Hírlevél feliratkozás

Keresés

HISZTI

HISZTI - Endrey-Nagy Ágoston: Magyarázat

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Raphael Dagold versei (f. Murányi Zita)

https://www.raphaeldagold.com/

Amikor a fekete kis kecske vére lefolyik / a vágóhíd padlóján a parasztház mögött

Bővebben ...
Próza

Varga László Edgár: Iepuraș Béla

Fotó: Szentes Zágon

Csak az általános idő múlásával vált lassan nyilvánvalóvá, hogy az ő, a Iepuraș Béla ideje nem múlik többé. Nem gyűltek például tovább a szeme sarkában a szarkalábak. Ha hetekig nem mosta meg, akkor sem zsírosodott a haja, sőt nem is nőtt. Nem nőtt a körme sem, de ami igazán meglepte: nem nőttek többé a metszőfogai.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Kiss Lóránt: Hasítás

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű II.

Fotó: Giovanni Previdi

A Corso Italián hömpölygött a tömeg. A bárok neonfényei és a lampionok, a folyamatos, nagyhangú lárma, a fagyi-, ostya- és pizzaillat ébren tartotta a várost. Az izzadt turisták egymásra torlódtak, mindenki a Bovio térre igyekezett, hogy le ne maradjon a tűzijátékról. A türelmetlen sokaság elbágyasztott, elringatott. Hagytam magam sodorni.

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű I.

Fotó: Giovanni Previdi

Folyamatosan beszéltünk, mégsem mondtunk semmit: csak a test számított, a magnetikus vonzású. Csiklandozásokból, ingerlésekből állt a nyelvünk, térdek és könyökök összekoccanásából. A kabócák ciripelése az ágak alkotta boltívből fülsértő volt, de csak növelte az érzést: itt akarunk maradni, ahol olyan erősen dübörög az élet, hogy az már súrolja a halhatatlanságot.

Bővebben ...
Próza

Tóth Vivien: Elefántsimogató (regényrészlet)

Fotó: Szokodi Bea

A többiekkel gyógyszerosztásnál koccintunk az újévre egy pohár vízzel. Még utoljára kinézek az utcára, ahonnan egyre több dudaszó szűrődik be.

Bővebben ...
Költészet

Vida Kamilla versei

Fotós: Sivák Zsófia

mindegy: a sznobokat az első könyvemben már úgyis elijesztettem!

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Ferencz Mónika: Hiszti

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Költészet

Taizs Gergő versei

Fotó: Pápai Zoltán

A cilinderben üregedő nyúl / orrcimpáján a tenger habjai

 

A fénykörön túl

A takarás roppant rendszerében
az emberek úgy változnak,
hogy elfelejtenek szólni róla.
Engem arra szánt az Úr,
hogy vágyni tanuljak,
de sosem tanított meg
jól feledni.
Határozott bizonytalansággal,
szó- és számkivetettségben,
a hallgatás szemhéjnyi zsákutcájában
sosem leszek igazán
egymagam,
fogadkozom,
és lehugyozom a gyanútlan csillagokat.

 

Paphos nélküled

Nyikorog a reggel, a kertkapu, a hintaszék –
minden határos valamivel.
Aztán az ellobbanó felhők.
Az anyag szenvedő szerkezete.
A cilinderben üregedő nyúl
orrcimpáján a tenger habjai.
De mi okozza a bolygók táncát,
az aritmiát a harangszóban,
amikor félrevered szívemet?

 

Taizs Gergő 1984-ben született Tatabányán. Verset ír.
 
Költészet

Farkas Arnold Levente: teketória

Fotó: A szerző archívuma

mint / teketória nélküli szóban / a méla igazság

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Korda Bonifác: A nagy fölemelkedés

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Fotó: Somogyi Liza

Hajdu Levente versei

ágyba be / lábak össze / keverve tudatosan // kék fény / szűrődik be / függönyök véknyak // lappangó vágyak / remények laposak / ingatag viszonyok


Faltól bőrig

Arcom feszül
Belül nagyobb a nyomás
Tágulnak a hajszálerek
Hangszálaimban merednek a hangzók
Szemeim tejszín-fehérje remeg

Könnyes fájdalmak törnek elő
Mint a felettünk lévő lakás kádjából a fürdővíz
Falcsönd, csőrezonancia
Mintha a szobánkat apró csövek tucatjai tartanák
Semmiből indul a jeges emlékfolyam

Faltól bőrig áztat
A cipők, papucsok életre kelnek
(el kéne utalni a NAV-nak
az egészségügyi szolgáltatási járulékot)
Emelkedik a földön felejtett farmer
Pamut zokni elromlott villogó gyerekcipő

