Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Zsolnai György: Nem elérhető

Fotó: Farkas Norbert / 24.hu

írásban maradt a mélység nyaggatása

Bővebben ...
Költészet

Lesitóth Csaba versei

Fotó: @orsiornot

ja csak a békególya / meghozza a kivasalt üres kendőt

Bővebben ...
Próza

Papp-Zakor Ilka: Kirándulás

Fotó: a szerző archívuma

A Kiss-család gesztusait lehetetlen volt viszonozni, tudták a módját, hogyan tromfoljanak rám, bármit is teszek. Életvitelszerűen voltak jók.

Bővebben ...
Próza

Milbacher Róbert: P/S avagy utóirat a költő titkos életéhez (részlet)

Fotó: a szerző archívuma

Csak Heydte látta a halottat, ő azonban életében nem ismerte Sándort, aki viszont az ő személyleírása alapján felismerni vélte, az nem látta a Heydte említette holttestet.

Bővebben ...
Próza

Sz. Szabó Ádám: A grízgaluska íze

Fotó: a szerző archívuma

Soha többet nem látta szüleit boldogan. Anyján állandó, ideges feszültség lett úrrá, mint aki arra számít, hogy minden pillanatban ráijeszthetnek, vagy bármelyik sarkon ott bujkálhat egy rabló. Apja épp ellenkezőleg, immár semmin nem tudta felizgatni magát. Mintha lelkének egy része már rég felröppent volna a földről, de teste továbbra is makacsul lehorgonyozta.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Csermely Mátyás: Mégis egy történetbe jutunk - 2025 novemberi, decemberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

Noha az egyetemi közegben óhatatlanul belefut az ember egy-egy nyomtatott lapszámba, tényleg csak belefut. Nem tulajdonít nagyobb jelentőséget nekik, hisz ezek általában folyosóra vagy könyvtárba kitett, két-három éves példányok, alig akad bennük pár ismerős név. Mondogatja is néha magának az ember, igazán elmehetne egyszer egy újságoshoz, vehetne egy friss lapszámot, elolvashatná az egészet, úgy ahogy az meg van írva. Vonatállomások újságosaiban és az Írók boltjában tett beszerző körök után, mikor megkezdi az olvasást, konstatálja, van jogosultsága ennek a formátumnak is, mert az (össze)olvasás során egy sokkal összetettebb élményt kap, igaz több figyelmet és időt szánt rá. Egyszóval rájön: nem is olyan nagy baj, hogy feleslegesen vett több, ezen szemléhez nem felhasználható folyóiratot, hiszen minden egyes szám más-más felfogásban működik, és ezek a világok remek lehetőséget adnak egy szabadlevegős merülésre a vállalkozó kedvű olvasónak.

Bővebben ...
Költészet

Fellinger Károly versei

Fotó: Görföl Jenő

A szépséges / Perszephoné sikolyát egyedül csak / Hekaté hallja

Bővebben ...
Költészet

Ayhan Gökhan versei

Fotó: Vas Viktória

nem fizettek közös költséget, / kilakoltatták őket.

Bővebben ...
Fotó: Nina Đurđević

Béres Bíborka Janka versei

Jobbra egy csontos arc reszket a tévéfény előtt, / körben vasrudak, aljzat, csövek és levek. // A mamám, akár a szellő, szuszog. / Körötte szaglik a kór.

Tengely

A nagy fenyő lábánál rohadó avar:
nedves, édes, vibráló keret.

Gombákat duzzaszt a bomló anyag.
A mamám szobájában beesteledett.

Jobbra egy csontos arc reszket a tévéfény előtt,
körben vasrudak, aljzat, csövek és levek.

A mamám, akár a szellő, szuszog.
Körötte szaglik a kór.

Valahol a falban vezetékek öregszenek
és búgnak, mint az erdei moraj.

Az erdő hangja ottfelejtett magnó.
A mamám álmában mosolyog.

Egyszer felmásztunk egy darura beállni.
Onnan fentről apró a mamám.

Tágra nyitom a függönyt, az ablakot.
Kihajolok, a daruk visszatolnak,

ragyogni kezd a szoba.
A mamát nem zavarja a fény,

és avarillat árad és minden vasrúd eldől,
zúdul a hang és irdatlan csend támad,

nehéz a szoba, akár egy színét hagyó
csillag.


Megbocsátás

Az edény alján barnásfekete szén-
monoxid mérgezésben is meghalhatott volna a nagyapám,
de egy műhiba vitte el.
Hogy az orvos beletör egy darabka műanyagot
a vesébe, ami nyolcvan éven át
mindent megszűrt, hogy a városi
edénygyárból valaki bűntudattal kullog
haza, mert elrondította azt az egyet, csak
egyet rontott el, mégis csúfolják
a gyerekét és folyik az orra és egyedül marad
a működésben.
Hogy a percekben terem az erő.
Hogy a kéz remegése a szél,
a szita forgása a nap,
a vér a pumpába töltve és
szalagra vetve a mag,
most minden körötte szárad, ami él.
A gyárfelügyelő linóleumpadlós irodájában egy csokor
hússzínű művirág nyújtózik, egyre fölfelé.
Megszagolom, szép.


Béres Bíborka Janka (1998, Gyöngyös) az egyesült államokbeli Bennington College-ban szerzett diplomát táncból, drámából és filozófiából. Kortárs táncosként és koreográfusként az USA-ban, Németországban és itthon tevékenykedett, ezen kívül társadalomkutatási munkákat végez és jelenleg egy multinál dolgozik. A versírás és -fordítás mellett videókat, installációkat és podcastokat készít, legfőképp a transzcendencia megtapasztalása és a nem-antropocentrikus narratívák foglalkoztatják.