Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Várkonyi Sára: A tónál

Fotó: Horváth Andor Péter

És miről írtál? Hogy a tesóm… a féltesómat elrabolja egy emberkereskedő, de a delfinekkel együtt megmentjük. Az apának eszébe jut, hogy Hararében iskolába menet a sofőr egyszer ledudált egy kislányt az útról, aki a hátára kötve cipelte az iker öccseit.  

Bővebben ...
Költészet

Benyó Tamás versei

Fotó: Gajdos Attila

Miért elégszünk meg / az olcsó külcsínnel, / ha megtapasztaltuk, / milyen / szabadon / lebegni / a magzatvízben

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Tamás álma (részlet)

Fotó:

Legyen egy hűvöskék szoba, mint dédmamánál. Fehér lepedőkbe vagyunk csavarva, arcaink – minden éjszaka után – nyomot hagynak. Vállamra fordulok, a hátad nézem. A fakó part jut eszembe, fjordok szürke foltjai, tenyered középen két tátongó sebhely. Ujjaim átfúrják a nyers húst, az erek felkiáltanak és a sirályok szétrebbennek. Aztán Jeruzsálem.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Emese: Jan Palach nekifeszül a szélnek

Fotó: Sükösd Emese

Melyik város emlékezne szívesen / azokra, akiket falhoz állított?

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám ismét a Litmusz Műhelyben

Fotó: Bach Máté

Visszatérő vendégünk volt az adásban Nyerges Gábor Ádám költő, író, szerkesztő, akinek ezúttal nem a szokásos Litmusz-kérdéseket tettük fel, hanem egy részletet hallgathattunk meg Vasgyúrók című, megjelenés előtt álló novelláskötetéből, valamint verseket írtunk közösen a dobókockákkal.

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám - Kerber Balázs - Körtesi Márton Litmusz versei

Fotó: Litmusz Műhely

Azt hiszem, lehallgat a telefonom. / Ő koncentrál, ha kókad a figyelmem, / Neki címzik tán a promóciót is, / Már nélkülem is rákattint időnként. / Ez a bánat, ez a bánat a civilizáció.

Bővebben ...
Próza

Kocsis Gergely: Várni a váratlant (regényrészlet)

Fotó: Raffay Zsófia

Rettegve érzi, hogy egyre jobban csúszik bele ebbe az álomvilágba, hívogatja, beszippantja. Térdhajlatában ugrálni kezd egy ideg, két rángás között végtelen lassúsággal telik az idő, a levegő is ritkásabbnak tűnik, légszomj gyötri. Hangokat hall a feje fölül, ez a lehetetlen közeg nagyon felerősíti a lépések döngését, mintha valaki a fején lépkedne. Pontosan tudja, ki járkál ott fent, és azt is, hogy miért csap zajt.

Bővebben ...
Költészet

Réder Ferenc versei

Fotó: Fárizs Mihály

Négy hónapja mozdulatlan. / De a hasa / ma egy kicsit langyosabb.

Bővebben ...
Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom? (Nemes Z. Márió)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Fotó: Kovács Gábor

Fehér Tamara versei

lesz fiam lesz / hogy örökre otthagy / benned valami / nagyon szépet / amit kihordani és megölni / hordani és ölni / hordani és halva látni / hordani és haldoklani / neked kell

Az első

aki mellett feltűnt
milyen kevés a környéken
a kivilágítatlan kapualj
nem tudta a nevemet

ismerte a szótagjaimat
a magánhangzók ritmusát
de sosem értem a szájához
mint szó

csellengtünk az utcalámpák vakfoltjában
mindkettőnkben feltámadt a szél
mire meglett az a lépcsőház
mint eső elől menekülők
bezuhogtunk

kopogtak tőlünk a postaládák
de a sötétben nem láthattam
hogy egyiken sincs név


Lesz fiam

lesz egyszer valaki
bal csuklódon
megáll tőle az idő
és hiába lazítod
az óra szíját
szorít majd

lesz fiam lesz
valaki az első
poharat mikor
a poharához
emeled autók
koccannak össze

lesz fiam lesz
aki nem marad soká
elsiet másra várni
árnyékok rohannak
és fák izmai nyögnek
és elfújsz egy doboz papírzsebkendőt
azon ahogy a nevét mondja

őtőle

lesz fiam lesz
hogy nemet mond
és elszív egy dobozzal
míg a fék izmai nyögnek
és árnyékok rohannak
és akit sietve várt
már nem jön meg sosem

lesz fiam lesz
hogy egyszercsak
mégis ott van
képtelenül mint a holtak
a temetés után
és feljön tőle a tengerszint a másodikra
és lesz fiam lesz
hogy ami történik
három igeidőben
történik egyszerre

lesz fiam lesz
hogy örökre otthagy
benned valami
nagyon szépet
amit kihordani és megölni
hordani és ölni
hordani és halva látni
hordani és haldoklani
neked kell

lesz fiam lesz
hogy emészt
hetetlen hónapok után
újra feltűnik
mint aki felett nem úr
semmi igeidő

és lesz fiam lesz
hogy többé nem ír
semmi igeidő
nem enyhít
se fájdalma se jelenléte
nem enyhül
se fájdalma se jelenléte
de mikor eljön és megszüli
amit kilenc hónapja hord
akkor
mindhárom mutató megáll

sima rutinműtét
mosolyogja a férfi
kezemet tördelem
ropognak a percek
túl régóta van már
május 18 és 23 óra 40
hagyom hát
és figyelem
ahogy egy egyszerű
órásmester újraindítja
a pulzusomat


Kegyeletsértés

És megfeszül mindkét part.
Egymás kezét szorítják a házak,
és döbbenten maga alá bámul a híd,
mint születik lábai között a halál.

Először mindig a hajó fullad meg,
csak aztán az utasok,
és nem szabad belegondolni,
számlálgatni a perceket,
a merülés tonnáit,
milyen lehet az a hirtelen vaksötét,
amiben nincs többé levegő,
csak a hidegen toluló víztömeg,
a nyomás a nyomás a nyomás
és a kapálózó pánik,
hogy itt most meg kell halni.

Hetekig, sőt órákig tart az ellentemetés;
csörlők, csigák, huzalok küszködnek
a feltámadás erős sodrú hullámtengelyén.
Szivattyúzúgás, a darukar feszülése.
Összevitatkoznak a fizika rokon törvényei.
Végül ott, ahol az acélsodronyok a folyóba vájnak,
lassan felmerül a hajótest.
Élettelen víz lóg belőle
és az alvilág iszapszagától bűzlik.
A holttestek fotózása tilos!
Kongatják a harangokat
és mindenki virágot dob
a kiemelt koporsóra.

 

Fehér Tamara 1997-ben született, 23 évesen. Mármint az anyukája volt 23 éves. Az ELTE BTK-n Szlavisztikát  hallgatott, de mióta elvégezte, többnyire csak hallgat. Mivel még nem jött rá, mi lesz, ha nagy lesz, pénzt keres: naphosszat számlákkal bíbelődik, de így legalább elismerően lehet bólintani a szövegeit olvasva: "hm, nem is rossz egy pénzügyestől".