Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Taizs Gergő: A keretein túl

Fotó: Pápai Zoltán

mégis / fákat ölelnél kiszáradásig

Bővebben ...
Költészet

Nagy Balázs Péter versei

Fotó: Pinczési Botond

Így lehet hát megismerni magamat, / mint szavaimat visszhangzó mitológiát

Bővebben ...
Műfordítás

Vetle Lid Larssen (f. Patat Bence): A csillagtudósok

Fotó: a szerző archívuma

És az expedíció harmadik tagja, a magyar Sajnovics? Ő vajon már a kezdeti szakaszát élte annak, ami tragikus sorsát okozta? Úgy vélem, erről megoszlanak a vélemények. Nem tudom, Ön mennyi információ birtokában van. Az a különös, hogy kedvelem Hellt: szent volt, tudós, a nagy igazság harcosa. De miért döntött úgy, hogy becsapja az egész világot?

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Mari egy napja

Fotó: a szerző archívuma

Langymeleg, tavaszias idő fogadta, mikor kilépett az utcára, ezért úgy döntött, hogy a hosszabb úton indul el haza. Már egészen közel járt a kedvenc pékségéhez, amikor hirtelen erősen nyilallni kezdett a homloka. Érezte, hogy a szarv jelentősen megnőtt, és így már bizonyára a kendő alatt is szembetűnő.

Bővebben ...
Próza

Gyenge-Rusz Anett: Asszonyról asszonyra

Fotó: a szerző archívuma

Ahogy teltek a hetek, hónapok, kitapasztalták, mikor hullajtja Terike a holdvérét. Olyankor nem nyúltak egymáshoz. Egyszer előfordult, hogy idő előtt nekiláttak. A falu legfürgébb kecskegidája nem tudott olyat ugrani, mint Terike azon az estén.

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya: Fészekrakás

Fotó: A szerző archívuma

Átrendezzük a semmit, / nézzük ahogy mozog

Bővebben ...
Műfordítás

Christianne Goodwin (f. Princes Beáta): Nagymamavers

Fotó: Félegyházi-Vigh Tamás

De hogy hibáztatnám őket? / Rémes ennek a versnek / az akusztikája

Bővebben ...
Próza

Kovács Adél Jenifer: Ködöt lélegzek (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

felemelem a bal lábamat, hogy kilépjek a bugyiból, megtántorodok, de nem esek el. a vizes talpamra homokos föld tapadt. mint a fogfájás, ahogy az idegen át egyenesen az állkapocsba, az egész arcba, az egész fejbe hasít, úgy villódznak előttem a képek.

Bővebben ...
Fotó: Kovács Dávid

Felnőtt döntések

Csodálatos pontossággal dől a fa, elpattan pár gömb, / és csak-a-szokásos makacskodik még egy picit a sütőben. / Vonatra ülnék, de már nincs visszaút. / A család szent és érthetetlen, / így érett lelkiismerettel eszek végig mindent. Felnőtt adagokban.


Kétezeröt karácsonyán születik az első.
Hosszas vajúdás előzi meg: haza idén nem megyek.
Nem ülök föl a vonatra, de a vasút sem ültet fel. Az éves összeomlást kihagyom,
magam dacos ajándéka maradok a kollégium jászolmelegén.
Kinn halk hó hull. Az asztalon kis kupac aprósütemény (rám maradt),
ünnepi tornya a váratlan csörgéstől meginog.
Összerezzenek.
Öcsém az. Faggatózik, merre járok, mért csinálom, mért nem megyek.
Hiszen tudhatnám, nem katasztrófa, gyorsan induljak, várnak reggel óta,
és anyánk összetörik, ha nem megyek,
ha pedig mégis, akkor is.
Ezért az ellenállás teljesen hiábavaló.
Hazaérvén minden olajozottan halad.
Csodálatos pontossággal dől a fa, elpattan pár gömb,
és csak-a-szokásos makacskodik még egy picit a sütőben.
Vonatra ülnék, de már nincs visszaút.
A család szent és érthetetlen,
így érett lelkiismerettel eszek végig mindent. Felnőtt adagokban.
Tíz körül öcsémmel már úton vagyunk,
szökünk a karácsony és az alvó anyám mellől,
szánkban bejgli, és más szökevényekkel iszunk telhetetlenül.
Táncolunk, és úgy emlékszem, vonatozunk is kicsit.

Csáti-Kovács Anna 1982-ben született Oroszlányban. Jelenleg Törökbálinton él férjével és kisfiával. A két város közös jellemzője, hogy egyiknek sincs bányája, de erdő veszi őket körül, és mindkét helyen remek uszoda található. Ezért hol itt, hol ott előbb-utóbb biztosan fölbukkan.