Hírlevél feliratkozás

Keresés

Folyó/irat/mentés

Irodalom apokalipszis idején ‒ folyóiratszemle 2024 őszén

Montázs: SZIFONline

Újra meg újra meglep, hogy az egyre nehezebb kulturális és gazdasági körülmények közepette az egyes irodalmi folyóiratok milyen magas színvonalú lapszámokat képesek kihozni a nyomdákból. Úgy tűnik, lehet bármilyen mély a mocsár, a lótusz megleli a módját, hogy felemelkedjen. A napról napra veszélyeztetettebb folyóirat-kultúra relevanciáját, úgy gondolom, az alábbi, általam választott lapszámok háromszorosan igazolják.

Bővebben ...
Próza

Bethlenfalvy Gergely: Fekete prizma (részletek)

Fotó: Bethlenfalvy Péter

Amikor a keskeny résen át fénypászma hull az alkimista szobájába és felragyogtatja a kristályokat, gömböket, triangulumokat, a jelenség éppúgy ámulattal tölti el, mint egy mérték szerint szerkesztett körmondat, amelynek utóbb egyetlen pontján megszegik rendjét vagy elrontják ritmusát.

Bővebben ...
Költészet

Déri Anna: Hagyom

Fotó: Kovalovszki Rita

egyik születésnapomon küldte át nekem őket, / azóta nem fogadom a hívásait

Bővebben ...
Próza

Szabó Benedek: A védnök

Fotó: a szerző archívuma

A férfi furcsállta, hogy őt, a díj védnökét meg sem említették, pedig mégiscsak rajta keresztül sikerült elérni, hogy az elöljáróság rábólintson az eseményre. Ha senki sem udvariaskodik, ő sem fog másképp tenni, gondolta. Hanyagul M. elé sétált, gratulált a díjhoz, kezet csókolt neki, majd elkezdte kihúzkodni az égszínkék kötőtűket a nyakából.

Bővebben ...
Költészet

Bozóky Balázs versei

Fotó: Raimonds Platacis

Talán ez a növény mégsem virág, / hanem kétszínű parazita, / ami oxigént se termel.

Bővebben ...
Próza

Borsos Bence: Roni

Fotó: a szerző archívuma

Az egyik kollégámat, aki hozta nekünk a speedet, pont így kapcsolták le két hete. Egy afteres hajnalon lement a boltba, odalépett hozzá egy bőrdzsekis, napszemüveges forma, hogy tud-e neki segíteni. Persze, hogy tudott, hiszen mindig volt nála valamennyi. Ez volt az utolsó sztori, amit hallottunk róla. De nem kellene erre gondolnom, mert a ledzsalóban könnyen bepánikolok.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Viktória versei

Fotó: Szabolcsi Ágnes

Idegentest. Vándorol a bőr alatt. / A vénák legyezőit kékre festi, / a hajszálerekben visszafordul.

Bővebben ...
Műfordítás

Vasco d'Agnese: A buszon

Fotó: a szerző archívumából

Idővel a hajuk megőszül, a lépteik lelassulnak, elbizonytalanodnak, a napok rövidebbek lesznek, és attól kezdve minden perc az életük utolsó perce lesz

Bővebben ...
Költészet

Lesitóth Csaba versei

Fotó: @orsiornot

Rabok foglalkoztatnak rabokat / az újra simított falak sokadik üzemében.

Bővebben ...
Próza

Palotai Péter: Műtéti sziluett

Fotó: Fejes Márton

 

Mintha csak egy kannibál hentespultja fölé kitűzött ábrát nézegetnénk, amire az van írva, hogy az emberi test részei. Amikor kimozdulok otthonról, ezek a sziluettek segítenek a túlélésben. Jobban vagyok. Visszaülök, még senki se foglalta el a helyemet. A kismutató megint fordult egyet. A könyökömmel a térdemre támaszkodom, az arcomat a tenyerembe engedem. A szemhéjam mögött foltok úszkálnak. Anyuka azt mondta, amikor kisfiú voltam, hogy csak bánat jár a nyomomban, majd megsimogatta a fejemet.

Bővebben ...
Költészet

Agóts Mátyás versei

Fotó: A szerző archívuma

sose szabadott beszélni / pedig volt mikor minden pesti / tudta hogy a hatvankettedik és a hatvannegyedik perc között / a szűcs sanyi / lebeg

Bővebben ...
Fotó: Somogyi Liza

Hajdu Levente versei

ágyba be / lábak össze / keverve tudatosan // kék fény / szűrődik be / függönyök véknyak // lappangó vágyak / remények laposak / ingatag viszonyok


Faltól bőrig

Arcom feszül
Belül nagyobb a nyomás
Tágulnak a hajszálerek
Hangszálaimban merednek a hangzók
Szemeim tejszín-fehérje remeg

