A szó hatalma
- Részletek
- Írta: Gažík Viktória
Ha behunyom a szemem, a sötétben is szavakat látok. / Rád gondolok, és szavakból állsz. / Céklalé meg Hupikék Törpikék-kazetta. / Azt hiheted, hogy ezek tárgyak.
Nővéremnek
Embriódalok halkulnak.
Nyüszítenek.
Elhallgatnak örökre.
Érezni születtem, de arra tanítottak, hogy kell a végletekig értelmezni.
Annyi mindent kell még elmondanom, mégis mindig a nyelvembe harapok, ahelyett, hogy szólni tudnék.
És megfulladok, ha nem jutok szóhoz.
Anyám szavakkal táplált anyatej helyett,
ahogy majd én is a gyerekeimet.
Gyereket várok ‒ ez a mi titkunk, a szó. Nem az, amit a test mutat.
A gyerekeid szavakat utánoznak.
Az enyéimet, a tieidet.
Nekik a szó még csak szó,
nem a nyelv része.
Hogy írjam le, hogy fájnak a szavak? Engem mindig szóban bántottak.
Ha behunyom a szemem, a sötétben is szavakat látok.
Rád gondolok, és szavakból állsz.
Céklalé meg Hupikék Törpikék-kazetta.
Azt hiheted, hogy ezek tárgyak.
A valóságot akarom leírni.
A képzeletemben vagy,
ami csak azért létezik,
mert gondolkodok róla.
Ha a vérünk egymásba folyik, többé nem lehet különválasztani.
Elsősorban nőből vagyunk, te meg én,
csak utána testből.
Így szült anyánk minket egymásnak.
A szavakat is feláldoznám.
Érted.
Értetek.
A lányaidért.
Anyánk lányaiért.
Értünk.
Félek bevallani, hogy túl sokat beszéltem felesleges dolgokról. Hogy elfecsegtem a közös időt. Hogy én még folytatnám, amikor te már nem leszel itt.
Szavak nélkül, hogy jussak szóhoz?
Gažík Viktória 1999-ben született Pozsonyban. Jelenleg a Comenius Egyetem magyar tanszékének kiadványszerkesztő szakos hallgatója.
