Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Nagy Balázs Péter versei

Fotó: Pinczési Botond

Így lehet hát megismerni magamat, / mint szavaimat visszhangzó mitológiát

Bővebben ...
Műfordítás

Vetle Lid Larssen (f. Patat Bence): A csillagtudósok

Fotó: a szerző archívuma

És az expedíció harmadik tagja, a magyar Sajnovics? Ő vajon már a kezdeti szakaszát élte annak, ami tragikus sorsát okozta? Úgy vélem, erről megoszlanak a vélemények. Nem tudom, Ön mennyi információ birtokában van. Az a különös, hogy kedvelem Hellt: szent volt, tudós, a nagy igazság harcosa. De miért döntött úgy, hogy becsapja az egész világot?

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Mari egy napja

Fotó: a szerző archívuma

Langymeleg, tavaszias idő fogadta, mikor kilépett az utcára, ezért úgy döntött, hogy a hosszabb úton indul el haza. Már egészen közel járt a kedvenc pékségéhez, amikor hirtelen erősen nyilallni kezdett a homloka. Érezte, hogy a szarv jelentősen megnőtt, és így már bizonyára a kendő alatt is szembetűnő.

Bővebben ...
Próza

Gyenge-Rusz Anett: Asszonyról asszonyra

Fotó: a szerző archívuma

Ahogy teltek a hetek, hónapok, kitapasztalták, mikor hullajtja Terike a holdvérét. Olyankor nem nyúltak egymáshoz. Egyszer előfordult, hogy idő előtt nekiláttak. A falu legfürgébb kecskegidája nem tudott olyat ugrani, mint Terike azon az estén.

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya: Fészekrakás

Fotó: A szerző archívuma

Átrendezzük a semmit, / nézzük ahogy mozog

Bővebben ...
Műfordítás

Christianne Goodwin (f. Princes Beáta): Nagymamavers

Fotó: Félegyházi-Vigh Tamás

De hogy hibáztatnám őket? / Rémes ennek a versnek / az akusztikája

Bővebben ...
Próza

Kovács Adél Jenifer: Ködöt lélegzek (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

felemelem a bal lábamat, hogy kilépjek a bugyiból, megtántorodok, de nem esek el. a vizes talpamra homokos föld tapadt. mint a fogfájás, ahogy az idegen át egyenesen az állkapocsba, az egész arcba, az egész fejbe hasít, úgy villódznak előttem a képek.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Kádár Fruzsina: Pályakezdés mesterfokon – 2025 szeptember-októberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

A-tól Z-ig irodalmi folyóiratot nem sokszor böngész végig az ember, akkor sem, ha vérbeli bölcsész. Szomorú felismerés, letagadni aligha lehet, esetleg rendszeres Írók Boltjába járással kompenzálni. Egy vers, próza, esetleg tanulmány kedvéért képes vagyok egész lapszámok megvételére, hogy aztán időhiányt meg egyéb kifogásokat mormolva nagy eséllyel többet feléjük se nézzek. Pedig jó elmerülni egy-egy szerkesztői koncepció mikrokozmoszában, tüzetesen átrágni magam a különféle tematikus blokkokon, nyomdafriss megjelenéseken, sehol máshol fel nem lelhető szakmunkákon. Le kell lassulni kicsit, hogy élvezni lehessen a papíralapú folyóiratok világát – a lapszemléhez válogatva is valahol ezt az érzést igyekeztem nyakon csípni.

Bővebben ...
Fotó: Király Csaba

Király Csenge Katica versei

Megfogtuk az isten lábát és most kiabál: / Nem örökölni születtem. / A téma az utcán heveder, / mosolymocsár. / A kitakart részeket felönteni vízzel.

Játszótéri baleset

Libikóka lök el,
petúnia reped,
ásít a homok,
hadar a gyom.

Tarkóval felhőn,
copfja az észnek,
felhúzhatnám, de
elhallgatom.

Fölöttem térdel,
ajaka prizma,
figyelmétől meg
a táj kaparás,

piros esésem,
repülő homlok,
hanyatt, ha mondom
kékszakadás.

Bárhová lépek,
ő ül fölöttem,
nevet se adtam,
értelme sincs,

gondoskodását
gyökérből tépem,
magjait összekever-
ni bilincs.


Járókelők napja

Megfogtuk az isten lábát és most kiabál:
Nem örökölni születtem.
A téma az utcán heveder,
mosolymocsár.
A kitakart részeket felönteni vízzel.
Elfelejtett borogatás
kódjait őrző féreggerinc.
Gondtalan ignoranciát szedtünk, de
reggelre egy csokor aggodalom lett.
Most megmented magad vagy meg nem tett magam?


Telitalppal a fűnyíróba rúgsz

miért ne lehetne megvárni, amíg elszárad, ha
újra nő, farkast üvöltesz, pocsolyába lábad,
puszta pusztapart, opusztoposz tapasztalása,
a szert a szerteszétaszalt tavasz asszertív
vényangyala nyárból kivetette, ott
maradsz, ahol a karszt szakad, de repkedsz,

homlokodban hálós ultrahang, patetikum agitál
kaland,
színre hangot visz a lámpahab a
víztükörben albatrosz szalad a
látóhatár nyelve sík korál,
felszakadsz a testtájainál, te tintakomp,
hullámcsomók szitára áfonya,
határod bója futsz-úszol-zuhansz,
most jó lenne tudni, kapaszkodsz-e épp vagy apró lökésekkel távolodsz.

 

Király Csenge Katica (én) 2001-ben született, Kelenföldön. Jelenleg másodéves esztétika-hallgató az Eltén. Tizenhat éves kora óta részt vett különböző irodalmi táborokban. Szövegeit a műút portál, az Irodalmi Szemle, a Litera, a KULTer és a Pannon tükör közölte. FISZ tag.  Ha jól sikerülnek, kritikákat is ír.