Antalovics Péter verse
- Részletek
- Írta: Antalovics Péter
a zuhanástól menekülni nem lehet, / a tüdő tágul a ritkás levegőben, / lassan éghetővé válik.
éghető
ha sötétség, legyen teljes,
legyen semmi megfogható.
csendes sírás a falon túlról,
a szem előtt súlytalan tér kavarog.
kósza inger veszi el az érdeklődést,
eltűnnek égig érő fák,
körbelengnek képzelt eufóriák.
tombolás erre nem járt,
csak a mindenkori amnézia,
annyival egyszerűbb,
annyival habkönnyűbb,
kitöltetlen kórlap,
szenvedés nélküli elszenvedés.
valaki magába merülten bolyong az utcán,
ábrázatán új, távoli másik.
a zuhanástól menekülni nem lehet,
a tüdő tágul a ritkás levegőben,
lassan éghetővé válik.
vetített képek fehér falon,
bomlott szövetű jelenben
akaratlan merengések,
a születésre senki
sem emlékszik.
széles út izzik burok alatt,
az időt az elme töredékekből
rakja ki, az otthonos idegen
belevakul a napba. megépült
a homlok mögötti fal, s mielőtt
a fény az arcába olvadna,
a hős elégedett
álomba merül.
Antalovics Péter 1993-ban született Zomborban. A középiskolát a zombori Veljko Petrović Gimnáziumban végezte, majd az újvidéki Magyar Tanszéken tanult. Költő, újságíró. Két önálló verseskötete jelent meg a Forum Könyvkiadónál: Örökszoba (2014), Távoli pólusok (2019).
