Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Sarnyai Benedek: zájed

Fotó: a szerző archívuma

Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?

Bővebben ...
Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Fotó: A szerző archívuma.

Mazula-Monoki Zsuzsanna: Elhasználva

Egy idő múlva foszlani kezdett. / Az ujjaid köré csavartad az elvarratlan szálakat, / de nem tudtad azokat elszakítani.


Megálltál egy kirakat előtt.
Néztél befelé.
Hosszas tétovázás után benyitottál.
Izgatottan válogatni kezdtél a használt ruhák között.
A lámpa fénye felé tartottad azokat.
Hibákat kerestél, lyukakat, szakadásokat,
kimoshatatlan foltokat.

Végül beleszerettél az egyik kabátba.
Elégedetten akasztottad le a fogasról.
A tükör előtt állva magad elé tartottad.
Magadra vetted.
Kiemelte az előnyeidet, takart, ahol kellett.
Olyan volt, mintha mindig is a tiéd lett volna.
Mintha rád párolgott volna belőle egy ismerős alak.
Azt sem tudtad már, ki voltál ezelőtt.
A válltömésen maradt hajszálaktól öklendeztél,
elköltötted a zsebben maradt pénzt.
Átvetted a szagát.

Egy idő múlva foszlani kezdett.
Az ujjaid köré csavartad az elvarratlan szálakat,
de nem tudtad azokat elszakítani.
Kibújtál.
Felakasztottad a fogasra, mélyen a szekrénybe toltad.
Mégis, mintha most is viselnéd.
Azóta is.


Mazula-Monoki Zsuzsanna 1984-ben született Kisújszálláson. Jelenleg a családjával Mórahalmon él. Konduktor-tanító végzettsége van. Egy-két éve ír verseket. Egyszer felnevelt és megtanított repülni egy fészekből kiesett madárfiókát.