Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

Hisz a számmisztikában, / miközben tagadja, racionálisan, Istenét.

Bővebben ...
Műfordítás

Elisa Shua Dusapin (f. Kállay Eszter): A szemhéj nélküli szem

Fotó: Roman Lusser

Egy hirtelen csobbanással feltűnt valami a felszínen, egy pillanatra megremegett, majd újra alábukott. Aurore felült. Közben a forma visszatért, és mozdulatlanul lebegett. Aurore agyán az villant át, hogy az apja az, és ez az ő hibája – hallgatnia kellett volna rá, távol kellett volna maradnia a parttól, megérezték a vért, az apját pedig, aki a víz alatt volt, széttépték.

Bővebben ...
Költészet

Murányi Zita versei

Fotó: A szerző archívuma

míg meg nem érkezel / testem mozdulatlan parkettacsík

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold versei

Fotó: Kelemen Kinga

talán nem vagyok elég nagy / hogy úgy szólítsanak / ne lopj

Bővebben ...
Próza

Orcsik Roland: Hordozható óceán (regényrészlet)

Fotó: Takács Borisz

Adriana úgy hörgött, mintha démonok szállták volna meg, nem nő volt már, ám nem is férfi: könyörtelen erő. Amikor befejezte, lehajtotta fejét, a vonójáról lógtak a szakadt szőrszálak.

Bővebben ...
Műfordítás

Margaret Atwood (f. Csonka Ági): Metempszichózis, avagy a lélek utazása

Fotó: Luis Mora

Jómagam például csigából egyenesen emberré lettem, nem voltam közben guppi, cápa, bálna, bogár, teknős, aligátor, görény, csupasz turkáló, hangyász, elefánt vagy orangután.

Bővebben ...
Próza

Karácsony-Rácz Boglárka: Nem látja a felszínt, azt álmodja

Fotó: a szerző archívuma

Woolf legalább hat-nyolc soron át ír a borzongásról, anélkül, hogy leírná a borzongás szót, mondja. Hallgatja Zelmát, próbálja visszaidézni, hol ír Woolf a borzongásról, és egyáltalán mit érthet alatta, hogy ez a borzongás fenyegető, vagy kellemes inkább.

Bővebben ...
Költészet

Kátai Boróka versei

Fotó: Kátai Judit

a sötét tó mellett / vágyom újra repülni

Bővebben ...
Költészet

Debreczy Csenge Kata versei

Fotó: Buzás Norbert

szüretel a szív a fiú szemekből, / hogy aztán túlélje a visszautasítást / a munkahelyen, az utcán, a moziban

Bővebben ...
Költészet

Kormányos Ákos: Víz és vér 5

Fotó: Kormányos Gergő

Két ápoló tart ülő-magzatpózban, / a csigolyáim közötti rés így picivel megnő

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (II. rész)

Fotó: a szerző archívuma

A motorbőgés abbamaradt, de a vörös fény továbbra is megvilágította a vasúti kocsit. Emberek másztak rá, léptek elő mögüle. Lehettek vagy negyvenen, de csak egyikük sétált Ferenchez. Olyan volt, mint egy vörös árnyék.

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (I. rész)

Fotó: a szerző archívuma

Most viszont belengették, hogy amint a vasúttársaság eltakarítja a személyszállító kocsikat, megint kiírják a pályázatot. Csak a kocsikban a Máltai Szeretetszolgálat pártfogásában hajléktalanok laktak, és amíg ez nem változik, pályázat sincs.

Bővebben ...
Fotó: Kiss Tünde

Szabó Gergely versei

Tudja, hogy már nem / jár át nevetés minket, / csupán az előfeltételek / szövik a szívkoszorúér / falán csüngő szellőket.


Hold


Jeges köveken, terpeszülésben,
domború falevelek nesze között
és még számtalan egy helyen
rejtőzik, pucér örökelvűségben.

Elfordul és lélegzetvisszafojtva
sárgul át a túloldalra, miközben
türelemmel figyeli, halvány,
kétélű geometriánk.

Tudja, hogy már nem
jár át nevetés minket,
csupán az előfeltételek
szövik a szívkoszorúér
falán borogató szellőket.


lépcsők

legalább a tócsát magyarázd el. idézett idő,
idegesítő idomok, beidomult idegenek. először
megkeresés, azelőtt vihar, utána tévedés vagy
iránytű, most smaragdemlék. jó lenne rólunk
száztíz évesen egy fotó, de elég a napkollektor,
maraton egy párhuzamos megrekedtségben.
gallér, csipogó tettek, hajviselet helyett
tétlenségben kaland.

a meccs véges, a hús
romlott, a sudoku
hibás, a szám kevés,
a vágány gazos,
a lét megfontolt
és a napszemüveg
hátrafelé. a háj
aranyos, a szülés
kemény, a megpillantás
véres, a távlat
sistereg, a színház
szőkített, a szakasz
csúszik, ha kijövök,
elesek, ha maradok,
elesek, ha elesek,
elalszok, ha neszeket hozok,
reped az aszfalt. a kukából
enni lehet. a becsapás
kozmikus, aki vagány
vázlatos, a bőrkabát
féltékeny, a szépség
teher, a teher
vonat, idézett idő,
időzött idegenek,
idegesítő idomok,
idomtalan idők.

neonzöld tájakon hősködünk. gurulnak
és elvesznek ceruzáink. grafitpor száll megvakult
tereinkre. a nem megyek elkapkodott, a kitűrt
ingek gyűröttek, a betűrteknek mindegy,
az állkapocs összevarrva, szembekerülésünk
fölkarcol. az ázott sóderen sodródsz ki.

megszereltem a biciklid.


megosztottak

kétszer felejtettem el a szimfóniát
ami nyitánnyá vált közöttünk

azóta egyszerű dolgok jutnak
az eszembe hogy régen
néztem az eget a fejem
sarkától
terjed a pernye a nyárnak
szaga van a kutyának meg nesze

a következő tizennégyes busz elhagyta
a családját

miért vonszolok
minden sóhajt
a ceruzából leporladt
grafitdombokhoz

leszakad a füle
a zacskóban hurcolt
kegyelemnek
elfoszlik az összhangban
és a rekesznyíláson át csalja
meg egy másik szólammal

haragzár a kihűlt jövő

visszavárnak


Szabó Gergely 1991-ben született Siófokon. A Balaton déli partján nőtt fel. Most Győrben él. 6 éve publikál különböző folyóiratokban és tagja a Fiatal Írók Szövetségének. 2022 tavaszán jelent meg első kötete Közös vizeink címmel a Napkút Kiadónál. A SZIFONline Vándorló Írólaborának résztvevője.