Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Magyary Ágnes: Regény

Fotó: morpho

Amit fontosnak tartanak az emberek a megtörtént eseményekből, az banális részlet; és ami életbevágó, azon könnyed eleganciával átsiklanak. Ezért is olyan nehéz kihámozni a valóság sarokköveit. Persze, ha a rendőrségnek lenne hozzáférése a titkosszolgálat adataihoz, akkor minden sokkal könnyebb lenne, de a városállamban nem volt cél, hogy a rendőrségnek könnyebb legyen.

Bővebben ...
Költészet

Wölfl-Molnár Eszter versei

Fotó: Nagy Viktor

Túl sokáig volt a bordák mögött

Bővebben ...
Próza

Vince András: Adamec (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Mi itt a Magyar Televízióban megpróbálunk fenntartani bizonyos civilizált viselkedési kereteket, például légyszívessel kezdjük a mondatot. De még véletlenül se gondold azt, váltott át kioktató tegezésbe, hogy te szívességet teszel bárkinek is, ha végrehajtasz egy kérést. Ez csak annyit jelent, hogy nem vagyunk végtelenül tahók. Mi így adjuk ki a parancsot.

Bővebben ...
Költészet

Ecsedi Borbála versei

Fotó: Vigh Levente

Nehéz gyökerek fognak / nem engednek át a határon

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Szocia

Fotó: Zanati Réka

Aztán szétestem. Volt olyan is. Nem szeretek róla beszélni, de ha így vizslatod, hát muszáj. Inkább hallgatok, az az egyszerűbb, kényelmes közöny, mint holmi fura nemet mondás. Így hordtak szét a hangyák, mindenki magának, a maga királynőjének, hátha utána homlokon csókolja őket.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: A szabadságról

Fotó: Ádám Gyula

zsörtölődsz reggeltől / estig, akár medve a hó nélküli teleken

Bővebben ...
Próza

Klein Mari: Ágyban Prousttal

Fotó: a szerző archívuma

Újra meg újra felszítottad a tested, reggel hatig, amíg a maradék félsz ki nem rázkódott belőle. Míg ki nem világosodott. Mert akkor megbizonyosodtál: a denevérek már hazatértek, és bevackoltak a háztömb hasadékaiba.

Bővebben ...
Költészet

Gulisio Tímea versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Vasalt zoknival fojtják meg anyát

Bővebben ...
Próza

Bali Péter: take this longing

Fotó: a szerző archívuma

Mitteleuropa nem létezik, soha nem is létezett, a porosz nagyhatalmi törekvéseket melegítették újra egyfajta prémium kulturkampf díjcsomagként, melynek lényege annyi, hogy Németország (és a Volkswagen-konszern) neokoloniális törekvéseit támogassák.

Bővebben ...
Próza

Ambrus Máté: A forradalmár

Fotó: a szerző archívuma

Egyszer séta közben baljával belém karolt, a gangkorlát virágjainak rozsdás fémfonatán keresztül nézett az alattunk tátongó mélységbe, s amikor észrevette az udvar foltokban hiányos keramitburkolatát, megjegyezte, hogy az régen nem ilyen volt, a forradalomban szedték fel egy részét, hogy barikádot építsenek belőle.

Bővebben ...
Költészet

Szabó Imola Julianna versei

Fotó: A szerző archívuma

ne tudja senki / hogy nem érzel / csak megkönnyebbülést

Bővebben ...
Fotó: Kovács Gábor

Fehér Tamara versei

lesz fiam lesz / hogy örökre otthagy / benned valami / nagyon szépet / amit kihordani és megölni / hordani és ölni / hordani és halva látni / hordani és haldoklani / neked kell

Az első

aki mellett feltűnt
milyen kevés a környéken
a kivilágítatlan kapualj
nem tudta a nevemet

ismerte a szótagjaimat
a magánhangzók ritmusát
de sosem értem a szájához
mint szó

csellengtünk az utcalámpák vakfoltjában
mindkettőnkben feltámadt a szél
mire meglett az a lépcsőház
mint eső elől menekülők
bezuhogtunk

kopogtak tőlünk a postaládák
de a sötétben nem láthattam
hogy egyiken sincs név


Lesz fiam

lesz egyszer valaki
bal csuklódon
megáll tőle az idő
és hiába lazítod
az óra szíját
szorít majd

lesz fiam lesz
valaki az első
poharat mikor
a poharához
emeled autók
koccannak össze

lesz fiam lesz
aki nem marad soká
elsiet másra várni
árnyékok rohannak
és fák izmai nyögnek
és elfújsz egy doboz papírzsebkendőt
azon ahogy a nevét mondja

őtőle

lesz fiam lesz
hogy nemet mond
és elszív egy dobozzal
míg a fék izmai nyögnek
és árnyékok rohannak
és akit sietve várt
már nem jön meg sosem

lesz fiam lesz
hogy egyszercsak
mégis ott van
képtelenül mint a holtak
a temetés után
és feljön tőle a tengerszint a másodikra
és lesz fiam lesz
hogy ami történik
három igeidőben
történik egyszerre

lesz fiam lesz
hogy örökre otthagy
benned valami
nagyon szépet
amit kihordani és megölni
hordani és ölni
hordani és halva látni
hordani és haldoklani
neked kell

lesz fiam lesz
hogy emészt
hetetlen hónapok után
újra feltűnik
mint aki felett nem úr
semmi igeidő

és lesz fiam lesz
hogy többé nem ír
semmi igeidő
nem enyhít
se fájdalma se jelenléte
nem enyhül
se fájdalma se jelenléte
de mikor eljön és megszüli
amit kilenc hónapja hord
akkor
mindhárom mutató megáll

sima rutinműtét
mosolyogja a férfi
kezemet tördelem
ropognak a percek
túl régóta van már
május 18 és 23 óra 40
hagyom hát
és figyelem
ahogy egy egyszerű
órásmester újraindítja
a pulzusomat


Kegyeletsértés

És megfeszül mindkét part.
Egymás kezét szorítják a házak,
és döbbenten maga alá bámul a híd,
mint születik lábai között a halál.

Először mindig a hajó fullad meg,
csak aztán az utasok,
és nem szabad belegondolni,
számlálgatni a perceket,
a merülés tonnáit,
milyen lehet az a hirtelen vaksötét,
amiben nincs többé levegő,
csak a hidegen toluló víztömeg,
a nyomás a nyomás a nyomás
és a kapálózó pánik,
hogy itt most meg kell halni.

Hetekig, sőt órákig tart az ellentemetés;
csörlők, csigák, huzalok küszködnek
a feltámadás erős sodrú hullámtengelyén.
Szivattyúzúgás, a darukar feszülése.
Összevitatkoznak a fizika rokon törvényei.
Végül ott, ahol az acélsodronyok a folyóba vájnak,
lassan felmerül a hajótest.
Élettelen víz lóg belőle
és az alvilág iszapszagától bűzlik.
A holttestek fotózása tilos!
Kongatják a harangokat
és mindenki virágot dob
a kiemelt koporsóra.

 

Fehér Tamara 1997-ben született, 23 évesen. Mármint az anyukája volt 23 éves. Az ELTE BTK-n Szlavisztikát  hallgatott, de mióta elvégezte, többnyire csak hallgat. Mivel még nem jött rá, mi lesz, ha nagy lesz, pénzt keres: naphosszat számlákkal bíbelődik, de így legalább elismerően lehet bólintani a szövegeit olvasva: "hm, nem is rossz egy pénzügyestől".