Villányi G. András versei
- Részletek
- Írta: Villányi G. András
soraik közt bajuknál is feketébb / és sok nagyon sok az alvadt vér
alvadt vér
Bánki Évának
szeretem a nők versét
simogat kamaszlány szerelmük
majd követel még-még
köves körmük kicsalja vérem
míg szívem részegítik dallal
elforgatják bent a pengét
ujjuk féltőn kitakar-betakar
ölükbe eltemet
soraik közt bajuknál is feketébb
és sok nagyon sok az alvadt vér
víztükör
tó lenni végre
dús hegyektől ölelt
csókját inni az égnek
egymásba olvadni
holdas pőre éjen
holdas pőre éjen
egymásba olvadni
csókját inni az égnek
dús hegyektől ölelt
tó lenni végre
félek mert nem
Kerités Péter – Pí-tá-nak
félek mert nem félek már
mit tanít az élet ha
egyszer vége
ennyit se zavar
megérint egy szellő
és a tó tükrén
múlhatatlan zenét kavar
Villányi G. András az ELTE angol szakán végzett, majd Japánban töltött öt évet, Basó haikuját, illetve Szaigjót, a 12. századi buddhista szerzetes-költőt tanulmányozta a Kóbe Egyetemen, ahol MA-tézisét utóbbiból írta. Majd a „legnyugatibb” egyetemen Oxfordban folytatta japanisztikai kutatásait. Verset és prózát ír, fordít japánból, angolból. Saját válogatású és fordítású kötete – Zilált hajam és szomorú játékok – két századfordulós japán szerző tankáiból 2003-ban jelent meg (General Press). A papagáj meséi mesekönyve felnőttgyerekeknek 2011-ben (Fapadoskönyv). Tükröződések című verseskötetében (Scolar Kiadó 2011) Szaigjó vakáiból és saját költeményeiből, prózáiból alkotott dialógus-kollázst. 2005-től az évente megrendezésre kerülő Független Irodalmi Napok (FIN) tematikus kamara-versfesztivált szervezi. 2011-től a Szépírók Társaságának tagja. Versei, fordításai eddig az Ezredvég, ÉS, Hévíz, Mozgó Világ, Műhely, Nagyvilág, Napút, Új Forrás, Pannon Tükör, Pannonhalmi Szemle folyóiratokban és az ÚjNautiluson jelentek meg.
