Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Próza

Kónya Sándor: Dagadék

Fotó: Kónya Tamás

Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet.

Bővebben ...
Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...
Fotó: Méhes Károly

Összetartozás

Amikor a másik teste / már elég kemény / és fel tudja állítani, / óvatosan felmászik / rajta. Nem marad / tovább, hogy ottvesszen / az izmok elernyedése / után, a bélsár bűzében. / Fentről egy bottal / megpiszkálja, / mire a másik eldől.

Áll két ember
a gödörben.
Az egyiknél
pisztoly. Ráfogja
a másikra. Lelövi,
egy a fejbe, egy a szívbe.
A szemében közös
életük filmje.
Egy nap telik el,
míg eljön a hullamerevség –
megvárja, semmi ez a korábbi
évekhez képest.
Végiggondolja, mit kell
tennie a nyomok
eltüntetéséért.
Amikor a másik teste
már elég kemény
és fel tudja állítani,
óvatosan felmászik
rajta. Nem marad
tovább, hogy ottvesszen
az izmok elernyedése
után, a bélsár bűzében.
Fentről egy bottal
megpiszkálja,
mire a másik eldől.
Földet hord rá,
a végén száraz
avart, gallyakat is.
Nem keresztbe,
erre figyel, pedig
nem vallásos,
csak eszébe jutnak
elföldelt hozzátartozói,
sírjukon a jellel.
Végül elmegy onnan.
Elfelejt mindent,
és normális életet él.

 

Balogh Endre (1971, Paks) szerkesztő, a Prae Kiadó vezetője, a JAK volt elnöke. Tanulmányait az ELTE BTK magyar-német szakán végezte. Kötete: A parazita (2008, FISZ).