Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Próza

Kónya Sándor: Dagadék

Fotó: Kónya Tamás

Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet.

Bővebben ...
Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...
Fotó: Király Csaba

Király Csenge Katica versei

Megfogtuk az isten lábát és most kiabál: / Nem örökölni születtem. / A téma az utcán heveder, / mosolymocsár. / A kitakart részeket felönteni vízzel.

Játszótéri baleset

Libikóka lök el,
petúnia reped,
ásít a homok,
hadar a gyom.

Tarkóval felhőn,
copfja az észnek,
felhúzhatnám, de
elhallgatom.

Fölöttem térdel,
ajaka prizma,
figyelmétől meg
a táj kaparás,

piros esésem,
repülő homlok,
hanyatt, ha mondom
kékszakadás.

Bárhová lépek,
ő ül fölöttem,
nevet se adtam,
értelme sincs,

gondoskodását
gyökérből tépem,
magjait összekever-
ni bilincs.


Járókelők napja

Megfogtuk az isten lábát és most kiabál:
Nem örökölni születtem.
A téma az utcán heveder,
mosolymocsár.
A kitakart részeket felönteni vízzel.
Elfelejtett borogatás
kódjait őrző féreggerinc.
Gondtalan ignoranciát szedtünk, de
reggelre egy csokor aggodalom lett.
Most megmented magad vagy meg nem tett magam?


Telitalppal a fűnyíróba rúgsz

miért ne lehetne megvárni, amíg elszárad, ha
újra nő, farkast üvöltesz, pocsolyába lábad,
puszta pusztapart, opusztoposz tapasztalása,
a szert a szerteszétaszalt tavasz asszertív
vényangyala nyárból kivetette, ott
maradsz, ahol a karszt szakad, de repkedsz,

homlokodban hálós ultrahang, patetikum agitál
kaland,
színre hangot visz a lámpahab a
víztükörben albatrosz szalad a
látóhatár nyelve sík korál,
felszakadsz a testtájainál, te tintakomp,
hullámcsomók szitára áfonya,
határod bója futsz-úszol-zuhansz,
most jó lenne tudni, kapaszkodsz-e épp vagy apró lökésekkel távolodsz.

 

Király Csenge Katica (én) 2001-ben született, Kelenföldön. Jelenleg másodéves esztétika-hallgató az Eltén. Tizenhat éves kora óta részt vett különböző irodalmi táborokban. Szövegeit a műút portál, az Irodalmi Szemle, a Litera, a KULTer és a Pannon tükör közölte. FISZ tag.  Ha jól sikerülnek, kritikákat is ír.