Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

emlékszagú molyok őrzik / a ki nem mondott nevet.

Bővebben ...
Próza

Magyary Ágnes: Regény

Fotó: morpho

Amit fontosnak tartanak az emberek a megtörtént eseményekből, az banális részlet; és ami életbevágó, azon könnyed eleganciával átsiklanak. Ezért is olyan nehéz kihámozni a valóság sarokköveit. Persze, ha a rendőrségnek lenne hozzáférése a titkosszolgálat adataihoz, akkor minden sokkal könnyebb lenne, de a városállamban nem volt cél, hogy a rendőrségnek könnyebb legyen.

Bővebben ...
Fotó: A szerző archívuma.

Méhes Károly versei

amikor elhalkul a sivítás még szendergek kicsit / a galambok rendíthetetlenül burukkolnak / de csukott szemmel is tudom / az élet ennél sokkal kegyetlenebb

A nap kezdete

reggelente a galambbúgás
méla hangjaiba
belehasít a szirénaszó
ezzel kezdődik a nap
amikor elhalkul a sivítás még szendergek kicsit
a galambok rendíthetetlenül burukkolnak
de csukott szemmel is tudom
az élet ennél sokkal kegyetlenebb
addig jó míg fekhetek semmit téve
még jobb lenne nem gondolni semmire
csak félő az már maga a halál


Mi lehet még velünk

Volt ma minden a novemberen túl
Zárt templomajtó mögött
dübörgő orgonaszó
több mint háromezer sitty-sutty
eltűnt fénykép
Némi játék a szavakkal
s kétes győzelem
De aztán megint ki
az esti hidegbe a buszhoz
a fekete ablakok mögül
legutolsóként sokára szállt le
a holtfáradt kóbor érkező
Otthon egy búcsúpohárka
után jön a felismerés:
üres folyómederben gázolok
víz sehol csak a fuldoklás maradt


Méhes Károly (1965) első verseskötete 1991-ben jelent meg a Cserépfalvinál, Szombat délután címmel. Bár az utóbbi harminc év során több prózakötete jelent meg, mint verses, a költészettel sosem hagyott fel. Ennek legfrissebb bizonyítéka A fikusz téliesítésének napja című könyve, ami 2022 őszén látott napvilágot a Prae Kiadónál.