Hajdu Levente versei
- Részletek
- Írta: Hajdu Levente
ágyba be / lábak össze / keverve tudatosan // kék fény / szűrődik be / függönyök véknyak // lappangó vágyak / remények laposak / ingatag viszonyok
Faltól bőrig
Arcom feszül
Belül nagyobb a nyomás
Tágulnak a hajszálerek
Hangszálaimban merednek a hangzók
Szemeim tejszín-fehérje remeg
Könnyes fájdalmak törnek elő
Mint a felettünk lévő lakás kádjából a fürdővíz
Falcsönd, csőrezonancia
Mintha a szobánkat apró csövek tucatjai tartanák
Semmiből indul a jeges emlékfolyam
Faltól bőrig áztat
A cipők, papucsok életre kelnek
(el kéne utalni a NAV-nak
az egészségügyi szolgáltatási járulékot)
Emelkedik a földön felejtett farmer
Pamut zokni elromlott villogó gyerekcipő
Már derékig ér a víz
Eléri az íróasztalt és a kamaszkort
Szekrények, polcok mozdulnak
Ázik a földön felejtett csúzli
Húsvéti várakozás a rokonokra
Indián regények esnek a polcról
Lapjaikkal úsznak
Végül eléri a számat
A nyári szünet első napjának reggele
Az iskolakezdés előtti utolsó
Augusztusi nap már a hajamat mossa
Együtt úszom a szobámmal
A szennyesekkel könyvlapokkal,
Téli sötét reggelekkel
Teletömött Ikarusz busszal
Aztán a víz belekap a vezetékekbe
A fények kialusznak
Anya lekapcsolta a villanyt
A többit holnap megbeszéljük.
Kötelékek alól
tekerős cigit szívsz
egyetemről álmodsz
kordbársony táskát hordasz
kekszet veszel
félbehagytál
választ írni, viszonozni
a bennem pislákoló tüske-szilánk
zsibbasztva nyomja oldalam
feneketlen kíváncsiság
karcolja is a bűntudatom
szeretni így már csak csalássál
lassan elcsalt évek
szabad szombatok
végtelen vasárnappá vedletten
egyszerre villannak
álmomból szivárognak
estéken át összetapadva
csak a vagy-vagy van
meg az éppen-szombatok
Hárman hevertek
egy fiú
két lány
egy ágy
ágyba be
lábak össze
keverve tudatosan
kék fény
szűrődik be
függönyök véknyak
lappangó vágyak
remények laposak
ingatag viszonyok
kezed át
kezembe jött
viszonyok egyenesek
távolság csökken
hőfok emelkedik
pulzus magas
harmadik túloldalt
mintha felettes
énünk össze
Rivers of Babylon_szerkesztett
‘Nézzük meg a műtermemet!’
De kávét már ne igyunk, meggyőztél.
Te leszel a most felköltözött unokatesóm Debrecenből.
Kicsit egyszerűbb lesz elmagyarázni
ezt a tudja a faszom milyen generációs
ismerkedést az Rákóczi téren,
ha találkoznánk egy ismerőssel.
Kicsit késel, addig felmérem a placcot.
Megérkezel, nincs akkora melled, mint a képeken.
Igyekszem elkerülni a ‘még sulizol?’ kérdéseket,
mégis háereset játszom.
Szóval bátyád káoszkodott, de szeretitek egymást.
Próbálom lassabban inni a második fröccsömet,
mint te az elsőt.
(meg kell nézni, mi a határideje a kétfarkús pályázatnak)
Nem illik a kezedbe a Marlboro, mégis sokat cigizel.
Az asszociációs láncokat megtörve
te is faggatni kezdesz már a műteremben.
Saját zenét hallgatunk,
informatív kérdések gyűrűjében
véletlenül leesik a hamud.
Jólfésülten, hümmögve hátradőlhetnénk
a csővázas alumínium széken
és mondhatnánk, hogy akkor lassan induljunk.
És te azt hinnéd, hogy milyen jót beszélgettünk.
Aztán nagy esők jöttek, be kellett hajtani az ablakokat,
és én akkor kerültem az este folyamán a legközelebb hozzád,
mikor becsuktam az ablakot a hátad fölött.
Csak nem mehetünk ilyen gyáván haza!
Végső soron mégiscsak fiúk, lányok vagyunk.
Jobb lenne, ha ezt nem felejtettük volna el eleve.
De ha már ilyen háeres a mi ismerkedésünk,
akkor ezt is muszáj kimondani.
Tetszett neked,
mégis ugyanilyen mozdulatlanul ültünk tovább.
Majd hangosabbra vettem a zenét.
Persze, hogy nem ismered a Boney M.-et.
Ledobtam a szandált és mezítláb ruppótlanul
táncolni kezdtem neked.
Te is felálltál, hasad megint kint.
Ajánlatot tettem, hogy mi lenne,
ha te szednél fel most, hogy ne kelljen
megint hosszasan néznünk egymást.
Végül csak összeharaptunk,
viszont mikorra elkezdtük
volna élvezni, eljött az a pont,
amit már sokszor említettél,
hogy lesz egy ilyen, mikor
neked menned kell.
Hajdu Levente 1991-ben született Debrecenben. Budapesten él és alkot. Alapvetően képzőművészettel foglalkozik, írással csak pár éve. Mindemellett reménytelenül vár a művészeti alapjövedelemre.