Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Simon Bettina a Litmusz Műhelyben

Fotó: Simon Bettina

Vendégünk volt Simon Bettina író, költő, művészettörténész, aki szerint a „mi az irodalom?” kérdés maga az irodalom.

Bővebben ...
Költészet

Farkas Arnold Levente versei

Fotó: A szerző archívuma.

hallottalak sírni uram / de a könnyed bizonytal / an bizonytalan minden

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Simon Bettina - Kerber Balázs - Körtesi Márton: Az éjszaka fényszíve

Fotó: Litmusz Műhely

Ömlik belőlem / a malőr, idegesen bámulom a csillárt, / a hátam mögött érzem a fintorgást, / és megtölti az éjszaka kezemben a poharat.

Bővebben ...
Költészet

Szabó Gergely versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

bárcsaknénik és bezzegbácsik ökoszivárványos szatyraiba / szorult mákszemként hallgatunk 

Bővebben ...
Próza

Palotai Péter: Limbó Hintó

Fotó: Fejes Márton

Most, hogy járműtulajdonossá válok, eldöntöttem, hogy vállalkozni fogok – haladjunk a korral –, és Pityuval közösen csapatjuk majd az utakon. Szóval, modernizálunk. Megyünk az úri negyedbe, szekérrel. Nem is hinné el senki, mi mindent kidobnak a naccságák. Mi meg begyűjtjük, de most már majd ipari mértékben, nem csak úgy kicsiben. A hasznos limlom megy a zsibire, eladjuk. 

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Ideje a megbecsülésnek - Lapszemle irodalmi folyóiratok december és januári lapszámaiból

Montázs: SZIFONline

Talán senki nem vitatja, hogy a magyar irodalmi folyóiratok minősége messze túlszárnyalja azt, amit egyre szűkösebb anyagi támogatottságuk megengedne. Emiatt lapszemlém vélhetően akkor járna el helyesen, ha minden egyes december-januári megjelenést végigvenne. Ez azonban egy jótékony, ám voltaképp megúszós írást eredményezne. Merthogy miután befutott a felkérés e feladat elvégzésére, – hogy a lapszemle ne ,,csak” lapszemle legyen – zsigerből egészen más gondolatok is elkezdtek kavarogni bennem, melyeknek közös pontjaként tűnt fel a talán folyóiratszemlébe nem illő illetlen kérdés, hogy mi az, ami hiányzik?

Bővebben ...
Költészet

Szűcs Anna Emília: a körmök rossz sorrendben nőnek

Fotó: Ladányi Jancsó Jákob

azt hajtogatod, a rosszul megválasztott szavak ölnek, / de szerintünk a jól megválasztottak is

Bővebben ...
Költészet

Majláth Ákos versei

Fotó: Gyéresi Orsolya

A többi mag jó földbe esett. / Szárba szökkent ott a szégyen, / burjánzottak az önvádlás sötétzöld / levelei. Később termést hoztak: / gyomorgörcsöt, értelmetlen alázatot. / Egyik harmincszorost, / másik hatvanszorost, / sőt, volt amelyik százszorost.

Bővebben ...
Fotó: Pinczési Botond

Nagy Balázs Péter: Az alacsony férfiak

A Gólyában, mondjuk, megállunk és döbbenten / pislogunk körbe a nagy tömegben: két ilyen törpe, hogy / került az óriások közé?

 

Károlyomnak

A Gólyában, mondjuk, megállunk és döbbenten
pislogunk körbe a nagy tömegben: két ilyen törpe, hogy
került az óriások közé? Bármerre nézünk, legjobb
esetben is csak tarkókat látunk, buja, szőr borította
mellkasokat, ahogy e nagyra nőtt falanx összeprésel.
Látod, nem véletlen, hogy ilyen jóban vagyunk mi, alacsony
férfiak, titkosan összekacsintunk a horizont
alatt ismeretlenül is megismerve egymást. 

Számon tartjuk a másikat perverz közösségünkben, nyalogatjuk
képzelt sebeinket, mint kutya a törött lábát. Együtt rezdülünk,
kompenzálunk, ugyanúgy, kérkedünk nyelvtudásunkkal, hogy
just for fun tanultuk meg a deklinációkat, hogy idegen szavakkal
dúsítjuk hosszas körmondatainkat, mintha mi sem lenne természetesebb
és igazából mi sem természetesebb annál, hogy a nőnek, aki éppen
akad azt mondjuk: hozzád fűződő viszonyomat kizárólag faktilis
síkon tudom interpretálni, mégis zavarba jövünk, ha terapeutánk
rákérdez szerelmi életünkre: miért szereted, miért rettegsz ennyire? 

Egy nagyobb asztaltársasághoz közeledve hivalkodunk alkoholizmusunkkal
vagy épp absztinenciánkkal. Ellentétünk,
egy tehetséges, magas, fiú, valami éppen kinevezett szerkesztő
csatlakozik hozzánk, nem lehet nem rá figyelni. Ártatlan
szerelmünknek összeszorított mosollyal vetjük oda: milyen szép,
ha vele csalnál, angyalom, nem tehetnék mást, megérteném.
Majd gyáván elkotródunk nyalogatni a magunk ütötte sebeket. 

Legnagyobb meglepetésünkre életre kelnek szorongásaink. Hogy mégis
szeretnek minket – hihetetlen! Kisszerű zsarnokságunkat
úgy csűrni, csavarni lestük el gyerekkorban, hogy egyszerre keltsen
viszolygást és függést, mert mély nyomot akarunk hagyni, emlékezzenek
ránk, akik senkin túllépni nem tudunk, csak ha megmarad egy alakunkat
idéző betölthetetlen üresség, mert akkor szerettek igazán.
Adunk, hogy szeressenek és elveszünk, aránytalanul.
Hogy így is kellünk némelyeknek – hihetetlen!

 

Nagy Balázs Péter 1994-ben született Budapesten. Költő, kritikus, 2016 óta publikál.