Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Rostás Mihály versei

hogyha kezembe foghatnék / egy maréknyi időt

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Bartók Imre: 1939. szeptember 23.

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Krumponyász-univerzum (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Róbert bal szeme az óramutató járása szerint, jobb szeme azzal ellentétesen forgott egyre gyorsabban, majd teljes testében rázkódni kezdett, a földre huppant, és nem mozdult többé. A feje sistergett és füstölt.

Bővebben ...
Költészet

Halmosi Sándor versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Kabátujjukban több élet volt, / mint az Egyesült Nemzetekben ma

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Veszprémi Szilveszter: Vers, amelyben a költő megint csak hisztikézik, nincs semmi látnivaló benne

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Száva Csanád): A zebrán

Fotó: a szerző archívuma

Kissé félrenyomtad az embereket, szinte lökdösődés nélkül, mégis makacsul, ahogy a te korodra hál’Isten megtanultad. Képes vagy helyet csinálni magadnak közöttük. Diszkréten csináltad, a kíváncsiság nem kínzó betegség, nem alapösztön, nem kell könyökölni miatta.

Bővebben ...
Költészet

Peer Krisztián versei

Fotó: Schillinger Gyöngyvér

és csak menni, menni a nyelvvel / a totál szenilis Sanyi bácsi után

Bővebben ...
Próza

Tóth-Bertók Eszter: Meghaltam

Fotó: Csoboth Edina

A ravatalozónál állnak. Az épület homlokzatán a Feltámadunk-feliratból hiányzik a t, a legjobb barátnőm rögtön kiszúrja. Nézi a d-t, hogy az is eléggé inog, közben arra gondol, hogy mennyit szenvedtünk, amikor a lakása ajtajára illesztettük fel betűnként a nevét és hiába baszakodtunk a vízmértékkel, a mai napig ferde az egész.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI – Purosz Leonidasz: Helyi ár

A hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Költészet

Bánfalvi Samu: Charlie Kirk meghalt,

Fotó: A szerző archívuma

Amerika Amerika megölték Charlie Kirköt

Bővebben ...
Költészet

Bán-Horváth Veronika: Tiszta lap

Fotó: Bán-Horváth Attila

Hol nyúlánk fénylényeknek, / Hol puffadt koboldoknak látszunk.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Kovács Kincső: A halhatatlan idill – júliusi-augusztusi lapszemle

Montázs: SZIFONline

Papír alapú folyóiratok véletlenül szoktak a kezem ügyébe kerülni, általában valamilyen egyetemi kerekasztal-beszélgetés alkalmával. Pedig sokkal átláthatóbbnak tartom a print formátumot, és egyszerűen jobb a hangulata. Néhány folyóirat aktuális számát letöltöttem, hogy beválogassam. De végül formátum alapján szelektáltam a szemléhez, ha már nem kényszerülök arra a nyári időszakban, hogy képernyőt bámuljak, tehát végül csak papír alapúak kerültek be. Így is bőségzavart okozott bennem a kínálat, de ez valahol öröm is. Előre megterveztem az utat Debrecenen belül, végiggondoltam, hol lehet folyóiratokat venni. A Fórum és a Malompark újságosai biztos helyek, a lottószelvényekkel szemben külön irodalmi részleg van. Erdélyi lapok a Partium-házban kaphatók. Eddig terjed nagyjából a látóköröm, talán néhány belvárosi kávézóban bukkanhatunk rá egy-egy régebbi kiadványra. Nagyon jó élmény volt olvasni a lapszámokat, sokat utaztak velem, kánikulában, kihalt megállókban, máskor otthon a kertben lapozgattam őket. Kerestem a szövegekben az aktualitást, többször sikerült átvenni a hangulatot, a látásmódot. Ennél csak azt tartom érdekesebbnek, hogy ki mi alapján mazsoláz ki szövegeket a repertoárból.

Bővebben ...
Fotó: Somogyi Gaszton

Szabolcsi Alexander versei

korán érkezel, / az űrváros büszke romjain sétálsz, / egy tökéletes világ elrendezett elemei között, / ahova anyád is menekült, ahova / téged a hagyaték hajszolt


Brazíliaváros


1.

csak fotókon láttad, késő esti pusmogásban
egy kihűlt konyhában olvastad a vendég szájáról,
vagy, amikor kihallgattad apád telefonjait,
és érezted a fonnyadó gyümölcsök illatát,
ahova anyádat képzeled

sejtetted, hogy valahol egy dzsungel
égig érő fái között él, majmok,
fekete nők között, éjszaka is hőségben,
ott, ahová repülővel kell menni – de jó lenne repülni,
este kiszökni és mangólét kérni reggelire, sült banánnal
egy nagy levél alatt.

2.

korán érkezel,
az űrváros büszke romjain sétálsz,
egy tökéletes világ elrendezett elemei között,
ahova anyád is menekült, ahova
téged a hagyaték hajszolt,

az úton megszámlálsz mindent, ami itt maradt:
az égre húzott bunkerházakat,
a fejre fordított kádépületet,
a kimért közösségi teret,
és aminél a legtöbbet időztél,
ahol anyád képe is készült,
a furcsa katedrálist, ami cirkusz marad örökre
– mert anyád megint cirkuszol –,
és ahova sose mész be.

3.

anyád erkélyén állva hallgatod az ügyvédet,
a hagyatéki okirat idegenül selypítő szavait,
egy pár cipő, egy lenin-kép, négy zászló,
egy otthonka, két születési bizonyítvány,
és egy magyar nyelvű dzsungel könyve –
a portugál kezet nyújt és visszamegy a szobába,

a papír aljára kézzel írva, egy kiegészítés,
valaki öntözze, ne felejtse el –
csak ez maradt, ami nem
rohadt el a köztér szegletében,
a szobor lábainál,
anyád pipacsai
Niemeyer virágai.

Atlantiszban számolják pislogásod

meg kell tanulni élni,
öntözi a yukka pálmát, hogy ha egyszer kilőnének az űrbe,
mert muszáj, azt mondhassuk, nem kell hajó,
megyünk magunktól is,
felmászunk a yukka pálmán, egészen az űrig,
és ha kell, előadást is tartunk –
hogyan lett az atombomba, mi a taxidermia,
kik voltak vörösek meg barnák,
miért vett mindig szofit az anyád,
hogyan működnek a szelek,
kinek a nevében kell beszélni
és mit működtetünk, ha egyáltalán beszélni kell,
mert beszélni kell, valaki mellett, mögött, helyett,
valami naggyal kezdeni, majd gyorsan lecsapni,
– szexben átmenet lenni –
átszivárogni két ember szavain,
emlegetni archetípust, kategóriát, retorikát,
hasonlatokban archaizmust és valós poétikát,
nem csak tördelni prózát – néha rímeljen,
és szóljon arról, ami nehéz, ami rossz,
a pusztulásról, valaki meghal és a galambok kirepülnek:
valahol messze, ahová magad kell eljutnod,
Atlantiszig egy gyilkosságért,
amit apád követett el, de neked kell feldolgoznod,
írsz és olvasol róla, miközben öregemberek
számolják minden pillantásod
– kását kavarva, poros könyvek felett –,
amit nem árnyékban töltesz el.


Szabolcsi Alexander a KRE BTK magyar szakos hallgatója, a Nincs online szerkesztője.