Asbóth Bence versei

Részletek

Írta: Asbóth Bence

mari néni tekintetével / amit azóta is vakarok magamról / akkor is féltem de / most félek csak igazán / ahogy gyűrött arcommal / cigarettasárga ujjperceimmel / befurakodom / a létezés magányos rései közé

irányok (1)

befeszült a test, melyet a hajnal karjaiból
emelnek ki a fotonok. arcodon szétfutnak
a fény ráncai. reménytelenség önt el.
befelé nősz, mint egy gyulladt szőrszál,
a kinyílás szépségét másnak hagyod.
lépteid felfelé süllyednek az óceánban,
a delfinek istenként dicsérnek
maguk között, hogy ha eljön a megfelelő
pillanat, nyugodtan elmondhassák,
én ott voltam a reszketés vizének tükre alatt.
befeszült a test, melyet a hajnal karjaiból
emelnek ki a fotonok. mint a fotonok,
mozgok, hogy éljek.

most félek csak igazán

erdőben szaladva
a poloska
gyomorkeserű zamatával a nyelvemen
darázspókkal a képemen
sötét földdel a körmöm alatt
temetőbe való
halottra való
górható föld
süvít zuhanás közben
két és fél méter
a törött lábammal
a feltört sarkammal
az éhes gyomrommal
az orromra száradt takonnyal
a szilánkos tenyeremmel
a csalán marta pucér bokáimmal
a meztelen seggemmel
a mindig megdöglő állataimmal
szutykos kutyáimmal
girhes macskáimmal
poshadt vízbe fulladó
pelyhedző kacsáimmal
és a haláluk okán sötétbe zuhanó tekintetemmel
mari néni tekintetével
amit azóta is vakarok magamról
akkor is féltem de
most félek csak igazán
ahogy gyűrött arcommal
cigarettasárga ujjperceimmel
befurakodom
a létezés magányos rései közé

Asbóth Bence 1999-ben született Debrecenben. Jelenleg egy Vintage ruhákkal foglalkozó webshop tulajdonosa. Versei jelentek meg az Irodalmi Szemlén és a Vatesben.