Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Sarnyai Benedek: zájed

Fotó: a szerző archívuma

Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?

Bővebben ...
Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Fotó: A szerző archívuma.

Méhes Károly versei

amikor elhalkul a sivítás még szendergek kicsit / a galambok rendíthetetlenül burukkolnak / de csukott szemmel is tudom / az élet ennél sokkal kegyetlenebb

A nap kezdete

reggelente a galambbúgás
méla hangjaiba
belehasít a szirénaszó
ezzel kezdődik a nap
amikor elhalkul a sivítás még szendergek kicsit
a galambok rendíthetetlenül burukkolnak
de csukott szemmel is tudom
az élet ennél sokkal kegyetlenebb
addig jó míg fekhetek semmit téve
még jobb lenne nem gondolni semmire
csak félő az már maga a halál


Mi lehet még velünk

Volt ma minden a novemberen túl
Zárt templomajtó mögött
dübörgő orgonaszó
több mint háromezer sitty-sutty
eltűnt fénykép
Némi játék a szavakkal
s kétes győzelem
De aztán megint ki
az esti hidegbe a buszhoz
a fekete ablakok mögül
legutolsóként sokára szállt le
a holtfáradt kóbor érkező
Otthon egy búcsúpohárka
után jön a felismerés:
üres folyómederben gázolok
víz sehol csak a fuldoklás maradt


Méhes Károly (1965) első verseskötete 1991-ben jelent meg a Cserépfalvinál, Szombat délután címmel. Bár az utóbbi harminc év során több prózakötete jelent meg, mint verses, a költészettel sosem hagyott fel. Ennek legfrissebb bizonyítéka A fikusz téliesítésének napja című könyve, ami 2022 őszén látott napvilágot a Prae Kiadónál.