Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Terék Anna versei

Fotó: Czimbal Gyula

Régen mi Európa voltunk / és magához ölelt bennünket / a világ.

Bővebben ...
Próza

Hüse Lajos: Szemeim égnek, akár az eleven sebek

Fotó: a szerző archívuma

Óvatosan kihátrál a szobából, fel ne ébressze a fiait. Nagyon ritkán gondolok úgy rájuk, mint a testvéreimre. Apa fiai. Úgy könnyebb. Kihátrál, és kimegy a konyhába. Mert az is van.

Bővebben ...
Költészet

Posta Marianna: dns

Fotó: A szerző archívuma

a központozás / manipuláció, olyan könnyű elbeszélni egymás mellett

Bővebben ...
Mese

Majláth Ákos - Majláth Luca Sára: Placcs, zsupsz

Fotó: az alkotók archívuma

Öcsi próbált nem-gondolni a füleire, de a fülei (nagyon nehezen viselték, ha éppen valaki nem figyel rájuk) csak egyre jobban vörösödtek és vörösödtek. Pedig higgyetek nekem, Öcsi nagy mestere volt a nem-gondolásnak.

Bővebben ...
Költészet

Mazula-Monoki Zsuzsanna versei

Fotó: A szerző archívuma.

azzal nyugtatjuk / magunkat hogy hajnalra / esőt mondanak

Bővebben ...
Próza

Várkonyi Sára: A tónál

Fotó: Horváth Andor Péter

És miről írtál? Hogy a tesóm… a féltesómat elrabolja egy emberkereskedő, de a delfinekkel együtt megmentjük. Az apának eszébe jut, hogy Hararében iskolába menet a sofőr egyszer ledudált egy kislányt az útról, aki a hátára kötve cipelte az iker öccseit.  

Bővebben ...
Költészet

Benyó Tamás versei

Fotó: Gajdos Attila

Miért elégszünk meg / az olcsó külcsínnel, / ha megtapasztaltuk, / milyen / szabadon / lebegni / a magzatvízben

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Tamás álma (részlet)

Fotó:

Legyen egy hűvöskék szoba, mint dédmamánál. Fehér lepedőkbe vagyunk csavarva, arcaink – minden éjszaka után – nyomot hagynak. Vállamra fordulok, a hátad nézem. A fakó part jut eszembe, fjordok szürke foltjai, tenyered középen két tátongó sebhely. Ujjaim átfúrják a nyers húst, az erek felkiáltanak és a sirályok szétrebbennek. Aztán Jeruzsálem.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Emese: Jan Palach nekifeszül a szélnek

Fotó: Sükösd Emese

Melyik város emlékezne szívesen / azokra, akiket falhoz állított?

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

„Most április elején[...] / jó lenne tudnom, / hol egy mellékutca végre” – Lapszemle február-március

Montázs: SZIFONline

Nem könnyű mostanában a folyóiratoknak. Hónapos csúszások vannak, így a február-márciusi szemle sem de jure, inkább de facto.

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám ismét a Litmusz Műhelyben

Fotó: Bach Máté

Visszatérő vendégünk volt az adásban Nyerges Gábor Ádám költő, író, szerkesztő, akinek ezúttal nem a szokásos Litmusz-kérdéseket tettük fel, hanem egy részletet hallgathattunk meg Vasgyúrók című, megjelenés előtt álló novelláskötetéből, valamint verseket írtunk közösen a dobókockákkal.

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám - Kerber Balázs - Körtesi Márton Litmusz versei

Fotó: Litmusz Műhely

Azt hiszem, lehallgat a telefonom. / Ő koncentrál, ha kókad a figyelmem, / Neki címzik tán a promóciót is, / Már nélkülem is rákattint időnként. / Ez a bánat, ez a bánat a civilizáció.

Bővebben ...
A szerző felvétele

Bene Adrián versei

tudnak valamit vagy blöffölnek / a béna tetoválások tulajdonosai / a nyaralók íme megállítják az időt / nem inflálódik tovább ez is valami


előszezon

legyek felfújható pohártartó
unikornis nyugalma a hullámzó
vízen pöttyös labda pattanása
a raktárban töltött hosszú tél után
nem törődve esélyekkel idővel
egy gyenge forgalmú délután
a reflektorról amit fölszereltünk
végül kiderült hogy zárlatos

értetlenül néz az úszógumi-flamingó
ezer forint a kislabda kétezer a karúszó
a környezetváltozás megfizethetetlen

küldtem egy képet neked messengeren
a bezárt levegőről amivel kereskedek
azt írtad izgi értsd ahogy akarod ennyi
a tudat hogy valami elkezdődik végre
viszik a mentőmellényt mint a cukrot

tudnak valamit vagy blöffölnek
a béna tetoválások tulajdonosai
a nyaralók íme megállítják az időt
nem inflálódik tovább ez is valami

momentum

ízületi meszesedés az univerzumban
use it or lose it gyullad sorvad
benne minden aztán egy reggel
frissen bemozdul szinte vidám
jön a flow újra van némi drive
megrázza magát nem hagyja ki
a gerinctornát izzad egy lyukkal
beljebb csatolja a nadrágszíját

peckesen küldözgeti palackba zárt leveleit
érzi a változás előszelét felül
kitör legyen valami

égeti a zsírt kiroppantja a csigolyákat
felszívja magát több év zsibbadás
pengeszájú melankóliája után kíváncsian
kihúzza a fejét a seggéből hogy hirtelen
rákacsintson az utcán egy kisgyerekre

mindenki érzi ahogy mozgásba jön
vidámabbak tőle a madarak a nők
nyálában feromonszikrázik a mosoly

derengve bevilágít minden
árnyékban feszengő időtlen
linearitásresztlit mintha valaki
laza mozdulattal megérintené
az irányítópulton a play gombot

beindulsz mint amikor beüt
pedig már nem is remélted
talán ilyen a metabolizmusod

pulzáló kvazár hangulatinga
fellobban kialszik fellobban
nem ugyanaz a flow nem ugyanaz
az ember a kozmosz
a halnak a tenger szűrt fényei
a tűz mozdulataidban mérték
szerint vagy szerintem


Bene Adrián 1977-ben született Pécsen, jelenleg is ott él. Költő, szerkesztő, kritikus. Versei eddig a Hídban, a Pannon Tükörben, a Spanyolnáthán, az ÚjNautiluson és a Szöveten jelentek meg. A Holdkatlan szerkesztője.