Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Próza

Kónya Sándor: Dagadék

Fotó: Kónya Tamás

Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet.

Bővebben ...
Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...
Fotó: CsB Anna

Holczer Dávid versei

Frontvonal mögé húzódunk, / hátulról figyeljük, ami még hátra van. / Ezek az utolsó pillanatok / az utolsó nagy széthullás előtt, / mielőtt minden felfordulna és mielőtt / mindenki lépne hátrafelé párat.

A gerinc

Kivételesen kezdjünk mindent éjszaka.
Ne aggódj, anyád így is csalódott benned elégszer,
nem fogja érdekelni a ruhád füstszaga.
Ilyen ez a város. Háromszáz forintos repoharakból
szürcsöli a gerincvelőd. Ezt tette veled,
eszedbe ne jusson magadat okolni bármiért.
Elvesztél. Ne sírj, azok az idők nem jönnek vissza
amikor egy ölelés is cél tudott lenni
ismerkedésnél.

Ne sírj, inkább szeresd meg az összes idegen
éjjeliszekrényt az összes idegen ágy mellett
az összes idegen szobában az
összes idegen lakásban az összes
idegen utcában.
És szeresd, hogy ismerős lesz
minden idegen.


Kihagyott erkölcs

Postcoital dysphoria. (Így mondják latinul,
amikor a kishalál után az ember lelkét
befalcolja a nagyhalál.
A vérkeringés élénk, a tudat nem,
a test bárcsak ne lenne az.
Ilyenkor a legjobb hanyatt feküdni,
mintha már a sírba.

A nagyhalál a szép, a kishalál a jó,
de a fiatalságnak még egyik sem való.
Utólag meg lehet bánni minden kihagyott erkölcstanórát,
de az apró gyilkosságokból
többet tanultam, mint bármi másból.

Erről a másról jobb lenne többet tudni.
Pardon, ilyenkor gondolok mindenfélét,
csapongok mindenfelé.
Biztos azért, mert fáj, hogy már nincs póráz a nyakamon
és hogy még nincsen rajta kötél.

Nem ér semmit a gondolat.
Azt is jobb zárójelbe tenni, ami lényeges.)


Még hátra

Még hátrafelé is lépek párat,
a kedvedért leküzdöm önmagam.
Frontvonal mögé húzódunk,
hátulról figyeljük, ami még hátra van.
Ezek az utolsó pillanatok
az utolsó nagy széthullás előtt,
mielőtt minden felfordulna és mielőtt
mindenki lépne hátrafelé párat.
Csönd lesz. Elpárolog a frontvonal,
frontin-nyugalomba szívódik az otthon.
Újra hazatalálok. Kávét iszunk
a régi konyhában. Maradjunk itt,
higgyük el, hogy nem voltunk a fronton,
hogy megcsalhatjuk a régi házat.
A kedvedért még hátrafelé is lépek párat.

Holczer Dávid 2005-ben született Pécsett. Főleg a színház és a líra foglalkoztatja, gyakran feszegeti a határait. Nem régen szakított a pusztítással, mint alkotóerővel. Verseit közölte többek között a TiszatájOnline, az ÚjForrás és a SiópArt is.