Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Ormay Lili Zsófia: Hegyek

Fotó: Pauline Villain

borostádon naplemente / szád sarkában fűvel benőtt út

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Endrey-Nagy Ágoston: Magyarázat

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Raphael Dagold versei (f. Murányi Zita)

https://www.raphaeldagold.com/

Amikor a fekete kis kecske vére lefolyik / a vágóhíd padlóján a parasztház mögött

Bővebben ...
Próza

Varga László Edgár: Iepuraș Béla

Fotó: Szentes Zágon

Csak az általános idő múlásával vált lassan nyilvánvalóvá, hogy az ő, a Iepuraș Béla ideje nem múlik többé. Nem gyűltek például tovább a szeme sarkában a szarkalábak. Ha hetekig nem mosta meg, akkor sem zsírosodott a haja, sőt nem is nőtt. Nem nőtt a körme sem, de ami igazán meglepte: nem nőttek többé a metszőfogai.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Kiss Lóránt: Hasítás

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű II.

Fotó: Giovanni Previdi

A Corso Italián hömpölygött a tömeg. A bárok neonfényei és a lampionok, a folyamatos, nagyhangú lárma, a fagyi-, ostya- és pizzaillat ébren tartotta a várost. Az izzadt turisták egymásra torlódtak, mindenki a Bovio térre igyekezett, hogy le ne maradjon a tűzijátékról. A türelmetlen sokaság elbágyasztott, elringatott. Hagytam magam sodorni.

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű I.

Fotó: Giovanni Previdi

Folyamatosan beszéltünk, mégsem mondtunk semmit: csak a test számított, a magnetikus vonzású. Csiklandozásokból, ingerlésekből állt a nyelvünk, térdek és könyökök összekoccanásából. A kabócák ciripelése az ágak alkotta boltívből fülsértő volt, de csak növelte az érzést: itt akarunk maradni, ahol olyan erősen dübörög az élet, hogy az már súrolja a halhatatlanságot.

Bővebben ...
Próza

Tóth Vivien: Elefántsimogató (regényrészlet)

Fotó: Szokodi Bea

A többiekkel gyógyszerosztásnál koccintunk az újévre egy pohár vízzel. Még utoljára kinézek az utcára, ahonnan egyre több dudaszó szűrődik be.

Bővebben ...
Költészet

Vida Kamilla versei

Fotós: Sivák Zsófia

mindegy: a sznobokat az első könyvemben már úgyis elijesztettem!

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Ferencz Mónika: Hiszti

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Költészet

Taizs Gergő versei

Fotó: Pápai Zoltán

A cilinderben üregedő nyúl / orrcimpáján a tenger habjai

 

A fénykörön túl

A takarás roppant rendszerében
az emberek úgy változnak,
hogy elfelejtenek szólni róla.
Engem arra szánt az Úr,
hogy vágyni tanuljak,
de sosem tanított meg
jól feledni.
Határozott bizonytalansággal,
szó- és számkivetettségben,
a hallgatás szemhéjnyi zsákutcájában
sosem leszek igazán
egymagam,
fogadkozom,
és lehugyozom a gyanútlan csillagokat.

 

Paphos nélküled

Nyikorog a reggel, a kertkapu, a hintaszék –
minden határos valamivel.
Aztán az ellobbanó felhők.
Az anyag szenvedő szerkezete.
A cilinderben üregedő nyúl
orrcimpáján a tenger habjai.
De mi okozza a bolygók táncát,
az aritmiát a harangszóban,
amikor félrevered szívemet?

 

Taizs Gergő 1984-ben született Tatabányán. Verset ír.
 
Költészet

Farkas Arnold Levente: teketória

Fotó: A szerző archívuma

mint / teketória nélküli szóban / a méla igazság

Bővebben ...
Fotó: Kiss Tünde

Szabó Gergely versei

Tudja, hogy már nem / jár át nevetés minket, / csupán az előfeltételek / szövik a szívkoszorúér / falán csüngő szellőket.


Hold


Jeges köveken, terpeszülésben,
domború falevelek nesze között
és még számtalan egy helyen
rejtőzik, pucér örökelvűségben.

Elfordul és lélegzetvisszafojtva
sárgul át a túloldalra, miközben
türelemmel figyeli, halvány,
kétélű geometriánk.

Tudja, hogy már nem
jár át nevetés minket,
csupán az előfeltételek
szövik a szívkoszorúér
falán borogató szellőket.


lépcsők

legalább a tócsát magyarázd el. idézett idő,
idegesítő idomok, beidomult idegenek. először
megkeresés, azelőtt vihar, utána tévedés vagy
iránytű, most smaragdemlék. jó lenne rólunk
száztíz évesen egy fotó, de elég a napkollektor,
maraton egy párhuzamos megrekedtségben.
gallér, csipogó tettek, hajviselet helyett
tétlenségben kaland.

a meccs véges, a hús
romlott, a sudoku
hibás, a szám kevés,
a vágány gazos,
a lét megfontolt
és a napszemüveg
hátrafelé. a háj
aranyos, a szülés
kemény, a megpillantás
véres, a távlat
sistereg, a színház
szőkített, a szakasz
csúszik, ha kijövök,
elesek, ha maradok,
elesek, ha elesek,
elalszok, ha neszeket hozok,
reped az aszfalt. a kukából
enni lehet. a becsapás
kozmikus, aki vagány
vázlatos, a bőrkabát
féltékeny, a szépség
teher, a teher
vonat, idézett idő,
időzött idegenek,
idegesítő idomok,
idomtalan idők.

neonzöld tájakon hősködünk. gurulnak
és elvesznek ceruzáink. grafitpor száll megvakult
tereinkre. a nem megyek elkapkodott, a kitűrt
ingek gyűröttek, a betűrteknek mindegy,
az állkapocs összevarrva, szembekerülésünk
fölkarcol. az ázott sóderen sodródsz ki.

megszereltem a biciklid.


megosztottak

kétszer felejtettem el a szimfóniát
ami nyitánnyá vált közöttünk

azóta egyszerű dolgok jutnak
az eszembe hogy régen
néztem az eget a fejem
sarkától
terjed a pernye a nyárnak
szaga van a kutyának meg nesze

a következő tizennégyes busz elhagyta
a családját

miért vonszolok
minden sóhajt
a ceruzából leporladt
grafitdombokhoz

leszakad a füle
a zacskóban hurcolt
kegyelemnek
elfoszlik az összhangban
és a rekesznyíláson át csalja
meg egy másik szólammal

haragzár a kihűlt jövő

visszavárnak


Szabó Gergely 1991-ben született Siófokon. A Balaton déli partján nőtt fel. Most Győrben él. 6 éve publikál különböző folyóiratokban és tagja a Fiatal Írók Szövetségének. 2022 tavaszán jelent meg első kötete Közös vizeink címmel a Napkút Kiadónál. A SZIFONline Vándorló Írólaborának résztvevője.