Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Holczer Dávid versei

Fotó: Szántó Bence Attila

Isten tudja mire képes / egy ember seprűvel a kezében

Bővebben ...
Próza

Baqais Dávid: nem lenne boldogabb

Fotó: James Herbert

és akkor se lenne boldogabb, ha aztán öt vesztes pályázat után elkezdene egy kocsmában pultozni, hogy leplezze az ismerősei előtt az örökölt transzgenerációs vagyonát, ami miatt folyamatos bűntudatot érez, de akkor se, ha megtudná, hogy a barátjának háromszor annyi van a takarékszámláján, mint neki, és ő még bűntudatot sem érez

Bővebben ...
Próza

Szeifert Natália: Kopognak

Fotó: a szerző archívuma

részlet a Hóember a Naprendszerben című regényből

Bővebben ...
Költészet

Zsigmond Soma versei

Fotó: Pénzes Johanna

Lépteid alatt felnyög a parketta, ablakot nyitsz, / a levegő idegen csípése nem ébreszt fel.

Bővebben ...
Költészet

Kollár Árpád versei

Fotó: Keller Ami

az almahéjon azt a pici, barna a foltot

Bővebben ...
Próza

Murányi Zita: Halálfélelem

Fotó: a szerző archívuma

A férfiaktól is ösztönösen tartok, képtelen vagyok nem hidegen viszonozni az érintést, ujjaimat egyedül a pusztulás mozgatja, amihez érek, tönkremegy, atomjaira hullik.

Bővebben ...
Próza

Lázár Bence András: Saldanha. Lisszabon. Kacsakagyló.

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, Lisszabonban, a fehér városban, egészen máshogy megy le a nap. Legalábbis a portugálok ezt hiszik, és azon a csütörtöki délelőttön egy bizonyos Weisz Máté és egy bizonyos Perr Rebeka is ezt hitte.

Bővebben ...
Költészet

Benkő Imola Orsolya versei

Fotó: Szerdahelyi Mátyás

helyzet van a 10. C osztályban a kolléga / túl fiatal

Bővebben ...
Költészet

Saád Anna versei

Fotó: Sárközi Bence

de bennem ragadnak tanításaid / amik szerint élnem kéne

Bővebben ...
Költészet

Vincze Szabolcs versei

Fotó: Pavlovits Gitta

A Braille-írás panaszkodik / a hozzád érő kezekről

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Misina

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Kezdetben volt az eszem. Először csak álmok laktak benne. Később jöttek a szavak, végül belefért a sötétség riasztó csöndje is.

Bővebben ...
Költészet

Markó Béla versei

Fotó: Rab Zoltán

Egy városi kertben, a szinte / egymásba kapaszkodó házak között? / Felgyújtanánk a várost

Bővebben ...
Fotó: A szerző archívuma.

Méhes Károly versei

amikor elhalkul a sivítás még szendergek kicsit / a galambok rendíthetetlenül burukkolnak / de csukott szemmel is tudom / az élet ennél sokkal kegyetlenebb

A nap kezdete

reggelente a galambbúgás
méla hangjaiba
belehasít a szirénaszó
ezzel kezdődik a nap
amikor elhalkul a sivítás még szendergek kicsit
a galambok rendíthetetlenül burukkolnak
de csukott szemmel is tudom
az élet ennél sokkal kegyetlenebb
addig jó míg fekhetek semmit téve
még jobb lenne nem gondolni semmire
csak félő az már maga a halál


Mi lehet még velünk

Volt ma minden a novemberen túl
Zárt templomajtó mögött
dübörgő orgonaszó
több mint háromezer sitty-sutty
eltűnt fénykép
Némi játék a szavakkal
s kétes győzelem
De aztán megint ki
az esti hidegbe a buszhoz
a fekete ablakok mögül
legutolsóként sokára szállt le
a holtfáradt kóbor érkező
Otthon egy búcsúpohárka
után jön a felismerés:
üres folyómederben gázolok
víz sehol csak a fuldoklás maradt


Méhes Károly (1965) első verseskötete 1991-ben jelent meg a Cserépfalvinál, Szombat délután címmel. Bár az utóbbi harminc év során több prózakötete jelent meg, mint verses, a költészettel sosem hagyott fel. Ennek legfrissebb bizonyítéka A fikusz téliesítésének napja című könyve, ami 2022 őszén látott napvilágot a Prae Kiadónál.