Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Oravecz Imre: Alkonynapló II. (részlet)

Fotó: Szilágyi Lenke

Az érsebész pangó vérű lábvisszerembe szúrja az injekciós tűt, és valami oldatot fecskendez bele, mialatt megosztja velem nemzethalál-vízióját. Az érfal a kezelés következtében begyullad, összetapad, és állítólag teljesen felszívódik. Hetente ismétli majd, mert több ilyen erem van. Kivéve, ha látomása hamarosan beigazolódik, mert akkor nincs értelme az egésznek.

Bővebben ...
Költészet

Purosz Leonidasz: Jóslat, átszállással

Fotó: A szerző archívuma

megjavítani vagy / megsemmisíteni vagy legalább / eltitkolni Gerda elől

Bővebben ...
Költészet

Jakab-Balogh Lilla versei

Fotó: Bánkövi Dorottya

A terapeutám szerint apakomplexus. / Apám szerint a terápia hülyeség

Bővebben ...
Műfordítás

Matteo Bussola (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A rozmaringot nem bántja a tél

Fotó: a szerző archívuma

Nem engedheted meg magadnak azt a luxust, hogy minden kórházi esetet személyes ügyként kezelj. Az empátia mindig lesben áll, készen arra, hogy széttépjen.

Bővebben ...
Költészet

Zsolnai György: Nem elérhető

Fotó: Farkas Norbert / 24.hu

írásban maradt a mélység nyaggatása

Bővebben ...
Költészet

Lesitóth Csaba versei

Fotó: @orsiornot

ja csak a békególya / meghozza a kivasalt üres kendőt

Bővebben ...
Próza

Papp-Zakor Ilka: Kirándulás

Fotó: a szerző archívuma

A Kiss-család gesztusait lehetetlen volt viszonozni, tudták a módját, hogyan tromfoljanak rám, bármit is teszek. Életvitelszerűen voltak jók.

Bővebben ...
Próza

Milbacher Róbert: P/S avagy utóirat a költő titkos életéhez (részlet)

Fotó: a szerző archívuma

Csak Heydte látta a halottat, ő azonban életében nem ismerte Sándort, aki viszont az ő személyleírása alapján felismerni vélte, az nem látta a Heydte említette holttestet.

Bővebben ...
Próza

Sz. Szabó Ádám: A grízgaluska íze

Fotó: a szerző archívuma

Soha többet nem látta szüleit boldogan. Anyján állandó, ideges feszültség lett úrrá, mint aki arra számít, hogy minden pillanatban ráijeszthetnek, vagy bármelyik sarkon ott bujkálhat egy rabló. Apja épp ellenkezőleg, immár semmin nem tudta felizgatni magát. Mintha lelkének egy része már rég felröppent volna a földről, de teste továbbra is makacsul lehorgonyozta.

Bővebben ...
Fotó: Pazonyi Dóra

Áfra János: Tengernyi hordalék

Hosszan rezeg, majd elpattan a hűs / üveg, és oszlani kezd a menny- / bolt illata, mert ami fent van, / a lentet újra el kell borítsa.

 

„Az igazság nem
képként jön, nem szóban, szagban,
fényként érkezik és szenvtelenül.” (G. J.)

Az idő, ez a féregjárta alma,
egyszerre adakozik és elvesz,
szór szét és összegyűjt, hatalma
vak tömbbé merevít, leleplez.
A szavak hitelét, ha nem is érti, akarja,
és van sikoly, amelyben jelre tart.
Mintha története egy dallamra utalna,
ám amit nem vall be, a vers kövére
hull, és szétesik pillanatokra.
Hosszan rezeg, majd elpattan a hűs
üveg, és oszlani kezd a menny-
bolt illata, mert ami fent van,
a lentet újra el kell borítsa.
Célt ér az arcok membránján át-
törő áhítat, amit az elképedt
szemek fényes perisztaltikája
mutat, és remeg a szív, e tenger-
kék boltozat. Az emlékszennyezés
zárványai közt a bevallatlan kifakad.
Egy olvasatlan könyv nyitva felejtett
példányai elszégyellik magukat
a hullámok közelében, és csak egyre
koncentrál mind, hogy a szél
erejét kihasználva arra az oldalra
irányítsa a fényt, ahol sószagú
végtelen borítja be a partot.
Szakadjon és tapadjon szó-
ra szó, részletre az egész.


Áfra János 1987-ben született Hajdúböszörményben. Az Alföld folyóirat szerkesztője, költő, műkritikus, a Debreceni Egyetem oktatója. Eddigi verseskötetei: Glaukóma (2012), Két akarat (2015), Rítus (2017). Szegedi-Varga Zsuzsannával közösen egy bilingvis művészkönyvet jelentetett meg Termékeny félreértés / Productive Misreadings (2020) címen. Az Omlás című verseskönyve 2023 őszén jelenik meg a Kalligram Kiadó gondozásában, következő kézirata befejezésére pedig nemrég Erzsébetvárosi Irodalmi Ösztöndíjat nyert.