Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Simon Bettina a Litmusz Műhelyben

Fotó: Simon Bettina

Vendégünk volt Simon Bettina író, költő, művészettörténész, aki szerint a „mi az irodalom?” kérdés maga az irodalom.

Bővebben ...
Költészet

Farkas Arnold Levente versei

Fotó: A szerző archívuma.

hallottalak sírni uram / de a könnyed bizonytal / an bizonytalan minden

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Simon Bettina - Kerber Balázs - Körtesi Márton: Az éjszaka fényszíve

Fotó: Litmusz Műhely

Ömlik belőlem / a malőr, idegesen bámulom a csillárt, / a hátam mögött érzem a fintorgást, / és megtölti az éjszaka kezemben a poharat.

Bővebben ...
Költészet

Szabó Gergely versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

bárcsaknénik és bezzegbácsik ökoszivárványos szatyraiba / szorult mákszemként hallgatunk 

Bővebben ...
Próza

Palotai Péter: Limbó Hintó

Fotó: Fejes Márton

Most, hogy járműtulajdonossá válok, eldöntöttem, hogy vállalkozni fogok – haladjunk a korral –, és Pityuval közösen csapatjuk majd az utakon. Szóval, modernizálunk. Megyünk az úri negyedbe, szekérrel. Nem is hinné el senki, mi mindent kidobnak a naccságák. Mi meg begyűjtjük, de most már majd ipari mértékben, nem csak úgy kicsiben. A hasznos limlom megy a zsibire, eladjuk. 

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Ideje a megbecsülésnek - Lapszemle irodalmi folyóiratok december és januári lapszámaiból

Montázs: SZIFONline

Talán senki nem vitatja, hogy a magyar irodalmi folyóiratok minősége messze túlszárnyalja azt, amit egyre szűkösebb anyagi támogatottságuk megengedne. Emiatt lapszemlém vélhetően akkor járna el helyesen, ha minden egyes december-januári megjelenést végigvenne. Ez azonban egy jótékony, ám voltaképp megúszós írást eredményezne. Merthogy miután befutott a felkérés e feladat elvégzésére, – hogy a lapszemle ne ,,csak” lapszemle legyen – zsigerből egészen más gondolatok is elkezdtek kavarogni bennem, melyeknek közös pontjaként tűnt fel a talán folyóiratszemlébe nem illő illetlen kérdés, hogy mi az, ami hiányzik?

Bővebben ...
Költészet

Szűcs Anna Emília: a körmök rossz sorrendben nőnek

Fotó: Ladányi Jancsó Jákob

azt hajtogatod, a rosszul megválasztott szavak ölnek, / de szerintünk a jól megválasztottak is

Bővebben ...
Költészet

Majláth Ákos versei

Fotó: Gyéresi Orsolya

A többi mag jó földbe esett. / Szárba szökkent ott a szégyen, / burjánzottak az önvádlás sötétzöld / levelei. Később termést hoztak: / gyomorgörcsöt, értelmetlen alázatot. / Egyik harmincszorost, / másik hatvanszorost, / sőt, volt amelyik százszorost.

Bővebben ...
Fotó: Skublics Gergely

Gáldi Márta versei

egyre mélyebbre süllyedsz / magad alól / vetted el a földet / kósza érzelem ahogy / apály előtt lábfejed utoljára megmosom / tisztaságot hagyok magam után

gyálukaluluj, 1100m

magasban jobban húz a föld
egymáshoz vonzódunk
a fák alól kioldja a köd a gravitációt

tűz körül padokon
füstszínűre szárítjuk a nyirkos ruhát
a városban eső után felmossák a lobbikat
sáros cipőnyomokat hagynak a frissenérkezők

gyerekek születnek, összevizezzük őket
keresztet rajzolunk a homlokukra

a magasban mélyre húz a Föld, magába tuszkol és letör neked egy fenyőágat, mikor elindulsz lefelé
a ködöt itt ne felejtsd


πέτρα

kövekre cseréltél
az űr tűrhetetlen
vízpartokra jársz le
engem keresel szélben
sodrásban épp jó helyen
nem mutatom magam
úgyhogy köveket gyűjtesz a parton
hullámokon át figyelem
nincs kedvenced vagy koncepciód
kerek fehér vagy lapos legyen
akaratgyengén guggolsz és kapkodsz
levegő után
sietve építkezel
lassan fáradsz
lassan térdig ér a kő

egyre mélyebbre süllyedsz
magad alól
vetted el a földet
kósza érzelem ahogy
apály előtt lábfejed utoljára megmosom
tisztaságot hagyok magam után
és a tudatot hogy létezik ilyen
a poklot
te kövezed ki
mellek mosolyok drágaság jólétnek tűnő kőegyszerűség
a mellkasodig ér

utoljára sírsz szavakon
mostantól nem mész messze bár utazni utazol
bekerülnek az utolsók
már nem látlak
te eddig sem láttál
szél vagy hullámzaj sincs ami emlékeztetne
sziklába építetted magad
azt mondod ez jó dolog

én nem beszélek
de mindenre emlékszem
testem memóriahab
fodrozódások fehérjén át figyellek
és hosszú éveken keresztül
lassan
egy ábrázolatot mosok beléd

 

 

Gáldi Márta 1994-ben született, Budapesten él. Bár fiatal kora óta ír, korábban nem sokszor publikálta verseit. ELTE Anglisztika szakán végzett, jelenleg a filmiparban tevékenykedik egy rendező munkatársaként.