Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű II.

Fotó: Giovanni Previdi

A Corso Italián hömpölygött a tömeg. A bárok neonfényei és a lampionok, a folyamatos, nagyhangú lárma, a fagyi-, ostya- és pizzaillat ébren tartotta a várost. Az izzadt turisták egymásra torlódtak, mindenki a Bovio térre igyekezett, hogy le ne maradjon a tűzijátékról. A türelmetlen sokaság elbágyasztott, elringatott. Hagytam magam sodorni.

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű I.

Fotó: Giovanni Previdi

Folyamatosan beszéltünk, mégsem mondtunk semmit: csak a test számított, a magnetikus vonzású. Csiklandozásokból, ingerlésekből állt a nyelvünk, térdek és könyökök összekoccanásából. A kabócák ciripelése az ágak alkotta boltívből fülsértő volt, de csak növelte az érzést: itt akarunk maradni, ahol olyan erősen dübörög az élet, hogy az már súrolja a halhatatlanságot.

Bővebben ...
Próza

Tóth Vivien: Elefántsimogató (regényrészlet)

Fotó: Szokodi Bea

A többiekkel gyógyszerosztásnál koccintunk az újévre egy pohár vízzel. Még utoljára kinézek az utcára, ahonnan egyre több dudaszó szűrődik be.

Bővebben ...
Költészet

Vida Kamilla versei

Fotós: Sivák Zsófia

mindegy: a sznobokat az első könyvemben már úgyis elijesztettem!

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Ferencz Mónika: Hiszti

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Költészet

Taizs Gergő versei

Fotó: Pápai Zoltán

A cilinderben üregedő nyúl / orrcimpáján a tenger habjai

 

A fénykörön túl

A takarás roppant rendszerében
az emberek úgy változnak,
hogy elfelejtenek szólni róla.
Engem arra szánt az Úr,
hogy vágyni tanuljak,
de sosem tanított meg
jól feledni.
Határozott bizonytalansággal,
szó- és számkivetettségben,
a hallgatás szemhéjnyi zsákutcájában
sosem leszek igazán
egymagam,
fogadkozom,
és lehugyozom a gyanútlan csillagokat.

 

Paphos nélküled

Nyikorog a reggel, a kertkapu, a hintaszék –
minden határos valamivel.
Aztán az ellobbanó felhők.
Az anyag szenvedő szerkezete.
A cilinderben üregedő nyúl
orrcimpáján a tenger habjai.
De mi okozza a bolygók táncát,
az aritmiát a harangszóban,
amikor félrevered szívemet?

 

Taizs Gergő 1984-ben született Tatabányán. Verset ír.
 
Költészet

Farkas Arnold Levente: teketória

Fotó: A szerző archívuma

mint / teketória nélküli szóban / a méla igazság

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Korda Bonifác: A nagy fölemelkedés

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor II.

Fotó: a szerző archívuma

Ha apám tudta, hogyan kell enni, akkor anyám azt tudja, hogyan kell koplalni. Egész gyerekkoromban vagy koplalt, vagy folyékony diétán volt, miközben apám zabált és dohányzott és énekelt és ivott.

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor I.

Fotó: a szerző archívuma

Amit nem merek elmondani anyámnak az az, hogy ez nem egy egyszerű húgyúti fertőzés. Apám családjában van egy széles körben elterjedt hiedelem, miszerint a szellemek lábtól felfelé hatolnak be egy nő testébe.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Eszter Hanna: lebegő

Fotó: Török Levente

sodrást ami elmossa / az elhordozott erőszakot

Bővebben ...
Próza

Kiszely Márk: Kapcsolati tőke

Fotó: a szerző archívuma

Volt ez a csajom Debrecenben. Cseresznyével egyensúlyozott az ajkán, a szemében gurámikat nevelt. Tubás volt, vagy tenorkürtös, nem tudom már, a rézfúvósok között ült, a rendezői balon. Ha a nevén szólítottam, nem figyelt oda. Ha hatszögbe rendeztem a díszköveket a teste körül, magához tért.

