Nagy Anna versei

Részletek

Írta: Nagy Anna

S. kinyújtaná karjait, hunyorogva nézne a felhőkre, két félmosoly / között kimerevedne a kép, S. arcát eltakarná a stáblista. / De S. egyszer hazamegy, diós kiflit reggelizik, szűk utcákon / fázik és egyedül megy színházba. 

képversek

20210716.jpg

A szájából a füst az arcom előtt szilárdul meg.
Felülírjuk a konvenciókat. Rögzülnek a mondatok,
amikre később csak egyedül lehet gondolni.
Itt még nem tudom, hogy őt, vagy azt, ahogy figyel.

kirandulos3szerkesztett.jpg

átlapolják egymást a levelek gerincükön átsüt
a nap bogarak másznak a csuklómon csípnek
a szúnyogok fekszem a földön leterítve
farmerdzsekik itt hagyjuk valaminek
a kezdetét fáradt vagyok nyűgös
egy ki nem mondott egyezség szerint 
most én haragszom rád te pedig tűröd
fejjel lefelé nézlek amíg
az arcod nem tűnik többé arcnak

20191231.png

A kép nem jeleníthető meg.

20060922.jpg

aránytalan testű papírtélapókra világít az égősor
bűntudatom van de még nem ismerem ezt a szót

kintsugi

Az emlékek darabokban raktározódnak. Körülmények szivárognak
a résekbe, mint arany a tányértöredékek közé. Minden felidézéskor
más mintában állnak össze, ebben a változatban félek. Hallgatásaid
előfeszítik a véget. Epizodikus emlékek nyílnak és zárulnak minden
illatban, kisajátítod a reggeleket, meghatározod mindegyik ébredést.

fejjel a tengernek

S. kifekszik a partra, fejjel a tengernek. Olyan lányokra gondol,
akiket más országokban szeretett, közép-európai szűk utcák savanyú
esős reggeleire, cigiszagú ruhatárak kongására, születéstől
meghatározott melankóliára. Ha ez egy film lenne, itt érne véget.
S. kinyújtaná karjait, hunyorogva nézne a felhőkre, két félmosoly
között kimerevedne a kép, S. arcát eltakarná a stáblista.
De S. egyszer hazamegy, diós kiflit reggelizik, szűk utcákon
fázik és egyedül megy színházba. Hetekig idegen érzést vakar
a tenyeréről, csúnya üléshuzatokba fojtja kényszerült akcentusát,
jövevényszavakkal vigasztalódik. Mindenkihez ragaszkodik, akiben
felfedezhetőt talál, ugyanolyan lányokban csalódik. Elkerülhetetlen,
kínos találkozás lesz minden hazaút S. közép-európai petyhüdt
városába. A hegyekből mindig több marad majd mögötte, és S.
minden fülzúgásban a tengerre gondol.

Nagy Anna 2001-ben született, jelenleg az ELTE PPK pszichológia szakos hallgatója. Versei többek között a KULTer.hu-n és a Zempléni Múzsa folyóiratban jelentek meg.