Zsigmond Soma versei

Hírlevél feliratkozás

Keresés

First slide label

Nulla vitae elit libero, a pharetra augue mollis interdum.

First slide label

Nulla vitae elit libero, a pharetra augue mollis interdum.

First slide label

Nulla vitae elit libero, a pharetra augue mollis interdum.

First slide label

Nulla vitae elit libero, a pharetra augue mollis interdum.

First slide label

Nulla vitae elit libero, a pharetra augue mollis interdum.

Sz. Szabó Ádám: A grízgaluska íze

Fotó: a szerző archívuma

Soha többet nem látta szüleit boldogan. Anyján állandó, ideges feszültség lett úrrá, mint aki arra számít, hogy minden pillanatban ráijeszthetnek, vagy bármelyik sarkon ott bujkálhat egy rabló. Apja épp ellenkezőleg, immár semmin nem tudta felizgatni magát. Mintha lelkének egy része már rég felröppent volna a földről, de teste továbbra is makacsul lehorgonyozta.

Holczer Dávid: Tarr Béla kabát nélkül

Fotó: Szántó Bence Attila

lementik a világvégét

Folyó/irat/mentés

Csermely Mátyás: Mégis egy történetbe jutunk - 2025 novemberi, decemberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

Noha az egyetemi közegben óhatatlanul belefut az ember egy-egy nyomtatott lapszámba, tényleg csak belefut. Nem tulajdonít nagyobb jelentőséget nekik, hisz ezek általában folyosóra vagy könyvtárba kitett, két-három éves példányok, alig akad bennük pár ismerős név. Mondogatja is néha magának az ember, igazán elmehetne egyszer egy újságoshoz, vehetne egy friss lapszámot, elolvashatná az egészet, úgy ahogy az meg van írva. Vonatállomások újságosaiban és az Írók boltjában tett beszerző körök után, mikor megkezdi az olvasást, konstatálja, van jogosultsága ennek a formátumnak is, mert az (össze)olvasás során egy sokkal összetettebb élményt kap, igaz több figyelmet és időt szánt rá. Egyszóval rájön: nem is olyan nagy baj, hogy feleslegesen vett több, ezen szemléhez nem felhasználható folyóiratot, hiszen minden egyes szám más-más felfogásban működik, és ezek a világok remek lehetőséget adnak egy szabadlevegős merülésre a vállalkozó kedvű olvasónak.

Fellinger Károly versei

Fotó: Görföl Jenő

A szépséges / Perszephoné sikolyát egyedül csak / Hekaté hallja

Borbíró Bíborka versei

Fotó: Somogyi Kata

bűntudatom van a sötéttől

Ayhan Gökhan versei

Fotó: Vas Viktória

nem fizettek közös költséget, / kilakoltatták őket.

Szöllősi Tamás: Űrutazás

Fotó: a szerző archívuma

Nem válaszoltam, csak ösztönösen gyorsabban kezdtem tekerni. Ujjaim ráfeszültek a kormányra, és már nem volt idő gondolkodni. Éreztem, hogy a kerék alatt recsegnek a kövek, a pedál szinte perzselte a talpam. Ervin nem csak gyors, hanem vakmerő is volt.

Katona Ágota versei

Fotó: Tinordi-Karvaly Bence

A halovány Európában / fogynak a színek

Bánfi Veronika: A telhetetlen

Fotó: a szerző archívuma

Körbenézek a rozsdamentes acéltermékeknél, de azt hiszem, nem illik csontozókést tenni a fa alá. Nem is kockázatmentes, ha számításba vesszük a karácsonyi ebédek feszült hangulatát.

Zudor Boglárka versei

Fotó: Sárvári Géza

A pekándiós latte / És Karády a kedvence

Tess Gallagher versei (f. Lauer Péter)

Fotó: Morella Muñoz-Tebar T.

A vizsgálat szerint 13 %-kal / gyengébben pumpál a szív

Haramza Kristóf: Fogadás

Fotó: a szerző archívuma

Nem akartam elhinni, hogy ennyire beszariak. Abban volt igazság persze, hogy ettől a Korpától, ha iszik, sok minden kitelik. Mégis kíváncsi voltam. Ha nem provokáljuk, nem itatjuk és figyelünk rá, miért ne lehetne vele józanul diskurálni?

Fotó: Cser András

Zsigmond Soma versei

Részletek: Írta: Zsigmond Soma

Sokan a naplementét várják, / sokan, hogy lemenjen a nap.

I.

A kórházban külön osztály van az álmodóknak,
ahol angyalok köszöntik a látogatókat, a lézengőket.
Hatalmas mezőkre tévedsz, légzésed lelassul,
a leparkolt autók alól spanyol csigákat gyűjtesz hatalmas vödrökbe.

Levegővételeid elnyelik lépteid.
Dédanyámat gyakran csapolta le egy öreg sváb doktor.
A félig telt pitliket a kutyaól mögé öntögettem.
Eszembe jut minden fogmosásról.

Amikor mellkasomra hajtod fejed
légzésem lelassul, mint aki fél
éve nem vett nagy levegőt.
Félévente, ha álmodom.

II.

Járatokat fúrnak az erek.
Nem lélegzik senki.
Homályos alagutakban kézen fogva
lézengenek a testek,
fehérek és vörösek.

Sokan a naplementét várják,
sokan, hogy lemenjen a nap.
Az alagutakat éjfélkor bezárják,
imát mormol ki bent marad.

Zsigmond Soma, 2004, Szeged. Budapesten él. Az Új Forrásban, Műhelyben, Ambrooziában, Napútonline-ban és Nincs.online-ban jelentek meg szövegei. Prózát is ír.

Impresszum

Irodalmi és kulturális portál

Kiadó: Szépirodalmi Figyelő Alapítvány
Együttműködő partner: Fiatal Írók Szövetsége
Felelős szerkesztő: Szép V. Árnika
Szerkesztők: Borcsa Imola, Pinczési Botond, Pintér Kitti

A SZIFONline.hu a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával készül.

© SZIFOnline 2014