Bővebben ...
Fotó: Sarnyai Benedek

Ráday Zsófia versei

véneink úgy mesélik / szellemek járnak azok padlásán / akik nem ácsolják / bálnagerinc formájúra a szelemenfát / házuk váz nélküli túlsúlyos árnyék / odavonzza a környék vadjait és a korai fagyot

ünnepnapok

csillagászati ősztől naptári tavaszig
tervszerűen növesztem a szőrt
végtagjaimon és a hajlataimban
legyen saját bundám nekem is
ami a körvonalaim között tart
didergő mesehős a karácsonyi filmben
amikor új hónapokba költözök
barátságtalanabb környékre
ahol központilag kapcsolták ki a fűtést

a szomszédos napok már az első jelenetben
külszíni testmelegkifejtésbe kezdenek
és a lassú munkafolyamat a lépcsőházban
elér hozzám is egy reggel
fagyott medencehúskék és átizzadt
rigóbőrfekete zsákokba gyűjtik a leheletemet
konténerekbe öntik válogatás nélkül
a környék összes kipárolgásával együtt
viszik mindet egy decemberi és januári telek
közt megbújó ötödik évszak elé
ami bevackolta magát
a fontos dátumokat követő kásás időbe

felhalmozott ajándéktasakokba
porcelán levesestálba
fehér terítő halászlézsíros szövetébe
pontyszagú kádba szaloncukorpapírba
petárdacsonkba kocsonyába
félig kiürült mustáros tubusba
tűlevélfészekbe a porzsákban
kabaréműsorok szilveszter utáni ismétléseibe
a bejátszott nevetésbe a másnaposságba

oda ahol fogva tartjuk ünnepeinket amíg csak lehet
vacsoramaradékokkal és száraz bejglivel etetjük őket
amíg akkorára duzzadnak hogy már nem férnek át
az új év forgóajtaján
akkor lenyesünk belőlük még egy alkalmi ruhára valót
legyen mivel fedni csupaszon maradt részeinket
mikor kihajítjuk az utolsó fenyőfákat is az ablakon
és azok falkába verődve másznak fel az ötödikre
visszafoglalni a lakást és fényes bosszút állni rajtunk
a kellemes ünneprontókon

 

 

bálnagerinc

nappalink plafonját jegesmedve-vajúdás
feszítette szét
fazekakat hordtunk a hasadék alá
és zománcvödröket
ne a tarkónkra csöpögjenek az olvadó jégsapkák
de csak a vakolat hullott mint az első hó
az anyaállat bundáját marta le
és söpörte idáig a sarkköri szél

véneink úgy mesélik
szellemek járnak azok padlásán
akik nem ácsolják
bálnagerinc formájúra a szelemenfát
házuk váz nélküli túlsúlyos árnyék
odavonzza a környék vadjait és a korai fagyot
bőre alá bújnak melegedni
átrágják magukat az irhán
elmerülnek a hirtelen mélyülő húsban

akiket elég sokáig öleltek
a beltengerek áramlatai
beépülnek
izmaik habarcsként mállanak
szívük beázik nyiroksötét táj lesz
pinceszagú ámbra
csak tudatuk zajlik tovább
a burkolat mögött
éjszakánként borjadzani kezd
felhasítja az álmodók feletti mennyezetet

az otthon minden nappal egyre nehezebb
ráülepszik a családra
csak úgy gyógyítható
ha sértetlenül elviszik a legészakibb szoroshoz
és ott friss dérrel
forró sóval kenik be sorvadt gerendáit
kioldani a hívatlan lakókat
megkötni a falakba szorult ösztönt

mi vállainkon cipeltük idáig óceántestét
de beléköltözött a tél
most partra mosott tömegsír
hízott romja teli vályú
apróbb tárgyainkért fókavadászok jönnek el
szobáink maradékát sarki rókák cibálják ki
a felesleges csontok közül
párnaháj és dunnazsír pettyeg bajszukon
ami emészthető alhas és zsindely között
hullámok falják fel
küszöbtől küszöbig mindent

 

 

Ráday Zsófia 1999-ben született Miskolcon. Másodéves hallgató az ELTE BTK irodalom- és kultúratudomány mesterszakján, ahol középkori és kora újkori irodalommal foglalkozik. Debrecenben és Budapesten is van egy-egy ágya, de legjobban vonatokon tud aludni. Álmában néha saját macskájává változik. Olyankor nem merik elkérni a jegyét.