Villányi G. András versei

Részletek

Írta: Villányi G. András

soraik közt bajuknál is feketébb / és sok nagyon sok az alvadt vér

alvadt vér
    Bánki Évának

szeretem a nők versét
simogat kamaszlány szerelmük
majd követel    még-még
köves körmük kicsalja vérem
míg szívem részegítik dallal
elforgatják bent a pengét
ujjuk féltőn kitakar-betakar
ölükbe eltemet

soraik közt bajuknál is feketébb
és sok nagyon sok az alvadt vér


víztükör

tó lenni végre
dús hegyektől ölelt
csókját inni az égnek
egymásba olvadni
holdas pőre éjen

holdas pőre éjen
egymásba olvadni
csókját inni az égnek
dús hegyektől ölelt
tó lenni végre


félek mert nem
              Kerités Péter – Pí-tá-nak

félek mert nem félek már
             mit tanít az élet ha
egyszer vége
ennyit se zavar
             megérint egy szellő
és a tó tükrén
múlhatatlan zenét kavar


Villányi G. András az ELTE angol szakán végzett, majd Japánban töltött öt évet, Basó haikuját, illetve Szaigjót, a 12. századi buddhista szerzetes-költőt tanulmányozta a Kóbe Egyetemen, ahol MA-tézisét utóbbiból írta. Majd a „legnyugatibb” egyetemen Oxfordban folytatta japanisztikai kutatásait. Verset és prózát ír, fordít japánból, angolból. Saját válogatású és fordítású kötete – Zilált hajam és szomorú játékok – két századfordulós japán szerző tankáiból 2003-ban jelent meg (General Press). A papagáj meséi mesekönyve felnőttgyerekeknek 2011-ben (Fapadoskönyv). Tükröződések című verseskötetében (Scolar Kiadó 2011) Szaigjó vakáiból és saját költeményeiből, prózáiból alkotott dialógus-kollázst. 2005-től az évente megrendezésre kerülő Független Irodalmi Napok (FIN) tematikus kamara-versfesztivált szervezi. 2011-től a Szépírók Társaságának tagja. Versei, fordításai eddig az Ezredvég, ÉS, Hévíz, Mozgó Világ, Műhely, Nagyvilág, Napút, Új Forrás, Pannon Tükör, Pannonhalmi Szemle folyóiratokban és az ÚjNautiluson jelentek meg.