Zsigmond Soma versei

Hírlevél feliratkozás

Keresés

First slide label

Nulla vitae elit libero, a pharetra augue mollis interdum.

First slide label

Nulla vitae elit libero, a pharetra augue mollis interdum.

First slide label

Nulla vitae elit libero, a pharetra augue mollis interdum.

First slide label

Nulla vitae elit libero, a pharetra augue mollis interdum.

First slide label

Nulla vitae elit libero, a pharetra augue mollis interdum.

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Benkő Imola Orsolya: Teremtési gyakorlatok

Fotó: Szerdahelyi Mátyás

cigiszünet volt / a menzán

Németh Gábor Dávid versei

Fotó: Szulovszky Mária

Hallom, hogy üvölt elhagyatottságában az óceán.

Gáspár Sára: András megértő figyelme

Fotó: a szerző archívuma

Már jónéhány hete beszélgettünk, amikor András minden előjel nélkül eltűnt. Nem reagált az üzeneteimre, meg se nyitotta őket. Csak miatta tettem ki melankolikus tájképeket, egyikre sem reagált, én pedig rettegtem attól, hogy rájött, ez nem is én vagyok, pedig én vagyok, de lehet, hogy nem úgy, ahogy ő gondolja, és lehet, hogy megérezte, hogy jobban érdekelnek a csillogós harisnyák és a részeg flörtölések, mint József Attila.

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Herbert Fruzsina: Üzenet az ép fogúnak

Fotó: A szerző archívuma

A zöldségeshez megyek panaszt tenni

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Tamás Dénes versei

Fotó: A szerző archívuma

2 x 2 = 4

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Fotó: Cser András

Zsigmond Soma versei

Részletek: Írta: Zsigmond Soma

Sokan a naplementét várják, / sokan, hogy lemenjen a nap.

I.

A kórházban külön osztály van az álmodóknak,
ahol angyalok köszöntik a látogatókat, a lézengőket.
Hatalmas mezőkre tévedsz, légzésed lelassul,
a leparkolt autók alól spanyol csigákat gyűjtesz hatalmas vödrökbe.

Levegővételeid elnyelik lépteid.
Dédanyámat gyakran csapolta le egy öreg sváb doktor.
A félig telt pitliket a kutyaól mögé öntögettem.
Eszembe jut minden fogmosásról.

Amikor mellkasomra hajtod fejed
légzésem lelassul, mint aki fél
éve nem vett nagy levegőt.
Félévente, ha álmodom.

II.

Járatokat fúrnak az erek.
Nem lélegzik senki.
Homályos alagutakban kézen fogva
lézengenek a testek,
fehérek és vörösek.

Sokan a naplementét várják,
sokan, hogy lemenjen a nap.
Az alagutakat éjfélkor bezárják,
imát mormol ki bent marad.

Zsigmond Soma, 2004, Szeged. Budapesten él. Az Új Forrásban, Műhelyben, Ambrooziában, Napútonline-ban és Nincs.online-ban jelentek meg szövegei. Prózát is ír.

Impresszum

Irodalmi és kulturális portál

Kiadó: Szépirodalmi Figyelő Alapítvány
Együttműködő partner: Fiatal Írók Szövetsége
Felelős szerkesztő: Szép V. Árnika
Szerkesztők: Borcsa Imola, Pintér Kitti

A SZIFONline.hu a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával készül.

© SZIFOnline 2014