Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Várkonyi Sára: A tónál

Fotó: Horváth Andor Péter

És miről írtál? Hogy a tesóm… a féltesómat elrabolja egy emberkereskedő, de a delfinekkel együtt megmentjük. Az apának eszébe jut, hogy Hararében iskolába menet a sofőr egyszer ledudált egy kislányt az útról, aki a hátára kötve cipelte az iker öccseit.  

Bővebben ...
Költészet

Benyó Tamás versei

Fotó: Gajdos Attila

Miért elégszünk meg / az olcsó külcsínnel, / ha megtapasztaltuk, / milyen / szabadon / lebegni / a magzatvízben

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Tamás álma (részlet)

Fotó:

Legyen egy hűvöskék szoba, mint dédmamánál. Fehér lepedőkbe vagyunk csavarva, arcaink – minden éjszaka után – nyomot hagynak. Vállamra fordulok, a hátad nézem. A fakó part jut eszembe, fjordok szürke foltjai, tenyered középen két tátongó sebhely. Ujjaim átfúrják a nyers húst, az erek felkiáltanak és a sirályok szétrebbennek. Aztán Jeruzsálem.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Emese: Jan Palach nekifeszül a szélnek

Fotó: Sükösd Emese

Melyik város emlékezne szívesen / azokra, akiket falhoz állított?

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám ismét a Litmusz Műhelyben

Fotó: Bach Máté

Visszatérő vendégünk volt az adásban Nyerges Gábor Ádám költő, író, szerkesztő, akinek ezúttal nem a szokásos Litmusz-kérdéseket tettük fel, hanem egy részletet hallgathattunk meg Vasgyúrók című, megjelenés előtt álló novelláskötetéből, valamint verseket írtunk közösen a dobókockákkal.

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám - Kerber Balázs - Körtesi Márton Litmusz versei

Fotó: Litmusz Műhely

Azt hiszem, lehallgat a telefonom. / Ő koncentrál, ha kókad a figyelmem, / Neki címzik tán a promóciót is, / Már nélkülem is rákattint időnként. / Ez a bánat, ez a bánat a civilizáció.

Bővebben ...
Próza

Kocsis Gergely: Várni a váratlant (regényrészlet)

Fotó: Raffay Zsófia

Rettegve érzi, hogy egyre jobban csúszik bele ebbe az álomvilágba, hívogatja, beszippantja. Térdhajlatában ugrálni kezd egy ideg, két rángás között végtelen lassúsággal telik az idő, a levegő is ritkásabbnak tűnik, légszomj gyötri. Hangokat hall a feje fölül, ez a lehetetlen közeg nagyon felerősíti a lépések döngését, mintha valaki a fején lépkedne. Pontosan tudja, ki járkál ott fent, és azt is, hogy miért csap zajt.

Bővebben ...
Költészet

Réder Ferenc versei

Fotó: Fárizs Mihály

Négy hónapja mozdulatlan. / De a hasa / ma egy kicsit langyosabb.

Bővebben ...
Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom? (Nemes Z. Márió)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Fotó: Nina Đurđević

Béres Bíborka Janka versei

Jobbra egy csontos arc reszket a tévéfény előtt, / körben vasrudak, aljzat, csövek és levek. // A mamám, akár a szellő, szuszog. / Körötte szaglik a kór.

Tengely

A nagy fenyő lábánál rohadó avar:
nedves, édes, vibráló keret.

Gombákat duzzaszt a bomló anyag.
A mamám szobájában beesteledett.

Jobbra egy csontos arc reszket a tévéfény előtt,
körben vasrudak, aljzat, csövek és levek.

A mamám, akár a szellő, szuszog.
Körötte szaglik a kór.

Valahol a falban vezetékek öregszenek
és búgnak, mint az erdei moraj.

Az erdő hangja ottfelejtett magnó.
A mamám álmában mosolyog.

Egyszer felmásztunk egy darura beállni.
Onnan fentről apró a mamám.

Tágra nyitom a függönyt, az ablakot.
Kihajolok, a daruk visszatolnak,

ragyogni kezd a szoba.
A mamát nem zavarja a fény,

és avarillat árad és minden vasrúd eldől,
zúdul a hang és irdatlan csend támad,

nehéz a szoba, akár egy színét hagyó
csillag.


Megbocsátás

Az edény alján barnásfekete szén-
monoxid mérgezésben is meghalhatott volna a nagyapám,
de egy műhiba vitte el.
Hogy az orvos beletör egy darabka műanyagot
a vesébe, ami nyolcvan éven át
mindent megszűrt, hogy a városi
edénygyárból valaki bűntudattal kullog
haza, mert elrondította azt az egyet, csak
egyet rontott el, mégis csúfolják
a gyerekét és folyik az orra és egyedül marad
a működésben.
Hogy a percekben terem az erő.
Hogy a kéz remegése a szél,
a szita forgása a nap,
a vér a pumpába töltve és
szalagra vetve a mag,
most minden körötte szárad, ami él.
A gyárfelügyelő linóleumpadlós irodájában egy csokor
hússzínű művirág nyújtózik, egyre fölfelé.
Megszagolom, szép.


Béres Bíborka Janka (1998, Gyöngyös) az egyesült államokbeli Bennington College-ban szerzett diplomát táncból, drámából és filozófiából. Kortárs táncosként és koreográfusként az USA-ban, Németországban és itthon tevékenykedett, ezen kívül társadalomkutatási munkákat végez és jelenleg egy multinál dolgozik. A versírás és -fordítás mellett videókat, installációkat és podcastokat készít, legfőképp a transzcendencia megtapasztalása és a nem-antropocentrikus narratívák foglalkoztatják.