Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Voloncs Attila: A bűvölők (részlet)

Fotó: a szerző archívuma

Valahogy köze van ennek ahhoz, hogy sohasem tudott olyan vérmesen forradalmár lenni, mint a barátai, régi ismerősök közt mindig visszafogottan jelezte a különvéleményét, mintha baloldaliságával nem akarta volna bántani azokat, akik igazán hisznek valamilyen rendes ostobaságban, vagy meg tudnak részegülni a nemzet szótól és a dicső múlt felemlegetésétől.

Bővebben ...
Költészet

Sebestyén Ádám versei

Fotó: Sebestyén Anna

Kikötőink, / a fagyizók, földszinti üzletek sorra bezártak

Bővebben ...
Próza

Sarnyai Benedek: zájed

Fotó: a szerző archívuma

Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?

Bővebben ...
Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Fotó: a szerző archívumából

Sütő Csaba András versei

csapkodja őket eső tépi a szél / beborítja a hó dönti őket / a földnek a meleg a fagy / szívja csontjaikból az erőt / ezek meg kártyáznak / benn a meleg söntésben / a csempekályhának vetett háttal

a szarpasszírozó

akár a szenny vize, amit fejed fölé húztak,
és a keresztségben a szarpasszírozó
nevet kapta az utolsó halászok,
hajóvontatók, földtúrók és utódaik,
a rengeteg gyüttment és származottaik száján,
sokak által megcsodálva, szörnyülködve,

há nínd de randa építmínt raktak fő a csatornára e
világ csufjára vas meg beton benne minden e

értve de nem elfogadva sértve és elrondítva
szájhagyományozták és arcukon haraggal
elegyült a bele nem nyugvás
szakaszos rángás az arc kérgén
a ráncokon a feltört tenyereken
néhanap ökölbe szoruló kézzel

nehéz bakancsvasak csoszogás papucsban
kiérdemesült félcipőben a söntéspult körül
sztori és merengés a fröccszivataron át
egy pakli zsíros magyar kártya összefogva
keveri osztja mutatja takarja játékos osztó
a sok svájci szabadságharcost
és nemest évszakok allegóriáit
csapkodja őket eső tépi a szél
beborítja a hó dönti őket
a földnek a meleg a fagy
szívja csontjaikból az erőt
ezek meg kártyáznak
benn a meleg söntésben
a csempekályhának vetett háttal

 

 

a sárga délután

                                           csak a földben van a gyökerek mélyén van a dolgok mélyén van

ott mondhatja csak e világban enyém volt ez és szerethettem akár a létezését valaminek aminek nyomába kis híján kéttucat estébe leültem egységes részeként

         egészként minden élethez amelyet szeret végzetes háborút elhúzódó kialkudott békét

amely teljes élet akár a föld a folyó szaga amely mélyebbre hatol mint a szavak ott hozzáér a létezéshez ott az aki ott a válasz kérdés híján a csend rétegeiben

hever a gyep zöld ágyán mellette arcok szem nélkül száj nélkül hozzá beszél néz

 

 

Sütő Csaba András 1979-ben született Győrben. Költő, az Ambroozia folyóirat szerkesztője. Nagybajcson él. Legutóbbi kötete: Jönnek a házak, Napkút Kiadó, Budapest, 2020.