Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Veszprémi Szilveszter versei

Fotó: Kiss Ferenc Mátyás

mert nélküle omlatag a falu, / nappal csak a távolságot érzem, / szívem életnyi nehezét.

Bővebben ...
Próza

Tóth-Bertók Eszter: A lakáskulcs

Fotó: Csoboth Edina

Végül arra jut, hogy otthon hagyta. Talán be sem zárta az ajtót. Még sohasem fordult elő velem ilyen, szabadkozik, a nő, úgy tűnik, hisz neki, azt mondja, nagyon sajnálom, ő meg arra gondol, hogy tényleg, még sohasem fordult elő vele ilyen. Hazudik. 

Bővebben ...
Költészet

Murányi Zita gyerekversei

Fotó: A szerző archívuma

Amikor anyu teherbe esett, megijedtem. / Egy narancs növekedett a hasában, először

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A fehér út

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Olykor hollók rövid párbeszéde hallatszott a magasból – kvarara, kvakk-kvakk – aztán ismét csend borult a vidékre. Egyszer egy szarvasbika ugrott át előttünk az úton, csaknem megbotlott a mély árokban. Az előttünk járó férfi is hátrafordult a neszre, majd a bika eltűnt a sűrűben, ő pedig letért az útról és belépett a fák közé.

Bővebben ...
Költészet

Borsik Miklós versei

Fotó: A szerző archívuma

Ezután érkezik Sirokai Mátyás, / aki javasolja, hogy vigyázzak, / már megint a város a vers allegóriája.

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Beavatás

Fotó: Szilveszter József-Szabolcs

Nagyon tetszett egy fiú. Egy teadélutánon végre a közelébe férkőztem, azzal a tipikus odaadó és kedves vagyok módszerrel, amit aztán a későbbiekben is gyakran alkalmaztam. A tombolán nyert süteményem adtam neki, mert ő nagyon csalódott volt, hogy a tíz tombolájából egyet sem húztak ki. Átadtam a csokis sütit, ő megköszönte és még futtában megkérdezte, hogy miért ilyen kövér a lábad? 

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Kőszegi Nándor

milyen kínos volna, ha a mentőben / ezt kéne rólam lerángatni és feltárulna / igénytelen vagyok

Bővebben ...
Próza

Vecsei Márton: Akkor a tél

Fotó: Nemes Eszter

Szóval mi itt vagyunk, de nincs kire főzni, nincs ki után takarítani. Nincs munka! Nem maradhattunk tétlenül! Ha nincs tétje annak, hogy itt vagyunk, az nem jó senkinek sem, már morálisan. A munkáért kapunk fizetést, a fizetésért szabadságot. Munka nélkül honnan tudnánk, hogy mikor van szünetünk? Kellett valami munka, ami azáltal válik munkává, hogy addig, amíg nincs munka, ezt csináljuk. Napi nyolc órában. Nem valódi, persze. Műmunka. Mű téttel.

Bővebben ...
Költészet

Góz Adrienn versei

Fotó: A szerző archívuma

Háziállatnak nem alkalmas, felesleges, irtandó. / Igaz, prémje jól mutat.

Bővebben ...
Költészet

Kósa Eszter versei

Fotó: Vigh Levente

Így imádkozom. De nem rezzenek a bokrok, nem nyílik / meg az ég. Úgy jön az új évszak, ahogy szokott.

Bővebben ...
Próza

Nagy Levente Tamás: Három etűd (III.)

Fotó: a szerző felvétele

Háztűznézőbe készült, így hát, hogy alkalomhoz illő legyen megjelenése, leporolta régi-régi öltözékeit.  Meg aztán olvasott Kantot és Moritzot, hogy jobban beilleszkedhessen az úri közegbe – aminek az eredménye csak annyi lett, hogy meggyűlölte a paragrafusokat, a késeket és faliórákat.

Bővebben ...
Próza

Nagy Levente Tamás: Három etűd (II.)

Fotó: a szerző felvétele

(Legnagyobb tisztelői is csak találgattak. Egyesek azt mondták, feltétlen Borisznak kell lennie, erre mások úgy érveltek, hogy semmiképp nem lehet Borisz, mert az iszákos név, és hősünk kitűnő formában van, épp, ahogy az Andrejek szoktak kinézni. Jómagam egy bizalmasamtól tudtam meg a valós nevét – tehát azt, hogy Arkagyij Pridurovicsnak hívják, s ez vitán felül áll, kérem.) 

Bővebben ...
A szerző felvétele

Bene Adrián versei

tudnak valamit vagy blöffölnek / a béna tetoválások tulajdonosai / a nyaralók íme megállítják az időt / nem inflálódik tovább ez is valami


előszezon

legyek felfújható pohártartó
unikornis nyugalma a hullámzó
vízen pöttyös labda pattanása
a raktárban töltött hosszú tél után
nem törődve esélyekkel idővel
egy gyenge forgalmú délután
a reflektorról amit fölszereltünk
végül kiderült hogy zárlatos

értetlenül néz az úszógumi-flamingó
ezer forint a kislabda kétezer a karúszó
a környezetváltozás megfizethetetlen

küldtem egy képet neked messengeren
a bezárt levegőről amivel kereskedek
azt írtad izgi értsd ahogy akarod ennyi
a tudat hogy valami elkezdődik végre
viszik a mentőmellényt mint a cukrot

tudnak valamit vagy blöffölnek
a béna tetoválások tulajdonosai
a nyaralók íme megállítják az időt
nem inflálódik tovább ez is valami

momentum

ízületi meszesedés az univerzumban
use it or lose it gyullad sorvad
benne minden aztán egy reggel
frissen bemozdul szinte vidám
jön a flow újra van némi drive
megrázza magát nem hagyja ki
a gerinctornát izzad egy lyukkal
beljebb csatolja a nadrágszíját

peckesen küldözgeti palackba zárt leveleit
érzi a változás előszelét felül
kitör legyen valami

égeti a zsírt kiroppantja a csigolyákat
felszívja magát több év zsibbadás
pengeszájú melankóliája után kíváncsian
kihúzza a fejét a seggéből hogy hirtelen
rákacsintson az utcán egy kisgyerekre

mindenki érzi ahogy mozgásba jön
vidámabbak tőle a madarak a nők
nyálában feromonszikrázik a mosoly

derengve bevilágít minden
árnyékban feszengő időtlen
linearitásresztlit mintha valaki
laza mozdulattal megérintené
az irányítópulton a play gombot

beindulsz mint amikor beüt
pedig már nem is remélted
talán ilyen a metabolizmusod

pulzáló kvazár hangulatinga
fellobban kialszik fellobban
nem ugyanaz a flow nem ugyanaz
az ember a kozmosz
a halnak a tenger szűrt fényei
a tűz mozdulataidban mérték
szerint vagy szerintem


Bene Adrián 1977-ben született Pécsen, jelenleg is ott él. Költő, szerkesztő, kritikus. Versei eddig a Hídban, a Pannon Tükörben, a Spanyolnáthán, az ÚjNautiluson és a Szöveten jelentek meg. A Holdkatlan szerkesztője.