Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...
Költészet

Németh Gábor Dávid versei

Fotó: Szulovszky Mária

Hallom, hogy üvölt elhagyatottságában az óceán.

Bővebben ...
Próza

Gáspár Sára: András megértő figyelme

Fotó: a szerző archívuma

Már jónéhány hete beszélgettünk, amikor András minden előjel nélkül eltűnt. Nem reagált az üzeneteimre, meg se nyitotta őket. Csak miatta tettem ki melankolikus tájképeket, egyikre sem reagált, én pedig rettegtem attól, hogy rájött, ez nem is én vagyok, pedig én vagyok, de lehet, hogy nem úgy, ahogy ő gondolja, és lehet, hogy megérezte, hogy jobban érdekelnek a csillogós harisnyák és a részeg flörtölések, mint József Attila.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Fotó: Király Csaba

Király Csenge Katica versei

Megfogtuk az isten lábát és most kiabál: / Nem örökölni születtem. / A téma az utcán heveder, / mosolymocsár. / A kitakart részeket felönteni vízzel.

Játszótéri baleset

Libikóka lök el,
petúnia reped,
ásít a homok,
hadar a gyom.

Tarkóval felhőn,
copfja az észnek,
felhúzhatnám, de
elhallgatom.

Fölöttem térdel,
ajaka prizma,
figyelmétől meg
a táj kaparás,

piros esésem,
repülő homlok,
hanyatt, ha mondom
kékszakadás.

Bárhová lépek,
ő ül fölöttem,
nevet se adtam,
értelme sincs,

gondoskodását
gyökérből tépem,
magjait összekever-
ni bilincs.


Járókelők napja

Megfogtuk az isten lábát és most kiabál:
Nem örökölni születtem.
A téma az utcán heveder,
mosolymocsár.
A kitakart részeket felönteni vízzel.
Elfelejtett borogatás
kódjait őrző féreggerinc.
Gondtalan ignoranciát szedtünk, de
reggelre egy csokor aggodalom lett.
Most megmented magad vagy meg nem tett magam?


Telitalppal a fűnyíróba rúgsz

miért ne lehetne megvárni, amíg elszárad, ha
újra nő, farkast üvöltesz, pocsolyába lábad,
puszta pusztapart, opusztoposz tapasztalása,
a szert a szerteszétaszalt tavasz asszertív
vényangyala nyárból kivetette, ott
maradsz, ahol a karszt szakad, de repkedsz,

homlokodban hálós ultrahang, patetikum agitál
kaland,
színre hangot visz a lámpahab a
víztükörben albatrosz szalad a
látóhatár nyelve sík korál,
felszakadsz a testtájainál, te tintakomp,
hullámcsomók szitára áfonya,
határod bója futsz-úszol-zuhansz,
most jó lenne tudni, kapaszkodsz-e épp vagy apró lökésekkel távolodsz.

 

Király Csenge Katica (én) 2001-ben született, Kelenföldön. Jelenleg másodéves esztétika-hallgató az Eltén. Tizenhat éves kora óta részt vett különböző irodalmi táborokban. Szövegeit a műút portál, az Irodalmi Szemle, a Litera, a KULTer és a Pannon tükör közölte. FISZ tag.  Ha jól sikerülnek, kritikákat is ír.