Szabó Gergely versei

Részletek

Írta: Szabó Gergely

Tudja, hogy már nem / jár át nevetés minket, / csupán az előfeltételek / szövik a szívkoszorúér / falán csüngő szellőket.

Hold

Jeges köveken, terpeszülésben,
domború falevelek nesze között
és még számtalan egy helyen
rejtőzik, pucér örökelvűségben.

Elfordul és lélegzetvisszafojtva
sárgul át a túloldalra, miközben
türelemmel figyeli, halvány,
kétélű geometriánk.

Tudja, hogy már nem
jár át nevetés minket,
csupán az előfeltételek
szövik a szívkoszorúér
falán borogató szellőket.


lépcsők

legalább a tócsát magyarázd el. idézett idő,
idegesítő idomok, beidomult idegenek. először
megkeresés, azelőtt vihar, utána tévedés vagy
iránytű, most smaragdemlék. jó lenne rólunk
száztíz évesen egy fotó, de elég a napkollektor,
maraton egy párhuzamos megrekedtségben.
gallér, csipogó tettek, hajviselet helyett
tétlenségben kaland.

a meccs véges, a hús
romlott, a sudoku
hibás, a szám kevés,
a vágány gazos,
a lét megfontolt
és a napszemüveg
hátrafelé. a háj
aranyos, a szülés
kemény, a megpillantás
véres, a távlat
sistereg, a színház
szőkített, a szakasz
csúszik, ha kijövök,
elesek, ha maradok,
elesek, ha elesek,
elalszok, ha neszeket hozok,
reped az aszfalt. a kukából
enni lehet. a becsapás
kozmikus, aki vagány
vázlatos, a bőrkabát
féltékeny, a szépség
teher, a teher
vonat, idézett idő,
időzött idegenek,
idegesítő idomok,
idomtalan idők.

neonzöld tájakon hősködünk. gurulnak
és elvesznek ceruzáink. grafitpor száll megvakult
tereinkre. a nem megyek elkapkodott, a kitűrt
ingek gyűröttek, a betűrteknek mindegy,
az állkapocs összevarrva, szembekerülésünk
fölkarcol. az ázott sóderen sodródsz ki.

megszereltem a biciklid.


megosztottak

kétszer felejtettem el a szimfóniát
ami nyitánnyá vált közöttünk

azóta egyszerű dolgok jutnak
az eszembe hogy régen
néztem az eget a fejem
sarkától
terjed a pernye a nyárnak
szaga van a kutyának meg nesze

a következő tizennégyes busz elhagyta
a családját

miért vonszolok
minden sóhajt
a ceruzából leporladt
grafitdombokhoz

leszakad a füle
a zacskóban hurcolt
kegyelemnek
elfoszlik az összhangban
és a rekesznyíláson át csalja
meg egy másik szólammal

haragzár a kihűlt jövő

visszavárnak