Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Wölfl-Molnár Eszter versei

Fotó: Nagy Viktor

Túl sokáig volt a bordák mögött

Bővebben ...
Próza

Vince András: Adamec (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Mi itt a Magyar Televízióban megpróbálunk fenntartani bizonyos civilizált viselkedési kereteket, például légyszívessel kezdjük a mondatot. De még véletlenül se gondold azt, váltott át kioktató tegezésbe, hogy te szívességet teszel bárkinek is, ha végrehajtasz egy kérést. Ez csak annyit jelent, hogy nem vagyunk végtelenül tahók. Mi így adjuk ki a parancsot.

Bővebben ...
Költészet

Ecsedi Borbála versei

Fotó: Vigh Levente

Nehéz gyökerek fognak / nem engednek át a határon

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Szocia

Fotó: Zanati Réka

Aztán szétestem. Volt olyan is. Nem szeretek róla beszélni, de ha így vizslatod, hát muszáj. Inkább hallgatok, az az egyszerűbb, kényelmes közöny, mint holmi fura nemet mondás. Így hordtak szét a hangyák, mindenki magának, a maga királynőjének, hátha utána homlokon csókolja őket.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: A szabadságról

Fotó: Ádám Gyula

zsörtölődsz reggeltől / estig, akár medve a hó nélküli teleken

Bővebben ...
Próza

Klein Mari: Ágyban Prousttal

Fotó: a szerző archívuma

Újra meg újra felszítottad a tested, reggel hatig, amíg a maradék félsz ki nem rázkódott belőle. Míg ki nem világosodott. Mert akkor megbizonyosodtál: a denevérek már hazatértek, és bevackoltak a háztömb hasadékaiba.

Bővebben ...
Költészet

Gulisio Tímea versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Vasalt zoknival fojtják meg anyát

Bővebben ...
Próza

Bali Péter: take this longing

Fotó: a szerző archívuma

Mitteleuropa nem létezik, soha nem is létezett, a porosz nagyhatalmi törekvéseket melegítették újra egyfajta prémium kulturkampf díjcsomagként, melynek lényege annyi, hogy Németország (és a Volkswagen-konszern) neokoloniális törekvéseit támogassák.

Bővebben ...
Próza

Ambrus Máté: A forradalmár

Fotó: a szerző archívuma

Egyszer séta közben baljával belém karolt, a gangkorlát virágjainak rozsdás fémfonatán keresztül nézett az alattunk tátongó mélységbe, s amikor észrevette az udvar foltokban hiányos keramitburkolatát, megjegyezte, hogy az régen nem ilyen volt, a forradalomban szedték fel egy részét, hogy barikádot építsenek belőle.

Bővebben ...
Költészet

Szabó Imola Julianna versei

Fotó: A szerző archívuma

ne tudja senki / hogy nem érzel / csak megkönnyebbülést

Bővebben ...
Fotó: A szerző archívuma.

Mazula-Monoki Zsuzsanna: Elhasználva

Egy idő múlva foszlani kezdett. / Az ujjaid köré csavartad az elvarratlan szálakat, / de nem tudtad azokat elszakítani.


Megálltál egy kirakat előtt.
Néztél befelé.
Hosszas tétovázás után benyitottál.
Izgatottan válogatni kezdtél a használt ruhák között.
A lámpa fénye felé tartottad azokat.
Hibákat kerestél, lyukakat, szakadásokat,
kimoshatatlan foltokat.

Végül beleszerettél az egyik kabátba.
Elégedetten akasztottad le a fogasról.
A tükör előtt állva magad elé tartottad.
Magadra vetted.
Kiemelte az előnyeidet, takart, ahol kellett.
Olyan volt, mintha mindig is a tiéd lett volna.
Mintha rád párolgott volna belőle egy ismerős alak.
Azt sem tudtad már, ki voltál ezelőtt.
A válltömésen maradt hajszálaktól öklendeztél,
elköltötted a zsebben maradt pénzt.
Átvetted a szagát.

Egy idő múlva foszlani kezdett.
Az ujjaid köré csavartad az elvarratlan szálakat,
de nem tudtad azokat elszakítani.
Kibújtál.
Felakasztottad a fogasra, mélyen a szekrénybe toltad.
Mégis, mintha most is viselnéd.
Azóta is.


Mazula-Monoki Zsuzsanna 1984-ben született Kisújszálláson. Jelenleg a családjával Mórahalmon él. Konduktor-tanító végzettsége van. Egy-két éve ír verseket. Egyszer felnevelt és megtanított repülni egy fészekből kiesett madárfiókát.