Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Próza

Kónya Sándor: Dagadék

Fotó: Kónya Tamás

Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet.

Bővebben ...
Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...
Fotó: A szerző archívuma.

Mazula-Monoki Zsuzsanna: Elhasználva

Egy idő múlva foszlani kezdett. / Az ujjaid köré csavartad az elvarratlan szálakat, / de nem tudtad azokat elszakítani.


Megálltál egy kirakat előtt.
Néztél befelé.
Hosszas tétovázás után benyitottál.
Izgatottan válogatni kezdtél a használt ruhák között.
A lámpa fénye felé tartottad azokat.
Hibákat kerestél, lyukakat, szakadásokat,
kimoshatatlan foltokat.

Végül beleszerettél az egyik kabátba.
Elégedetten akasztottad le a fogasról.
A tükör előtt állva magad elé tartottad.
Magadra vetted.
Kiemelte az előnyeidet, takart, ahol kellett.
Olyan volt, mintha mindig is a tiéd lett volna.
Mintha rád párolgott volna belőle egy ismerős alak.
Azt sem tudtad már, ki voltál ezelőtt.
A válltömésen maradt hajszálaktól öklendeztél,
elköltötted a zsebben maradt pénzt.
Átvetted a szagát.

Egy idő múlva foszlani kezdett.
Az ujjaid köré csavartad az elvarratlan szálakat,
de nem tudtad azokat elszakítani.
Kibújtál.
Felakasztottad a fogasra, mélyen a szekrénybe toltad.
Mégis, mintha most is viselnéd.
Azóta is.


Mazula-Monoki Zsuzsanna 1984-ben született Kisújszálláson. Jelenleg a családjával Mórahalmon él. Konduktor-tanító végzettsége van. Egy-két éve ír verseket. Egyszer felnevelt és megtanított repülni egy fészekből kiesett madárfiókát.