Gáldi Márta versei
- Részletek
- Írta: Gáldi Márta
a terek lejtését áruld el nekem / padokra dőlök arccal mintha / hallanék egy árnyékot meg nem tűrve / földre hasalok terpesztett lábakkal / ölelésben izmaim elterülnek
lejt
mert senki sem maradhat
egyhelyben sokáig
budapesten a járdák a körút felé lejtenek
virágcserepek és hajléktalanok alól
szivárgó koszlé folyásirányából tudom
a terek lejtését áruld el nekem
teendőket halogatok kedves
szokásokba betonozom magam
kifeszítek egy madzagot
minden tégla után vízszintezek
a terek lejtését áruld el nekem
padokra dőlök arccal mintha
hallanék egy árnyékot meg nem tűrve
földre hasalok terpesztett lábakkal
ölelésben izmaim elterülnek
a terek lejtését áruld el nekem
a fejem nehéz
vízszintem alá fulladok
arcomat törölgetem
senki sem maradhat egyhelyben sokáig
így most is épp
előre vagy vissza
változom
79kulcs6012
mi a titok benned
és bennem közös hajlam
hajnalonként sírok
látszanak a távolból nevetve
intesz
gyere át egyedül
vagyok
nézz körül nehogy elüssön egy nyújtózkodó kar
analóg kulcscsonttól hajlított könyékig a pirítóst evő lányról
nyitva a nyár
az ablak forró
pirítós és telefonvonalak
Gáldi Márta 1994-ben született, Budapesten él. Bár fiatal kora óta ír, korábban nem sokszor publikálta verseit. ELTE Anglisztika szakán végzett, jelenleg a filmiparban tevékenykedik egy rendező munkatársaként.
