Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Andrei Dósa (f. Horváth Benji): Sok erő és egy csipetnyi gyöngédség

Fotó: Veronica Ștefăneț

Igyekszem a lehető legokésabban hozzáállni a nőkhöz, még ha nagyrészt nőgyűlölő és szexista klisék sorozatába csúszik is bele az agyam. Mindenféle disznó vicceken nőttem fel, amelyeknek a főszereplői Móricka és Bulă voltak. Gyakran éreztem kísértést, hogy mint a viccben Bulă, azt mondjam a barátnőimnek, tetszik, ahogy gondolkodsz.

Bővebben ...
Költészet

Holczer Dávid versei

Fotó: Szántó Bence Attila

Isten tudja mire képes / egy ember seprűvel a kezében

Bővebben ...
Próza

Baqais Dávid: nem lenne boldogabb

Fotó: James Herbert

és akkor se lenne boldogabb, ha aztán öt vesztes pályázat után elkezdene egy kocsmában pultozni, hogy leplezze az ismerősei előtt az örökölt transzgenerációs vagyonát, ami miatt folyamatos bűntudatot érez, de akkor se, ha megtudná, hogy a barátjának háromszor annyi van a takarékszámláján, mint neki, és ő még bűntudatot sem érez

Bővebben ...
Próza

Szeifert Natália: Kopognak

Fotó: a szerző archívuma

részlet a Hóember a Naprendszerben című regényből

Bővebben ...
Költészet

Zsigmond Soma versei

Fotó: Pénzes Johanna

Lépteid alatt felnyög a parketta, ablakot nyitsz, / a levegő idegen csípése nem ébreszt fel.

Bővebben ...
Költészet

Kollár Árpád versei

Fotó: Keller Ami

az almahéjon azt a pici, barna a foltot

Bővebben ...
Próza

Murányi Zita: Halálfélelem

Fotó: a szerző archívuma

A férfiaktól is ösztönösen tartok, képtelen vagyok nem hidegen viszonozni az érintést, ujjaimat egyedül a pusztulás mozgatja, amihez érek, tönkremegy, atomjaira hullik.

Bővebben ...
Próza

Lázár Bence András: Saldanha. Lisszabon. Kacsakagyló.

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, Lisszabonban, a fehér városban, egészen máshogy megy le a nap. Legalábbis a portugálok ezt hiszik, és azon a csütörtöki délelőttön egy bizonyos Weisz Máté és egy bizonyos Perr Rebeka is ezt hitte.

Bővebben ...
Költészet

Benkő Imola Orsolya versei

Fotó: Szerdahelyi Mátyás

helyzet van a 10. C osztályban a kolléga / túl fiatal

Bővebben ...
Költészet

Saád Anna versei

Fotó: Sárközi Bence

de bennem ragadnak tanításaid / amik szerint élnem kéne

Bővebben ...
Költészet

Vincze Szabolcs versei

Fotó: Pavlovits Gitta

A Braille-írás panaszkodik / a hozzád érő kezekről

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Misina

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Kezdetben volt az eszem. Először csak álmok laktak benne. Később jöttek a szavak, végül belefért a sötétség riasztó csöndje is.

Bővebben ...
Fotó: CsB Anna

Holczer Dávid versei

Frontvonal mögé húzódunk, / hátulról figyeljük, ami még hátra van. / Ezek az utolsó pillanatok / az utolsó nagy széthullás előtt, / mielőtt minden felfordulna és mielőtt / mindenki lépne hátrafelé párat.

A gerinc

Kivételesen kezdjünk mindent éjszaka.
Ne aggódj, anyád így is csalódott benned elégszer,
nem fogja érdekelni a ruhád füstszaga.
Ilyen ez a város. Háromszáz forintos repoharakból
szürcsöli a gerincvelőd. Ezt tette veled,
eszedbe ne jusson magadat okolni bármiért.
Elvesztél. Ne sírj, azok az idők nem jönnek vissza
amikor egy ölelés is cél tudott lenni
ismerkedésnél.

Ne sírj, inkább szeresd meg az összes idegen
éjjeliszekrényt az összes idegen ágy mellett
az összes idegen szobában az
összes idegen lakásban az összes
idegen utcában.
És szeresd, hogy ismerős lesz
minden idegen.


Kihagyott erkölcs

Postcoital dysphoria. (Így mondják latinul,
amikor a kishalál után az ember lelkét
befalcolja a nagyhalál.
A vérkeringés élénk, a tudat nem,
a test bárcsak ne lenne az.
Ilyenkor a legjobb hanyatt feküdni,
mintha már a sírba.

A nagyhalál a szép, a kishalál a jó,
de a fiatalságnak még egyik sem való.
Utólag meg lehet bánni minden kihagyott erkölcstanórát,
de az apró gyilkosságokból
többet tanultam, mint bármi másból.

Erről a másról jobb lenne többet tudni.
Pardon, ilyenkor gondolok mindenfélét,
csapongok mindenfelé.
Biztos azért, mert fáj, hogy már nincs póráz a nyakamon
és hogy még nincsen rajta kötél.

Nem ér semmit a gondolat.
Azt is jobb zárójelbe tenni, ami lényeges.)


Még hátra

Még hátrafelé is lépek párat,
a kedvedért leküzdöm önmagam.
Frontvonal mögé húzódunk,
hátulról figyeljük, ami még hátra van.
Ezek az utolsó pillanatok
az utolsó nagy széthullás előtt,
mielőtt minden felfordulna és mielőtt
mindenki lépne hátrafelé párat.
Csönd lesz. Elpárolog a frontvonal,
frontin-nyugalomba szívódik az otthon.
Újra hazatalálok. Kávét iszunk
a régi konyhában. Maradjunk itt,
higgyük el, hogy nem voltunk a fronton,
hogy megcsalhatjuk a régi házat.
A kedvedért még hátrafelé is lépek párat.

Holczer Dávid 2005-ben született Pécsett. Főleg a színház és a líra foglalkoztatja, gyakran feszegeti a határait. Nem régen szakított a pusztítással, mint alkotóerővel. Verseit közölte többek között a TiszatájOnline, az ÚjForrás és a SiópArt is.