Már derékig ér a víz
Eléri az íróasztalt és a kamaszkort
Szekrények, polcok mozdulnak
Ázik a földön felejtett csúzli
Húsvéti várakozás a rokonokra
Indián regények esnek a polcról
Lapjaikkal úsznak
Végül eléri a számat
A nyári szünet első napjának reggele
Az iskolakezdés előtti utolsó
Augusztusi nap már a hajamat mossa
Együtt úszom a szobámmal
A szennyesekkel könyvlapokkal,
Téli sötét reggelekkel
Teletömött Ikarusz busszal

Aztán a víz belekap a vezetékekbe
A fények kialusznak
Anya lekapcsolta a villanyt
A többit holnap megbeszéljük.


Kötelékek alól


tekerős cigit szívsz
egyetemről álmodsz
kordbársony táskát hordasz
kekszet veszel

félbehagytál
választ írni, viszonozni
a bennem pislákoló tüske-szilánk
zsibbasztva nyomja oldalam
feneketlen kíváncsiság
karcolja is a bűntudatom
szeretni így már csak csalássál

lassan elcsalt évek
szabad szombatok
végtelen vasárnappá vedletten
egyszerre villannak
álmomból szivárognak
estéken át összetapadva

csak a vagy-vagy van
meg az éppen-szombatok


Hárman hevertek

egy fiú
két lány
egy ágy

ágyba be
lábak össze
keverve tudatosan

kék fény
szűrődik be
függönyök véknyak

lappangó vágyak
remények laposak
ingatag viszonyok

kezed át
kezembe jött
viszonyok egyenesek

távolság csökken
hőfok emelkedik
pulzus magas

harmadik túloldalt
mintha felettes
énünk össze

Rivers of Babylon_szerkesztett

‘Nézzük meg a műtermemet!’
De kávét már ne igyunk, meggyőztél.
Te leszel a most felköltözött unokatesóm Debrecenből.
Kicsit egyszerűbb lesz elmagyarázni
ezt a tudja a faszom milyen generációs
ismerkedést az Rákóczi téren,
ha találkoznánk egy ismerőssel.

Kicsit késel, addig felmérem a placcot.
Megérkezel, nincs akkora melled, mint a képeken.

Igyekszem elkerülni a ‘még sulizol?’ kérdéseket,
mégis háereset játszom.
Szóval bátyád káoszkodott, de szeretitek egymást.
Próbálom lassabban inni a második fröccsömet,
mint te az elsőt.
(meg kell nézni, mi a határideje a kétfarkús pályázatnak)
Nem illik a kezedbe a Marlboro, mégis sokat cigizel.

Az asszociációs láncokat megtörve
te is faggatni kezdesz már a műteremben.
Saját zenét hallgatunk,
informatív kérdések gyűrűjében
véletlenül leesik a hamud.
Jólfésülten, hümmögve hátradőlhetnénk
a csővázas alumínium széken
és mondhatnánk, hogy akkor lassan induljunk.
És te azt hinnéd, hogy milyen jót beszélgettünk.

Aztán nagy esők jöttek, be kellett hajtani az ablakokat,
és én akkor kerültem az este folyamán a legközelebb hozzád,
mikor becsuktam az ablakot a hátad fölött.
Csak nem mehetünk ilyen gyáván haza!
Végső soron mégiscsak fiúk, lányok vagyunk.
Jobb lenne, ha ezt nem felejtettük volna el eleve.
De ha már ilyen háeres a mi ismerkedésünk,
akkor ezt is muszáj kimondani.
Tetszett neked,
mégis ugyanilyen mozdulatlanul ültünk tovább.
Majd hangosabbra vettem a zenét.
Persze, hogy nem ismered a Boney M.-et.
Ledobtam a szandált és mezítláb ruppótlanul
táncolni kezdtem neked.

Te is felálltál, hasad megint kint.
Ajánlatot tettem, hogy mi lenne,
ha te szednél fel most, hogy ne kelljen
megint hosszasan néznünk egymást.

Végül csak összeharaptunk,
viszont mikorra elkezdtük
volna élvezni, eljött az a pont,
amit már sokszor említettél,
hogy lesz egy ilyen, mikor
neked menned kell.

 

Hajdu Levente 1991-ben született Debrecenben. Budapesten él és alkot. Alapvetően képzőművészettel foglalkozik, írással csak pár éve. Mindemellett reménytelenül vár a művészeti alapjövedelemre.