Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Kiszely Márk: Kapcsolati tőke

Fotó: a szerző archívuma

Volt ez a csajom Debrecenben. Cseresznyével egyensúlyozott az ajkán, a szemében gurámikat nevelt. Tubás volt, vagy tenorkürtös, nem tudom már, a rézfúvósok között ült, a rendezői balon. Ha a nevén szólítottam, nem figyelt oda. Ha hatszögbe rendeztem a díszköveket a teste körül, magához tért.

Bővebben ...
Költészet

Rostás Mihály versei

hogyha kezembe foghatnék / egy maréknyi időt

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Bartók Imre: 1939. szeptember 23.

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Krumponyász-univerzum (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Róbert bal szeme az óramutató járása szerint, jobb szeme azzal ellentétesen forgott egyre gyorsabban, majd teljes testében rázkódni kezdett, a földre huppant, és nem mozdult többé. A feje sistergett és füstölt.

Bővebben ...
Költészet

Halmosi Sándor versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Kabátujjukban több élet volt, / mint az Egyesült Nemzetekben ma

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Veszprémi Szilveszter: Vers, amelyben a költő megint csak hisztikézik, nincs semmi látnivaló benne

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Száva Csanád): A zebrán

Fotó: a szerző archívuma

Kissé félrenyomtad az embereket, szinte lökdösődés nélkül, mégis makacsul, ahogy a te korodra hál’Isten megtanultad. Képes vagy helyet csinálni magadnak közöttük. Diszkréten csináltad, a kíváncsiság nem kínzó betegség, nem alapösztön, nem kell könyökölni miatta.

Bővebben ...
Költészet

Peer Krisztián versei

Fotó: Schillinger Gyöngyvér

és csak menni, menni a nyelvvel / a totál szenilis Sanyi bácsi után

Bővebben ...
Próza

Tóth-Bertók Eszter: Meghaltam

Fotó: Csoboth Edina

A ravatalozónál állnak. Az épület homlokzatán a Feltámadunk-feliratból hiányzik a t, a legjobb barátnőm rögtön kiszúrja. Nézi a d-t, hogy az is eléggé inog, közben arra gondol, hogy mennyit szenvedtünk, amikor a lakása ajtajára illesztettük fel betűnként a nevét és hiába baszakodtunk a vízmértékkel, a mai napig ferde az egész.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI – Purosz Leonidasz: Helyi ár

A hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Költészet

Bánfalvi Samu: Charlie Kirk meghalt,

Fotó: A szerző archívuma

Amerika Amerika megölték Charlie Kirköt

Bővebben ...
Költészet

Bán-Horváth Veronika: Tiszta lap

Fotó: Bán-Horváth Attila

Hol nyúlánk fénylényeknek, / Hol puffadt koboldoknak látszunk.

Bővebben ...
Fotó: Som Balázs

Nagy Anna versei

S. kinyújtaná karjait, hunyorogva nézne a felhőkre, két félmosoly / között kimerevedne a kép, S. arcát eltakarná a stáblista. / De S. egyszer hazamegy, diós kiflit reggelizik, szűk utcákon / fázik és egyedül megy színházba. 


képversek

20210716.jpg

A szájából a füst az arcom előtt szilárdul meg.
Felülírjuk a konvenciókat. Rögzülnek a mondatok,
amikre később csak egyedül lehet gondolni.
Itt még nem tudom, hogy őt, vagy azt, ahogy figyel.

kirandulos3szerkesztett.jpg

átlapolják egymást a levelek gerincükön átsüt
a nap bogarak másznak a csuklómon csípnek
a szúnyogok fekszem a földön leterítve
farmerdzsekik itt hagyjuk valaminek
a kezdetét fáradt vagyok nyűgös
egy ki nem mondott egyezség szerint 
most én haragszom rád te pedig tűröd
fejjel lefelé nézlek amíg
az arcod nem tűnik többé arcnak

20191231.png

A kép nem jeleníthető meg.

20060922.jpg

aránytalan testű papírtélapókra világít az égősor
bűntudatom van de még nem ismerem ezt a szót

kintsugi

Az emlékek darabokban raktározódnak. Körülmények szivárognak
a résekbe, mint arany a tányértöredékek közé. Minden felidézéskor
más mintában állnak össze, ebben a változatban félek. Hallgatásaid
előfeszítik a véget. Epizodikus emlékek nyílnak és zárulnak minden
illatban, kisajátítod a reggeleket, meghatározod mindegyik ébredést.

 

fejjel a tengernek

S. kifekszik a partra, fejjel a tengernek. Olyan lányokra gondol,
akiket más országokban szeretett, közép-európai szűk utcák savanyú
esős reggeleire, cigiszagú ruhatárak kongására, születéstől
meghatározott melankóliára. Ha ez egy film lenne, itt érne véget.
S. kinyújtaná karjait, hunyorogva nézne a felhőkre, két félmosoly
között kimerevedne a kép, S. arcát eltakarná a stáblista.
De S. egyszer hazamegy, diós kiflit reggelizik, szűk utcákon
fázik és egyedül megy színházba. Hetekig idegen érzést vakar
a tenyeréről, csúnya üléshuzatokba fojtja kényszerült akcentusát,
jövevényszavakkal vigasztalódik. Mindenkihez ragaszkodik, akiben
felfedezhetőt talál, ugyanolyan lányokban csalódik. Elkerülhetetlen,
kínos találkozás lesz minden hazaút S. közép-európai petyhüdt
városába. A hegyekből mindig több marad majd mögötte, és S.
minden fülzúgásban a tengerre gondol.

Nagy Anna 2001-ben született, jelenleg az ELTE PPK pszichológia szakos hallgatója. Versei többek között a KULTer.hu-n és a Zempléni Múzsa folyóiratban jelentek meg.