Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor II.

Fotó: a szerző archívuma

Ha apám tudta, hogyan kell enni, akkor anyám azt tudja, hogyan kell koplalni. Egész gyerekkoromban vagy koplalt, vagy folyékony diétán volt, miközben apám zabált és dohányzott és énekelt és ivott.

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor I.

Fotó: a szerző archívuma

Amit nem merek elmondani anyámnak az az, hogy ez nem egy egyszerű húgyúti fertőzés. Apám családjában van egy széles körben elterjedt hiedelem, miszerint a szellemek lábtól felfelé hatolnak be egy nő testébe.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Eszter Hanna: lebegő

Fotó: Török Levente

sodrást ami elmossa / az elhordozott erőszakot

Bővebben ...
Próza

Kiszely Márk: Kapcsolati tőke

Fotó: a szerző archívuma

Volt ez a csajom Debrecenben. Cseresznyével egyensúlyozott az ajkán, a szemében gurámikat nevelt. Tubás volt, vagy tenorkürtös, nem tudom már, a rézfúvósok között ült, a rendezői balon. Ha a nevén szólítottam, nem figyelt oda. Ha hatszögbe rendeztem a díszköveket a teste körül, magához tért.

Bővebben ...
Költészet

Rostás Mihály versei

hogyha kezembe foghatnék / egy maréknyi időt

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Bartók Imre: 1939. szeptember 23.

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Krumponyász-univerzum (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Róbert bal szeme az óramutató járása szerint, jobb szeme azzal ellentétesen forgott egyre gyorsabban, majd teljes testében rázkódni kezdett, a földre huppant, és nem mozdult többé. A feje sistergett és füstölt.

Bővebben ...
Költészet

Halmosi Sándor versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Kabátujjukban több élet volt, / mint az Egyesült Nemzetekben ma

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Veszprémi Szilveszter: Vers, amelyben a költő megint csak hisztikézik, nincs semmi látnivaló benne

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Száva Csanád): A zebrán

Fotó: a szerző archívuma

Kissé félrenyomtad az embereket, szinte lökdösődés nélkül, mégis makacsul, ahogy a te korodra hál’Isten megtanultad. Képes vagy helyet csinálni magadnak közöttük. Diszkréten csináltad, a kíváncsiság nem kínzó betegség, nem alapösztön, nem kell könyökölni miatta.

Bővebben ...
Költészet

Peer Krisztián versei

Fotó: Schillinger Gyöngyvér

és csak menni, menni a nyelvvel / a totál szenilis Sanyi bácsi után

Bővebben ...
Próza

Tóth-Bertók Eszter: Meghaltam

Fotó: Csoboth Edina

A ravatalozónál állnak. Az épület homlokzatán a Feltámadunk-feliratból hiányzik a t, a legjobb barátnőm rögtön kiszúrja. Nézi a d-t, hogy az is eléggé inog, közben arra gondol, hogy mennyit szenvedtünk, amikor a lakása ajtajára illesztettük fel betűnként a nevét és hiába baszakodtunk a vízmértékkel, a mai napig ferde az egész.

Bővebben ...
Fotó: Király Csaba

Király Csenge Katica versei

Megfogtuk az isten lábát és most kiabál: / Nem örökölni születtem. / A téma az utcán heveder, / mosolymocsár. / A kitakart részeket felönteni vízzel.

Játszótéri baleset

Libikóka lök el,
petúnia reped,
ásít a homok,
hadar a gyom.

Tarkóval felhőn,
copfja az észnek,
felhúzhatnám, de
elhallgatom.

Fölöttem térdel,
ajaka prizma,
figyelmétől meg
a táj kaparás,

piros esésem,
repülő homlok,
hanyatt, ha mondom
kékszakadás.

Bárhová lépek,
ő ül fölöttem,
nevet se adtam,
értelme sincs,

gondoskodását
gyökérből tépem,
magjait összekever-
ni bilincs.


Járókelők napja

Megfogtuk az isten lábát és most kiabál:
Nem örökölni születtem.
A téma az utcán heveder,
mosolymocsár.
A kitakart részeket felönteni vízzel.
Elfelejtett borogatás
kódjait őrző féreggerinc.
Gondtalan ignoranciát szedtünk, de
reggelre egy csokor aggodalom lett.
Most megmented magad vagy meg nem tett magam?


Telitalppal a fűnyíróba rúgsz

miért ne lehetne megvárni, amíg elszárad, ha
újra nő, farkast üvöltesz, pocsolyába lábad,
puszta pusztapart, opusztoposz tapasztalása,
a szert a szerteszétaszalt tavasz asszertív
vényangyala nyárból kivetette, ott
maradsz, ahol a karszt szakad, de repkedsz,

homlokodban hálós ultrahang, patetikum agitál
kaland,
színre hangot visz a lámpahab a
víztükörben albatrosz szalad a
látóhatár nyelve sík korál,
felszakadsz a testtájainál, te tintakomp,
hullámcsomók szitára áfonya,
határod bója futsz-úszol-zuhansz,
most jó lenne tudni, kapaszkodsz-e épp vagy apró lökésekkel távolodsz.

 

Király Csenge Katica (én) 2001-ben született, Kelenföldön. Jelenleg másodéves esztétika-hallgató az Eltén. Tizenhat éves kora óta részt vett különböző irodalmi táborokban. Szövegeit a műút portál, az Irodalmi Szemle, a Litera, a KULTer és a Pannon tükör közölte. FISZ tag.  Ha jól sikerülnek, kritikákat is ír.