Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Luciana Ratto (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Apu, melyikünket mentenéd meg?

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, a második gyerekkel megduplázódik a szeretet, azt mondják, hogy ezt kell mondani az elsőszülötteknek, de most két kiskutyaszem könyörög, hogy őt válasszam, és hagyjam veszni a másikat.

Bővebben ...
Műfordítás

Andrei Dósa (f. Horváth Benji): Sok erő és egy csipetnyi gyöngédség

Fotó: Veronica Ștefăneț

Igyekszem a lehető legokésabban hozzáállni a nőkhöz, még ha nagyrészt nőgyűlölő és szexista klisék sorozatába csúszik is bele az agyam. Mindenféle disznó vicceken nőttem fel, amelyeknek a főszereplői Móricka és Bulă voltak. Gyakran éreztem kísértést, hogy mint a viccben Bulă, azt mondjam a barátnőimnek, tetszik, ahogy gondolkodsz.

Bővebben ...
Költészet

Holczer Dávid versei

Fotó: Szántó Bence Attila

Isten tudja mire képes / egy ember seprűvel a kezében

Bővebben ...
Próza

Baqais Dávid: nem lenne boldogabb

Fotó: James Herbert

és akkor se lenne boldogabb, ha aztán öt vesztes pályázat után elkezdene egy kocsmában pultozni, hogy leplezze az ismerősei előtt az örökölt transzgenerációs vagyonát, ami miatt folyamatos bűntudatot érez, de akkor se, ha megtudná, hogy a barátjának háromszor annyi van a takarékszámláján, mint neki, és ő még bűntudatot sem érez

Bővebben ...
Próza

Szeifert Natália: Kopognak

Fotó: a szerző archívuma

részlet a Hóember a Naprendszerben című regényből

Bővebben ...
Költészet

Zsigmond Soma versei

Fotó: Pénzes Johanna

Lépteid alatt felnyög a parketta, ablakot nyitsz, / a levegő idegen csípése nem ébreszt fel.

Bővebben ...
Költészet

Kollár Árpád versei

Fotó: Keller Ami

az almahéjon azt a pici, barna a foltot

Bővebben ...
Próza

Murányi Zita: Halálfélelem

Fotó: a szerző archívuma

A férfiaktól is ösztönösen tartok, képtelen vagyok nem hidegen viszonozni az érintést, ujjaimat egyedül a pusztulás mozgatja, amihez érek, tönkremegy, atomjaira hullik.

Bővebben ...
Próza

Lázár Bence András: Saldanha. Lisszabon. Kacsakagyló.

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, Lisszabonban, a fehér városban, egészen máshogy megy le a nap. Legalábbis a portugálok ezt hiszik, és azon a csütörtöki délelőttön egy bizonyos Weisz Máté és egy bizonyos Perr Rebeka is ezt hitte.

Bővebben ...
Költészet

Benkő Imola Orsolya versei

Fotó: Szerdahelyi Mátyás

helyzet van a 10. C osztályban a kolléga / túl fiatal

Bővebben ...
Költészet

Saád Anna versei

Fotó: Sárközi Bence

de bennem ragadnak tanításaid / amik szerint élnem kéne

Bővebben ...
Költészet

Vincze Szabolcs versei

Fotó: Pavlovits Gitta

A Braille-írás panaszkodik / a hozzád érő kezekről

Bővebben ...
A szerző felvétele

Bene Adrián versei

tudnak valamit vagy blöffölnek / a béna tetoválások tulajdonosai / a nyaralók íme megállítják az időt / nem inflálódik tovább ez is valami


előszezon

legyek felfújható pohártartó
unikornis nyugalma a hullámzó
vízen pöttyös labda pattanása
a raktárban töltött hosszú tél után
nem törődve esélyekkel idővel
egy gyenge forgalmú délután
a reflektorról amit fölszereltünk
végül kiderült hogy zárlatos

értetlenül néz az úszógumi-flamingó
ezer forint a kislabda kétezer a karúszó
a környezetváltozás megfizethetetlen

küldtem egy képet neked messengeren
a bezárt levegőről amivel kereskedek
azt írtad izgi értsd ahogy akarod ennyi
a tudat hogy valami elkezdődik végre
viszik a mentőmellényt mint a cukrot

tudnak valamit vagy blöffölnek
a béna tetoválások tulajdonosai
a nyaralók íme megállítják az időt
nem inflálódik tovább ez is valami

momentum

ízületi meszesedés az univerzumban
use it or lose it gyullad sorvad
benne minden aztán egy reggel
frissen bemozdul szinte vidám
jön a flow újra van némi drive
megrázza magát nem hagyja ki
a gerinctornát izzad egy lyukkal
beljebb csatolja a nadrágszíját

peckesen küldözgeti palackba zárt leveleit
érzi a változás előszelét felül
kitör legyen valami

égeti a zsírt kiroppantja a csigolyákat
felszívja magát több év zsibbadás
pengeszájú melankóliája után kíváncsian
kihúzza a fejét a seggéből hogy hirtelen
rákacsintson az utcán egy kisgyerekre

mindenki érzi ahogy mozgásba jön
vidámabbak tőle a madarak a nők
nyálában feromonszikrázik a mosoly

derengve bevilágít minden
árnyékban feszengő időtlen
linearitásresztlit mintha valaki
laza mozdulattal megérintené
az irányítópulton a play gombot

beindulsz mint amikor beüt
pedig már nem is remélted
talán ilyen a metabolizmusod

pulzáló kvazár hangulatinga
fellobban kialszik fellobban
nem ugyanaz a flow nem ugyanaz
az ember a kozmosz
a halnak a tenger szűrt fényei
a tűz mozdulataidban mérték
szerint vagy szerintem


Bene Adrián 1977-ben született Pécsen, jelenleg is ott él. Költő, szerkesztő, kritikus. Versei eddig a Hídban, a Pannon Tükörben, a Spanyolnáthán, az ÚjNautiluson és a Szöveten jelentek meg. A Holdkatlan szerkesztője.