Lendvai Zalán: Város hajnalodik

Részletek

Írta: Lendvai Zalán

Metrón középirányba / tolakodunk, lökdösődünk, / fullasztó tekintetekben / levegőt keresünk, / kinézzük a kapaszkodót, / megérkezünk / és elesünk a végállomáson.

Sziréna mossa át
a hajnali várost,
a mosogatóban
bögrébe száradt teafű.
Hideg tévénél
önmagunkkal összefázva
bámuljuk
fagyott leheletünk.

Árverésen egy romos ház,
hallani, ahogy az előző család
csendje kopog:
lihegő múlt idő.
Itt már nincs senki.
De a szőnyegfolt a régi,
a rászáradt kávéban
átlagos napok.
Üvegrepedések hálója
mögött ócska
tájkép billegése
hoz mozgásba
egy analóg órát,
meg a madridi nyaralást,
az ételmérgezést,
jólesően keserű
érzés a Prado
szűk mellékutcájából,
nem is számít.
Ez más élete,
mégis valahol mindannyiunk
farzsebében ott egy
csend,
őszi esőként
akaratlan fülünkben zuhog.
Nincs közös,
nincs nem közös.
Csak az álom igaz.

Csak az álom.
Metrón középirányba
tolakodunk, lökdösődünk,
fullasztó tekintetekben
levegőt keresünk,
kinézzük a kapaszkodót,
megérkezünk
és elesünk a végállomáson.

Város hajnalodik.

Lendvai Zalán 2005-ben született, Kecskeméten él. Főállású gimnazista. Versei a SZIFONline mellett a Liget folyóiratban jelennek meg.