Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Gyenge-Rusz Anett: Asszonyról asszonyra

Fotó: a szerző archívuma

Ahogy teltek a hetek, hónapok, kitapasztalták, mikor hullajtja Terike a holdvérét. Olyankor nem nyúltak egymáshoz. Egyszer előfordult, hogy idő előtt nekiláttak. A falu legfürgébb kecskegidája nem tudott olyat ugrani, mint Terike azon az estén.

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya: Fészekrakás

Fotó: A szerző archívuma

Átrendezzük a semmit, / nézzük ahogy mozog

Bővebben ...
Műfordítás

Christianne Goodwin (f. Princes Beáta): Nagymamavers

Fotó: Félegyházi-Vigh Tamás

De hogy hibáztatnám őket? / Rémes ennek a versnek / az akusztikája

Bővebben ...
Próza

Kovács Adél Jenifer: Ködöt lélegzek (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

felemelem a bal lábamat, hogy kilépjek a bugyiból, megtántorodok, de nem esek el. a vizes talpamra homokos föld tapadt. mint a fogfájás, ahogy az idegen át egyenesen az állkapocsba, az egész arcba, az egész fejbe hasít, úgy villódznak előttem a képek.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Kádár Fruzsina: Pályakezdés mesterfokon – 2025 szeptember-októberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

A-tól Z-ig irodalmi folyóiratot nem sokszor böngész végig az ember, akkor sem, ha vérbeli bölcsész. Szomorú felismerés, letagadni aligha lehet, esetleg rendszeres Írók Boltjába járással kompenzálni. Egy vers, próza, esetleg tanulmány kedvéért képes vagyok egész lapszámok megvételére, hogy aztán időhiányt meg egyéb kifogásokat mormolva nagy eséllyel többet feléjük se nézzek. Pedig jó elmerülni egy-egy szerkesztői koncepció mikrokozmoszában, tüzetesen átrágni magam a különféle tematikus blokkokon, nyomdafriss megjelenéseken, sehol máshol fel nem lelhető szakmunkákon. Le kell lassulni kicsit, hogy élvezni lehessen a papíralapú folyóiratok világát – a lapszemléhez válogatva is valahol ezt az érzést igyekeztem nyakon csípni.

Bővebben ...
Költészet

Gyetvai Balázs: Lerakódás

Fotó: A szerző archívuma

a zuhany alatt / átfolyik lassan a jelenbe

Bővebben ...
Költészet

Ormay Lili Zsófia: Hegyek

Fotó: Pauline Villain

borostádon naplemente / szád sarkában fűvel benőtt út

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Endrey-Nagy Ágoston: Magyarázat

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Fotó: Kovács Dávid

Felnőtt döntések

Csodálatos pontossággal dől a fa, elpattan pár gömb, / és csak-a-szokásos makacskodik még egy picit a sütőben. / Vonatra ülnék, de már nincs visszaút. / A család szent és érthetetlen, / így érett lelkiismerettel eszek végig mindent. Felnőtt adagokban.


Kétezeröt karácsonyán születik az első.
Hosszas vajúdás előzi meg: haza idén nem megyek.
Nem ülök föl a vonatra, de a vasút sem ültet fel. Az éves összeomlást kihagyom,
magam dacos ajándéka maradok a kollégium jászolmelegén.
Kinn halk hó hull. Az asztalon kis kupac aprósütemény (rám maradt),
ünnepi tornya a váratlan csörgéstől meginog.
Összerezzenek.
Öcsém az. Faggatózik, merre járok, mért csinálom, mért nem megyek.
Hiszen tudhatnám, nem katasztrófa, gyorsan induljak, várnak reggel óta,
és anyánk összetörik, ha nem megyek,
ha pedig mégis, akkor is.
Ezért az ellenállás teljesen hiábavaló.
Hazaérvén minden olajozottan halad.
Csodálatos pontossággal dől a fa, elpattan pár gömb,
és csak-a-szokásos makacskodik még egy picit a sütőben.
Vonatra ülnék, de már nincs visszaút.
A család szent és érthetetlen,
így érett lelkiismerettel eszek végig mindent. Felnőtt adagokban.
Tíz körül öcsémmel már úton vagyunk,
szökünk a karácsony és az alvó anyám mellől,
szánkban bejgli, és más szökevényekkel iszunk telhetetlenül.
Táncolunk, és úgy emlékszem, vonatozunk is kicsit.

Csáti-Kovács Anna 1982-ben született Oroszlányban. Jelenleg Törökbálinton él férjével és kisfiával. A két város közös jellemzője, hogy egyiknek sincs bányája, de erdő veszi őket körül, és mindkét helyen remek uszoda található. Ezért hol itt, hol ott előbb-utóbb biztosan fölbukkan.