Sükösd D. Gergely versei

Részletek

Írta: Sükösd D. Gergely

Hogy tűröd kínod és hogy megaláznak? / Az árva szív tebenned hogy dörömböl! / Hogy nem veted le magad odaföntről? – / És én hogy irigyellek és csodállak!

Az állhatatos arisztokrata

Mily kitartóan tűröd
a mások szenvedéseit!
Még gúnyádnak sem gyűröd
meg fodrait,

míg egyszer orrodon fog
a rothadás és vér szaga?
Az irgalomra jó ok
a kín maga.


Rang szerint

Császárok, magas főurak,
meg porban csúszó bitangok:
egy se véti el az utat,
és púposodnak friss hantok.

Ha nem marad más helyébe,
csak apró csípés vagy marás,
a vén földnek nem mindegy-e,
hogy bolha volt-e vagy darázs?


A herceg és a púpos

Te szerencsétlen nyomorék, hogy szánlak!
A vágyott hölgynek, annyi baj gyötör,
fukar, színlelt irgalma is gyönyör,
hisz nem vár más ágyadnál, csak a bánat.

Hogy tűröd kínod és hogy megaláznak?
Az árva szív tebenned hogy dörömböl!
Hogy nem veted le magad odaföntről? –
És én hogy irigyellek és csodállak!

A város szép szeretőmet imádja,
elvehetem, egy tisztes nő nem árthat...
Vagy eldobom. Kaphatnék szebbet nála.

Toronyőr, lábadnál apám világa!
És nyomorultabb vagyok én tenálad,
mert nem virágzik szívemben a hála.


Sükösd D. Gergely kósza porszemeit a szelíd Alföldön hordta össze hússá nemrég a vak kegyelem. Pár évtized, és elsimul a megtörténtek gyöngéd áramában.