Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Taizs Gergő: A keretein túl

Fotó: Pápai Zoltán

mégis / fákat ölelnél kiszáradásig

Bővebben ...
Költészet

Nagy Balázs Péter versei

Fotó: Pinczési Botond

Így lehet hát megismerni magamat, / mint szavaimat visszhangzó mitológiát

Bővebben ...
Műfordítás

Vetle Lid Larssen (f. Patat Bence): A csillagtudósok

Fotó: a szerző archívuma

És az expedíció harmadik tagja, a magyar Sajnovics? Ő vajon már a kezdeti szakaszát élte annak, ami tragikus sorsát okozta? Úgy vélem, erről megoszlanak a vélemények. Nem tudom, Ön mennyi információ birtokában van. Az a különös, hogy kedvelem Hellt: szent volt, tudós, a nagy igazság harcosa. De miért döntött úgy, hogy becsapja az egész világot?

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Mari egy napja

Fotó: a szerző archívuma

Langymeleg, tavaszias idő fogadta, mikor kilépett az utcára, ezért úgy döntött, hogy a hosszabb úton indul el haza. Már egészen közel járt a kedvenc pékségéhez, amikor hirtelen erősen nyilallni kezdett a homloka. Érezte, hogy a szarv jelentősen megnőtt, és így már bizonyára a kendő alatt is szembetűnő.

Bővebben ...
Próza

Gyenge-Rusz Anett: Asszonyról asszonyra

Fotó: a szerző archívuma

Ahogy teltek a hetek, hónapok, kitapasztalták, mikor hullajtja Terike a holdvérét. Olyankor nem nyúltak egymáshoz. Egyszer előfordult, hogy idő előtt nekiláttak. A falu legfürgébb kecskegidája nem tudott olyat ugrani, mint Terike azon az estén.

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya: Fészekrakás

Fotó: A szerző archívuma

Átrendezzük a semmit, / nézzük ahogy mozog

Bővebben ...
Műfordítás

Christianne Goodwin (f. Princes Beáta): Nagymamavers

Fotó: Félegyházi-Vigh Tamás

De hogy hibáztatnám őket? / Rémes ennek a versnek / az akusztikája

Bővebben ...
Próza

Kovács Adél Jenifer: Ködöt lélegzek (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

felemelem a bal lábamat, hogy kilépjek a bugyiból, megtántorodok, de nem esek el. a vizes talpamra homokos föld tapadt. mint a fogfájás, ahogy az idegen át egyenesen az állkapocsba, az egész arcba, az egész fejbe hasít, úgy villódznak előttem a képek.

Bővebben ...
Fotó: CsB Anna

Holczer Dávid versei

Frontvonal mögé húzódunk, / hátulról figyeljük, ami még hátra van. / Ezek az utolsó pillanatok / az utolsó nagy széthullás előtt, / mielőtt minden felfordulna és mielőtt / mindenki lépne hátrafelé párat.

A gerinc

Kivételesen kezdjünk mindent éjszaka.
Ne aggódj, anyád így is csalódott benned elégszer,
nem fogja érdekelni a ruhád füstszaga.
Ilyen ez a város. Háromszáz forintos repoharakból
szürcsöli a gerincvelőd. Ezt tette veled,
eszedbe ne jusson magadat okolni bármiért.
Elvesztél. Ne sírj, azok az idők nem jönnek vissza
amikor egy ölelés is cél tudott lenni
ismerkedésnél.

Ne sírj, inkább szeresd meg az összes idegen
éjjeliszekrényt az összes idegen ágy mellett
az összes idegen szobában az
összes idegen lakásban az összes
idegen utcában.
És szeresd, hogy ismerős lesz
minden idegen.


Kihagyott erkölcs

Postcoital dysphoria. (Így mondják latinul,
amikor a kishalál után az ember lelkét
befalcolja a nagyhalál.
A vérkeringés élénk, a tudat nem,
a test bárcsak ne lenne az.
Ilyenkor a legjobb hanyatt feküdni,
mintha már a sírba.

A nagyhalál a szép, a kishalál a jó,
de a fiatalságnak még egyik sem való.
Utólag meg lehet bánni minden kihagyott erkölcstanórát,
de az apró gyilkosságokból
többet tanultam, mint bármi másból.

Erről a másról jobb lenne többet tudni.
Pardon, ilyenkor gondolok mindenfélét,
csapongok mindenfelé.
Biztos azért, mert fáj, hogy már nincs póráz a nyakamon
és hogy még nincsen rajta kötél.

Nem ér semmit a gondolat.
Azt is jobb zárójelbe tenni, ami lényeges.)


Még hátra

Még hátrafelé is lépek párat,
a kedvedért leküzdöm önmagam.
Frontvonal mögé húzódunk,
hátulról figyeljük, ami még hátra van.
Ezek az utolsó pillanatok
az utolsó nagy széthullás előtt,
mielőtt minden felfordulna és mielőtt
mindenki lépne hátrafelé párat.
Csönd lesz. Elpárolog a frontvonal,
frontin-nyugalomba szívódik az otthon.
Újra hazatalálok. Kávét iszunk
a régi konyhában. Maradjunk itt,
higgyük el, hogy nem voltunk a fronton,
hogy megcsalhatjuk a régi házat.
A kedvedért még hátrafelé is lépek párat.

Holczer Dávid 2005-ben született Pécsett. Főleg a színház és a líra foglalkoztatja, gyakran feszegeti a határait. Nem régen szakított a pusztítással, mint alkotóerővel. Verseit közölte többek között a TiszatájOnline, az ÚjForrás és a SiópArt is.