

Fotó: Pápai Zoltán

A cilinderben üregedő nyúl / orrcimpáján a tenger habjai

 

A fénykörön túl

A takarás roppant rendszerében
az emberek úgy változnak,
hogy elfelejtenek szólni róla.
Engem arra szánt az Úr,
hogy vágyni tanuljak,
de sosem tanított meg
jól feledni.
Határozott bizonytalansággal,
szó- és számkivetettségben,
a hallgatás szemhéjnyi zsákutcájában
sosem leszek igazán
egymagam,
fogadkozom,
és lehugyozom a gyanútlan csillagokat.

 

Paphos nélküled

Nyikorog a reggel, a kertkapu, a hintaszék –
minden határos valamivel.
Aztán az ellobbanó felhők.
Az anyag szenvedő szerkezete.
A cilinderben üregedő nyúl
orrcimpáján a tenger habjai.
De mi okozza a bolygók táncát,
az aritmiát a harangszóban,
amikor félrevered szívemet?

 

Taizs Gergő 1984-ben született Tatabányán. Verset ír.
 
Költészet

Farkas Arnold Levente: teketória

Fotó: A szerző archívuma

mint / teketória nélküli szóban / a méla igazság

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Korda Bonifác: A nagy fölemelkedés

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor II.

Fotó: a szerző archívuma

Ha apám tudta, hogyan kell enni, akkor anyám azt tudja, hogyan kell koplalni. Egész gyerekkoromban vagy koplalt, vagy folyékony diétán volt, miközben apám zabált és dohányzott és énekelt és ivott.

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor I.

Fotó: a szerző archívuma

Amit nem merek elmondani anyámnak az az, hogy ez nem egy egyszerű húgyúti fertőzés. Apám családjában van egy széles körben elterjedt hiedelem, miszerint a szellemek lábtól felfelé hatolnak be egy nő testébe.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Eszter Hanna: lebegő

Fotó: Török Levente

sodrást ami elmossa / az elhordozott erőszakot

Bővebben ...
Próza

Kiszely Márk: Kapcsolati tőke

Fotó: a szerző archívuma

Volt ez a csajom Debrecenben. Cseresznyével egyensúlyozott az ajkán, a szemében gurámikat nevelt. Tubás volt, vagy tenorkürtös, nem tudom már, a rézfúvósok között ült, a rendezői balon. Ha a nevén szólítottam, nem figyelt oda. Ha hatszögbe rendeztem a díszköveket a teste körül, magához tért.

Bővebben ...
Fotó: Somogyi Gaszton

Szabolcsi Alexander versei

korán érkezel, / az űrváros büszke romjain sétálsz, / egy tökéletes világ elrendezett elemei között, / ahova anyád is menekült, ahova / téged a hagyaték hajszolt


Brazíliaváros


1.

csak fotókon láttad, késő esti pusmogásban
egy kihűlt konyhában olvastad a vendég szájáról,
vagy, amikor kihallgattad apád telefonjait,
és érezted a fonnyadó gyümölcsök illatát,
ahova anyádat képzeled

sejtetted, hogy valahol egy dzsungel
égig érő fái között él, majmok,
fekete nők között, éjszaka is hőségben,
ott, ahová repülővel kell menni – de jó lenne repülni,
este kiszökni és mangólét kérni reggelire, sült banánnal
egy nagy levél alatt.

2.

korán érkezel,
az űrváros büszke romjain sétálsz,
egy tökéletes világ elrendezett elemei között,
ahova anyád is menekült, ahova
téged a hagyaték hajszolt,

az úton megszámlálsz mindent, ami itt maradt:
az égre húzott bunkerházakat,
a fejre fordított kádépületet,
a kimért közösségi teret,
és aminél a legtöbbet időztél,
ahol anyád képe is készült,
a furcsa katedrálist, ami cirkusz marad örökre
– mert anyád megint cirkuszol –,
és ahova sose mész be.

3.

anyád erkélyén állva hallgatod az ügyvédet,
a hagyatéki okirat idegenül selypítő szavait,
egy pár cipő, egy lenin-kép, négy zászló,
egy otthonka, két születési bizonyítvány,
és egy magyar nyelvű dzsungel könyve –
a portugál kezet nyújt és visszamegy a szobába,

a papír aljára kézzel írva, egy kiegészítés,
valaki öntözze, ne felejtse el –
csak ez maradt, ami nem
rohadt el a köztér szegletében,
a szobor lábainál,
anyád pipacsai
Niemeyer virágai.

Atlantiszban számolják pislogásod

meg kell tanulni élni,
öntözi a yukka pálmát, hogy ha egyszer kilőnének az űrbe,
mert muszáj, azt mondhassuk, nem kell hajó,
megyünk magunktól is,
felmászunk a yukka pálmán, egészen az űrig,
és ha kell, előadást is tartunk –
hogyan lett az atombomba, mi a taxidermia,
kik voltak vörösek meg barnák,
miért vett mindig szofit az anyád,
hogyan működnek a szelek,
kinek a nevében kell beszélni
és mit működtetünk, ha egyáltalán beszélni kell,
mert beszélni kell, valaki mellett, mögött, helyett,
valami naggyal kezdeni, majd gyorsan lecsapni,
– szexben átmenet lenni –
átszivárogni két ember szavain,
emlegetni archetípust, kategóriát, retorikát,
hasonlatokban archaizmust és valós poétikát,
nem csak tördelni prózát – néha rímeljen,
és szóljon arról, ami nehéz, ami rossz,
a pusztulásról, valaki meghal és a galambok kirepülnek:
valahol messze, ahová magad kell eljutnod,
Atlantiszig egy gyilkosságért,
amit apád követett el, de neked kell feldolgoznod,
írsz és olvasol róla, miközben öregemberek
számolják minden pillantásod
– kását kavarva, poros könyvek felett –,
amit nem árnyékban töltesz el.


Szabolcsi Alexander a KRE BTK magyar szakos hallgatója, a Nincs online szerkesztője.