Hírlevél feliratkozás

Keresés

Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám ismét a Litmusz Műhelyben

Fotó: Bach Máté

Visszatérő vendégünk volt az adásban Nyerges Gábor Ádám költő, író, szerkesztő, akinek ezúttal nem a szokásos Litmusz-kérdéseket tettük fel, hanem egy részletet hallgathattunk meg Vasgyúrók című, megjelenés előtt álló novelláskötetéből, valamint verseket írtunk közösen a dobókockákkal.

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám - Kerber Balázs - Körtesi Márton Litmusz versei

Fotó: Litmusz Műhely

Azt hiszem, lehallgat a telefonom. / Ő koncentrál, ha kókad a figyelmem, / Neki címzik tán a promóciót is, / Már nélkülem is rákattint időnként. / Ez a bánat, ez a bánat a civilizáció.

Bővebben ...
Próza

Kocsis Gergely: Várni a váratlant (regényrészlet)

Fotó: Raffay Zsófia

Rettegve érzi, hogy egyre jobban csúszik bele ebbe az álomvilágba, hívogatja, beszippantja. Térdhajlatában ugrálni kezd egy ideg, két rángás között végtelen lassúsággal telik az idő, a levegő is ritkásabbnak tűnik, légszomj gyötri. Hangokat hall a feje fölül, ez a lehetetlen közeg nagyon felerősíti a lépések döngését, mintha valaki a fején lépkedne. Pontosan tudja, ki járkál ott fent, és azt is, hogy miért csap zajt.

Bővebben ...
Költészet

Réder Ferenc versei

Fotó: Fárizs Mihály

Négy hónapja mozdulatlan. / De a hasa / ma egy kicsit langyosabb.

Bővebben ...
Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom? (Nemes Z. Márió)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája (Kiss Lóránt)

Montázs: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris, 'White Polypous Thing' by deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Kovács Eleonóra: Fényerősség

Fotó: Váradi Sándor

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Bővebben ...
Költészet

Závada Péter: Világos körülmények

Fotó: Máté Péter / Jelenkor

Kezünk közt eltévedt túrázók / utolsó életjelei egy térképen, melyet nem mi rajzoltunk, de rátaláltunk, / és most utólag felelősséggel tartozunk értük. 

Bővebben ...
Fotó: Somogyi Liza

Hajdu Levente versei

ágyba be / lábak össze / keverve tudatosan // kék fény / szűrődik be / függönyök véknyak // lappangó vágyak / remények laposak / ingatag viszonyok


Faltól bőrig

Arcom feszül
Belül nagyobb a nyomás
Tágulnak a hajszálerek
Hangszálaimban merednek a hangzók
Szemeim tejszín-fehérje remeg

Könnyes fájdalmak törnek elő
Mint a felettünk lévő lakás kádjából a fürdővíz
Falcsönd, csőrezonancia
Mintha a szobánkat apró csövek tucatjai tartanák
Semmiből indul a jeges emlékfolyam

Faltól bőrig áztat
A cipők, papucsok életre kelnek
(el kéne utalni a NAV-nak
az egészségügyi szolgáltatási járulékot)
Emelkedik a földön felejtett farmer
Pamut zokni elromlott villogó gyerekcipő

Már derékig ér a víz
Eléri az íróasztalt és a kamaszkort
Szekrények, polcok mozdulnak
Ázik a földön felejtett csúzli
Húsvéti várakozás a rokonokra
Indián regények esnek a polcról
Lapjaikkal úsznak
Végül eléri a számat
A nyári szünet első napjának reggele
Az iskolakezdés előtti utolsó
Augusztusi nap már a hajamat mossa
Együtt úszom a szobámmal
A szennyesekkel könyvlapokkal,
Téli sötét reggelekkel
Teletömött Ikarusz busszal

Aztán a víz belekap a vezetékekbe
A fények kialusznak
Anya lekapcsolta a villanyt
A többit holnap megbeszéljük.


Kötelékek alól


tekerős cigit szívsz
egyetemről álmodsz
kordbársony táskát hordasz
kekszet veszel

félbehagytál
választ írni, viszonozni
a bennem pislákoló tüske-szilánk
zsibbasztva nyomja oldalam
feneketlen kíváncsiság
karcolja is a bűntudatom
szeretni így már csak csalássál

lassan elcsalt évek
szabad szombatok
végtelen vasárnappá vedletten
egyszerre villannak
álmomból szivárognak
estéken át összetapadva

csak a vagy-vagy van
meg az éppen-szombatok


Hárman hevertek

egy fiú
két lány
egy ágy

ágyba be
lábak össze
keverve tudatosan

kék fény
szűrődik be
függönyök véknyak

lappangó vágyak
remények laposak
ingatag viszonyok

kezed át
kezembe jött
viszonyok egyenesek

távolság csökken
hőfok emelkedik
pulzus magas

harmadik túloldalt
mintha felettes
énünk össze

Rivers of Babylon_szerkesztett

‘Nézzük meg a műtermemet!’
De kávét már ne igyunk, meggyőztél.
Te leszel a most felköltözött unokatesóm Debrecenből.
Kicsit egyszerűbb lesz elmagyarázni
ezt a tudja a faszom milyen generációs
ismerkedést az Rákóczi téren,
ha találkoznánk egy ismerőssel.

Kicsit késel, addig felmérem a placcot.
Megérkezel, nincs akkora melled, mint a képeken.

Igyekszem elkerülni a ‘még sulizol?’ kérdéseket,
mégis háereset játszom.
Szóval bátyád káoszkodott, de szeretitek egymást.
Próbálom lassabban inni a második fröccsömet,
mint te az elsőt.
(meg kell nézni, mi a határideje a kétfarkús pályázatnak)
Nem illik a kezedbe a Marlboro, mégis sokat cigizel.

Az asszociációs láncokat megtörve
te is faggatni kezdesz már a műteremben.
Saját zenét hallgatunk,
informatív kérdések gyűrűjében
véletlenül leesik a hamud.
Jólfésülten, hümmögve hátradőlhetnénk
a csővázas alumínium széken
és mondhatnánk, hogy akkor lassan induljunk.
És te azt hinnéd, hogy milyen jót beszélgettünk.

Aztán nagy esők jöttek, be kellett hajtani az ablakokat,
és én akkor kerültem az este folyamán a legközelebb hozzád,
mikor becsuktam az ablakot a hátad fölött.
Csak nem mehetünk ilyen gyáván haza!
Végső soron mégiscsak fiúk, lányok vagyunk.
Jobb lenne, ha ezt nem felejtettük volna el eleve.
De ha már ilyen háeres a mi ismerkedésünk,
akkor ezt is muszáj kimondani.
Tetszett neked,
mégis ugyanilyen mozdulatlanul ültünk tovább.
Majd hangosabbra vettem a zenét.
Persze, hogy nem ismered a Boney M.-et.
Ledobtam a szandált és mezítláb ruppótlanul
táncolni kezdtem neked.

Te is felálltál, hasad megint kint.
Ajánlatot tettem, hogy mi lenne,
ha te szednél fel most, hogy ne kelljen
megint hosszasan néznünk egymást.

Végül csak összeharaptunk,
viszont mikorra elkezdtük
volna élvezni, eljött az a pont,
amit már sokszor említettél,
hogy lesz egy ilyen, mikor
neked menned kell.

 

Hajdu Levente 1991-ben született Debrecenben. Budapesten él és alkot. Alapvetően képzőművészettel foglalkozik, írással csak pár éve. Mindemellett reménytelenül vár a művészeti alapjövedelemre.