Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű II.

Fotó: Giovanni Previdi

A Corso Italián hömpölygött a tömeg. A bárok neonfényei és a lampionok, a folyamatos, nagyhangú lárma, a fagyi-, ostya- és pizzaillat ébren tartotta a várost. Az izzadt turisták egymásra torlódtak, mindenki a Bovio térre igyekezett, hogy le ne maradjon a tűzijátékról. A türelmetlen sokaság elbágyasztott, elringatott. Hagytam magam sodorni.

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű I.

Fotó: Giovanni Previdi

Folyamatosan beszéltünk, mégsem mondtunk semmit: csak a test számított, a magnetikus vonzású. Csiklandozásokból, ingerlésekből állt a nyelvünk, térdek és könyökök összekoccanásából. A kabócák ciripelése az ágak alkotta boltívből fülsértő volt, de csak növelte az érzést: itt akarunk maradni, ahol olyan erősen dübörög az élet, hogy az már súrolja a halhatatlanságot.

Bővebben ...
Próza

Tóth Vivien: Elefántsimogató (regényrészlet)

Fotó: Szokodi Bea

A többiekkel gyógyszerosztásnál koccintunk az újévre egy pohár vízzel. Még utoljára kinézek az utcára, ahonnan egyre több dudaszó szűrődik be.

Bővebben ...
Költészet

Vida Kamilla versei

Fotós: Sivák Zsófia

mindegy: a sznobokat az első könyvemben már úgyis elijesztettem!

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Ferencz Mónika: Hiszti

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Költészet

Taizs Gergő versei

Fotó: Pápai Zoltán

A cilinderben üregedő nyúl / orrcimpáján a tenger habjai

 

A fénykörön túl

A takarás roppant rendszerében
az emberek úgy változnak,
hogy elfelejtenek szólni róla.
Engem arra szánt az Úr,
hogy vágyni tanuljak,
de sosem tanított meg
jól feledni.
Határozott bizonytalansággal,
szó- és számkivetettségben,
a hallgatás szemhéjnyi zsákutcájában
sosem leszek igazán
egymagam,
fogadkozom,
és lehugyozom a gyanútlan csillagokat.

 

Paphos nélküled

Nyikorog a reggel, a kertkapu, a hintaszék –
minden határos valamivel.
Aztán az ellobbanó felhők.
Az anyag szenvedő szerkezete.
A cilinderben üregedő nyúl
orrcimpáján a tenger habjai.
De mi okozza a bolygók táncát,
az aritmiát a harangszóban,
amikor félrevered szívemet?

 

Taizs Gergő 1984-ben született Tatabányán. Verset ír.
 
Költészet

Farkas Arnold Levente: teketória

Fotó: A szerző archívuma

mint / teketória nélküli szóban / a méla igazság

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Korda Bonifác: A nagy fölemelkedés

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor II.

Fotó: a szerző archívuma

Ha apám tudta, hogyan kell enni, akkor anyám azt tudja, hogyan kell koplalni. Egész gyerekkoromban vagy koplalt, vagy folyékony diétán volt, miközben apám zabált és dohányzott és énekelt és ivott.

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor I.

Fotó: a szerző archívuma

Amit nem merek elmondani anyámnak az az, hogy ez nem egy egyszerű húgyúti fertőzés. Apám családjában van egy széles körben elterjedt hiedelem, miszerint a szellemek lábtól felfelé hatolnak be egy nő testébe.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Eszter Hanna: lebegő

Fotó: Török Levente

sodrást ami elmossa / az elhordozott erőszakot

Bővebben ...
Próza

Kiszely Márk: Kapcsolati tőke

Fotó: a szerző archívuma

Volt ez a csajom Debrecenben. Cseresznyével egyensúlyozott az ajkán, a szemében gurámikat nevelt. Tubás volt, vagy tenorkürtös, nem tudom már, a rézfúvósok között ült, a rendezői balon. Ha a nevén szólítottam, nem figyelt oda. Ha hatszögbe rendeztem a díszköveket a teste körül, magához tért.

Bővebben ...
Fotó: Pinczési Botond

Nagy Balázs Péter: Az alacsony férfiak

A Gólyában, mondjuk, megállunk és döbbenten / pislogunk körbe a nagy tömegben: két ilyen törpe, hogy / került az óriások közé?

 

Károlyomnak

A Gólyában, mondjuk, megállunk és döbbenten
pislogunk körbe a nagy tömegben: két ilyen törpe, hogy
került az óriások közé? Bármerre nézünk, legjobb
esetben is csak tarkókat látunk, buja, szőr borította
mellkasokat, ahogy e nagyra nőtt falanx összeprésel.
Látod, nem véletlen, hogy ilyen jóban vagyunk mi, alacsony
férfiak, titkosan összekacsintunk a horizont
alatt ismeretlenül is megismerve egymást. 

Számon tartjuk a másikat perverz közösségünkben, nyalogatjuk
képzelt sebeinket, mint kutya a törött lábát. Együtt rezdülünk,
kompenzálunk, ugyanúgy, kérkedünk nyelvtudásunkkal, hogy
just for fun tanultuk meg a deklinációkat, hogy idegen szavakkal
dúsítjuk hosszas körmondatainkat, mintha mi sem lenne természetesebb
és igazából mi sem természetesebb annál, hogy a nőnek, aki éppen
akad azt mondjuk: hozzád fűződő viszonyomat kizárólag faktilis
síkon tudom interpretálni, mégis zavarba jövünk, ha terapeutánk
rákérdez szerelmi életünkre: miért szereted, miért rettegsz ennyire? 

Egy nagyobb asztaltársasághoz közeledve hivalkodunk alkoholizmusunkkal
vagy épp absztinenciánkkal. Ellentétünk,
egy tehetséges, magas, fiú, valami éppen kinevezett szerkesztő
csatlakozik hozzánk, nem lehet nem rá figyelni. Ártatlan
szerelmünknek összeszorított mosollyal vetjük oda: milyen szép,
ha vele csalnál, angyalom, nem tehetnék mást, megérteném.
Majd gyáván elkotródunk nyalogatni a magunk ütötte sebeket. 

Legnagyobb meglepetésünkre életre kelnek szorongásaink. Hogy mégis
szeretnek minket – hihetetlen! Kisszerű zsarnokságunkat
úgy csűrni, csavarni lestük el gyerekkorban, hogy egyszerre keltsen
viszolygást és függést, mert mély nyomot akarunk hagyni, emlékezzenek
ránk, akik senkin túllépni nem tudunk, csak ha megmarad egy alakunkat
idéző betölthetetlen üresség, mert akkor szerettek igazán.
Adunk, hogy szeressenek és elveszünk, aránytalanul.
Hogy így is kellünk némelyeknek – hihetetlen!

 

Nagy Balázs Péter 1994-ben született Budapesten. Költő, kritikus, 2016 óta publikál.