Nagy Anna versei
- Részletek
- Írta: Nagy Anna
S. kinyújtaná karjait, hunyorogva nézne a felhőkre, két félmosoly / között kimerevedne a kép, S. arcát eltakarná a stáblista. / De S. egyszer hazamegy, diós kiflit reggelizik, szűk utcákon / fázik és egyedül megy színházba.
képversek
20210716.jpg
A szájából a füst az arcom előtt szilárdul meg.
Felülírjuk a konvenciókat. Rögzülnek a mondatok,
amikre később csak egyedül lehet gondolni.
Itt még nem tudom, hogy őt, vagy azt, ahogy figyel.
kirandulos3szerkesztett.jpg
átlapolják egymást a levelek gerincükön átsüt
a nap bogarak másznak a csuklómon csípnek
a szúnyogok fekszem a földön leterítve
farmerdzsekik itt hagyjuk valaminek
a kezdetét fáradt vagyok nyűgös
egy ki nem mondott egyezség szerint
most én haragszom rád te pedig tűröd
fejjel lefelé nézlek amíg
az arcod nem tűnik többé arcnak
20191231.png
A kép nem jeleníthető meg.
20060922.jpg
aránytalan testű papírtélapókra világít az égősor
bűntudatom van de még nem ismerem ezt a szót
kintsugi
Az emlékek darabokban raktározódnak. Körülmények szivárognak
a résekbe, mint arany a tányértöredékek közé. Minden felidézéskor
más mintában állnak össze, ebben a változatban félek. Hallgatásaid
előfeszítik a véget. Epizodikus emlékek nyílnak és zárulnak minden
illatban, kisajátítod a reggeleket, meghatározod mindegyik ébredést.
fejjel a tengernek
S. kifekszik a partra, fejjel a tengernek. Olyan lányokra gondol,
akiket más országokban szeretett, közép-európai szűk utcák savanyú
esős reggeleire, cigiszagú ruhatárak kongására, születéstől
meghatározott melankóliára. Ha ez egy film lenne, itt érne véget.
S. kinyújtaná karjait, hunyorogva nézne a felhőkre, két félmosoly
között kimerevedne a kép, S. arcát eltakarná a stáblista.
De S. egyszer hazamegy, diós kiflit reggelizik, szűk utcákon
fázik és egyedül megy színházba. Hetekig idegen érzést vakar
a tenyeréről, csúnya üléshuzatokba fojtja kényszerült akcentusát,
jövevényszavakkal vigasztalódik. Mindenkihez ragaszkodik, akiben
felfedezhetőt talál, ugyanolyan lányokban csalódik. Elkerülhetetlen,
kínos találkozás lesz minden hazaút S. közép-európai petyhüdt
városába. A hegyekből mindig több marad majd mögötte, és S.
minden fülzúgásban a tengerre gondol.
Nagy Anna 2001-ben született, jelenleg az ELTE PPK pszichológia szakos hallgatója. Versei többek között a KULTer.hu-n és a Zempléni Múzsa folyóiratban jelentek meg.
