Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Nagy Levente Tamás: Három etűd (III.)

Fotó: a szerző felvétele

Háztűznézőbe készült, így hát, hogy alkalomhoz illő legyen megjelenése, leporolta régi-régi öltözékeit.  Meg aztán olvasott Kantot és Moritzot, hogy jobban beilleszkedhessen az úri közegbe – aminek az eredménye csak annyi lett, hogy meggyűlölte a paragrafusokat, a késeket és faliórákat.

Bővebben ...
Próza

Nagy Levente Tamás: Három etűd (II.)

Fotó: a szerző felvétele

(Legnagyobb tisztelői is csak találgattak. Egyesek azt mondták, feltétlen Borisznak kell lennie, erre mások úgy érveltek, hogy semmiképp nem lehet Borisz, mert az iszákos név, és hősünk kitűnő formában van, épp, ahogy az Andrejek szoktak kinézni. Jómagam egy bizalmasamtól tudtam meg a valós nevét – tehát azt, hogy Arkagyij Pridurovicsnak hívják, s ez vitán felül áll, kérem.) 

Bővebben ...
Próza

Nagy Levente Tamás: Három etűd (I.)

Fotó: a szerző felvétele

És, ahogy az az elbeszélésekben szokott lenni, hogyha látunk egy kis esélyt valaminek a bekövetkezésére, akkor annak okvetlen be is kell következnie: hát Ánya csakhamar kinyitotta kalitkáját, és úgy kisuhant az ablakon, hogy Varvaráéknak felocsúdni sem volt idejük.

Bővebben ...
Költészet

Bordás Máté versei

Fotó: A szerző archívuma.

Ami visszaveri / a fényt, az nem önmaga, hanem az, / amit a fény el tud róla árulni

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Krupp József a Litmusz Műhelyben

Fotó: Litmusz Műhely

Vendégünk volt Krupp József irodalomtudós, klasszika-filológus, kritikus, az ELTE BTK Latin Tanszékének oktatója, aki szerint az irodalom az, ami az olvasás során a saját horizuntonkon megképződik.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

„Mert ezek itt mind / köréd pakolt trópusi / idézőjelek.” – irodalmi folyóiratok szemléje 2024 tavaszán

Montázs: SZIFONline

A felkérés örömén felmarkoltam pár áprilisi, majd májusi lapot, hogy ezúttal nem a könyvtári lapozóban, nem is a boltban helyben fogom olvasni – ünnep, hogy haza is hozhattam mindegyiket. Aztán a felismerés, hogy rosszul emlékeztem, öt helyett hármat szokás szemlézni. Ez kevesebb megírandó szöveget, mégis több fejtörést jelent. Sebaj, kivételesen időben neki is láttam. Az egynapos csúszást persze már csak illemből is el szokás követni mint az „akadémiai viertel”-t. Hát így.

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Didaktikus áthallások (fiktív kritika)

Fotó: Litmusz Műhely

Sörény Elek második kötete: csalódás. Ezt az első kötet fényében is megállapíthatjuk, amely még valamelyest reménykeltőnek volt mondható. Bár valóban mondani nem mondta senki, ugyanis nem olvasták sokan.

Bővebben ...
Költészet

Halmosi Sándor versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

mert a szükség nagy úr nagy hajlító hajlítók közt is a legnagyobb

Bővebben ...
Próza

Petrik Iván: A harmadik cím (II. rész)

Fotó: Petrik Máté Benedek

Az ajtó előtt elegáns hölgy állt. Kozák pézsmakucsmát viselt, és vállára csúsztatott afgán bundát, nyakában földöntúli lángok, éles csillanások, a szemérmetlen gazdagság gyémántkövei. A menekülő kis híján meghajolt előtte, de tudta, mert megérezte, hogy ez itt és most valami miatt, amit nem ért, de tud, nem lenne helyénvaló. A hajnalnak sem volt könnyű súlya, friss lehelete, szőke illata. Itt csak megtörtént, megtörtént vele, mint egy háború. 

Bővebben ...
Próza

Petrik Iván: A harmadik cím (I. rész)

Fotó: Petrik Máté Benedek

– A gépezeteket ebben az őrült világban jobban elismerjük, mint az embereket. Ők az igazi hőseink.

– Hagyjál ezzel a tárgyfetisizmussal! Engem a szellem nagyszerűsége érdekel.

Bővebben ...
Költészet

Mechiat Zina versei

Fotó: Kállai Márta / Scolar

Úgy nézel ki, mint Cillian Murphy, / csak a magasságod, a cipőméreted, / és a fogsorod más.

Bővebben ...
Költészet

Ferencz-Nagy Zoltán versei

Fotó: Tordai Alexa

Sohasem érkeztünk meg, / pedig folyton hajnalodott.

Bővebben ...
Fotó: Kőrösi Kata

Dóczy Bianka Anna: Élőkordon

Újabban egyre több mindenben fedezlek fel, / annyira értelemszerűen kihozod belőlem magamat

 

mindig érdekelt a kulcsra zárt szobád,
az a pár négyzetméternyi rejtély,
ahol a gyertyák csak erőtlenül tudtak égni,
halványan megvilágítva Petőfi portréját a falon,
a füstüveges dohányzóasztalt
magazinokkal kitámasztva, amiket sohasem olvastál.
Feltűnt még néhány poros videókazetta,
és az összeszereletlenül álló bútorok geometriája
amik már-már kerülték a fizika törvényszerűségeit

Megértelek, nekem sem egy börtön jutna az eszembe.

Hiányzik még egy képkocka mindenről,
amit nem érkeztem megjegyezni.
Ezért néha bekopogtam hozzád
- akaratosan,
és csak álltam 
talpbetétes gyerekcipőben
odatapadva
40 kilós mágnesként egy szűk fémlabirintusban,
hogy ajtót nyiss cinikusan -
„szeretnél valamit?”

Újabban egyre több mindenben fedezlek fel,
annyira értelemszerűen kihozod belőlem magamat,
pedig már évek óta nem láttalak.

Hallottam, hogy nem olyan rég elkezdtél
magas datolyapálmát és szép, de mérgező leandert
ültetni a teraszra.
Így már az ablakodon se láthat be senki.

Vihar volt reggel és azóta minden:
az opálos égbolton hógolyóvá lett Nap,
az izzó februárra emlékeztető nyár,
az épületek és a gyümölcsfák közé betörő köd
olyan émelyítően fehér,
hogy mindjárt beleolvadok a sápadt bőrömmel és  
csak a hajam ment meg – allergiás lettem a szőkítőporra.   
Felhívnálak elmondani, ha nem volnál ilyen hangulatember.

Dóczy Bianka Anna (1997, Szlovákia). Az ELTE esztétika és irodalomtudomány szakán végzett. Jelenleg a Semmelweis Egyetem hallgatója. Versei eddig a KULTer.hu és az Irodalmi Szemle folyóiratokban jelentek meg.