Könnyes fájdalmak törnek elő
Mint a felettünk lévő lakás kádjából a fürdővíz
Falcsönd, csőrezonancia
Mintha a szobánkat apró csövek tucatjai tartanák
Semmiből indul a jeges emlékfolyam

Faltól bőrig áztat
A cipők, papucsok életre kelnek
(el kéne utalni a NAV-nak
az egészségügyi szolgáltatási járulékot)
Emelkedik a földön felejtett farmer
Pamut zokni elromlott villogó gyerekcipő

Már derékig ér a víz
Eléri az íróasztalt és a kamaszkort
Szekrények, polcok mozdulnak
Ázik a földön felejtett csúzli
Húsvéti várakozás a rokonokra
Indián regények esnek a polcról
Lapjaikkal úsznak
Végül eléri a számat
A nyári szünet első napjának reggele
Az iskolakezdés előtti utolsó
Augusztusi nap már a hajamat mossa
Együtt úszom a szobámmal
A szennyesekkel könyvlapokkal,
Téli sötét reggelekkel
Teletömött Ikarusz busszal

Aztán a víz belekap a vezetékekbe
A fények kialusznak
Anya lekapcsolta a villanyt
A többit holnap megbeszéljük.


Kötelékek alól


tekerős cigit szívsz
egyetemről álmodsz
kordbársony táskát hordasz
kekszet veszel

félbehagytál
választ írni, viszonozni
a bennem pislákoló tüske-szilánk
zsibbasztva nyomja oldalam
feneketlen kíváncsiság
karcolja is a bűntudatom
szeretni így már csak csalássál

lassan elcsalt évek
szabad szombatok
végtelen vasárnappá vedletten
egyszerre villannak
álmomból szivárognak
estéken át összetapadva

csak a vagy-vagy van
meg az éppen-szombatok


Hárman hevertek

egy fiú
két lány
egy ágy

ágyba be
lábak össze
keverve tudatosan

kék fény
szűrődik be
függönyök véknyak

lappangó vágyak
remények laposak
ingatag viszonyok

kezed át
kezembe jött
viszonyok egyenesek

távolság csökken
hőfok emelkedik
pulzus magas

harmadik túloldalt
mintha felettes
énünk össze

Rivers of Babylon_szerkesztett

‘Nézzük meg a műtermemet!’
De kávét már ne igyunk, meggyőztél.
Te leszel a most felköltözött unokatesóm Debrecenből.
Kicsit egyszerűbb lesz elmagyarázni
ezt a tudja a faszom milyen generációs
ismerkedést az Rákóczi téren,
ha találkoznánk egy ismerőssel.

Kicsit késel, addig felmérem a placcot.
Megérkezel, nincs akkora melled, mint a képeken.

Igyekszem elkerülni a ‘még sulizol?’ kérdéseket,
mégis háereset játszom.
Szóval bátyád káoszkodott, de szeretitek egymást.
Próbálom lassabban inni a második fröccsömet,
mint te az elsőt.
(meg kell nézni, mi a határideje a kétfarkús pályázatnak)
Nem illik a kezedbe a Marlboro, mégis sokat cigizel.

Az asszociációs láncokat megtörve
te is faggatni kezdesz már a műteremben.
Saját zenét hallgatunk,
informatív kérdések gyűrűjében
véletlenül leesik a hamud.
Jólfésülten, hümmögve hátradőlhetnénk
a csővázas alumínium széken
és mondhatnánk, hogy akkor lassan induljunk.
És te azt hinnéd, hogy milyen jót beszélgettünk.

Aztán nagy esők jöttek, be kellett hajtani az ablakokat,
és én akkor kerültem az este folyamán a legközelebb hozzád,
mikor becsuktam az ablakot a hátad fölött.
Csak nem mehetünk ilyen gyáván haza!
Végső soron mégiscsak fiúk, lányok vagyunk.
Jobb lenne, ha ezt nem felejtettük volna el eleve.
De ha már ilyen háeres a mi ismerkedésünk,
akkor ezt is muszáj kimondani.
Tetszett neked,
mégis ugyanilyen mozdulatlanul ültünk tovább.
Majd hangosabbra vettem a zenét.
Persze, hogy nem ismered a Boney M.-et.
Ledobtam a szandált és mezítláb ruppótlanul
táncolni kezdtem neked.

Te is felálltál, hasad megint kint.
Ajánlatot tettem, hogy mi lenne,
ha te szednél fel most, hogy ne kelljen
megint hosszasan néznünk egymást.

Végül csak összeharaptunk,
viszont mikorra elkezdtük
volna élvezni, eljött az a pont,
amit már sokszor említettél,
hogy lesz egy ilyen, mikor
neked menned kell.

 

Hajdu Levente 1991-ben született Debrecenben. Budapesten él és alkot. Alapvetően képzőművészettel foglalkozik, írással csak pár éve. Mindemellett reménytelenül vár a művészeti alapjövedelemre.