Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

emlékszagú molyok őrzik / a ki nem mondott nevet.

Bővebben ...
Próza

Magyary Ágnes: Regény

Fotó: morpho

Amit fontosnak tartanak az emberek a megtörtént eseményekből, az banális részlet; és ami életbevágó, azon könnyed eleganciával átsiklanak. Ezért is olyan nehéz kihámozni a valóság sarokköveit. Persze, ha a rendőrségnek lenne hozzáférése a titkosszolgálat adataihoz, akkor minden sokkal könnyebb lenne, de a városállamban nem volt cél, hogy a rendőrségnek könnyebb legyen.

Bővebben ...
Költészet

Wölfl-Molnár Eszter versei

Fotó: Nagy Viktor

Túl sokáig volt a bordák mögött

Bővebben ...
Próza

Vince András: Adamec (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Mi itt a Magyar Televízióban megpróbálunk fenntartani bizonyos civilizált viselkedési kereteket, például légyszívessel kezdjük a mondatot. De még véletlenül se gondold azt, váltott át kioktató tegezésbe, hogy te szívességet teszel bárkinek is, ha végrehajtasz egy kérést. Ez csak annyit jelent, hogy nem vagyunk végtelenül tahók. Mi így adjuk ki a parancsot.

Bővebben ...
Költészet

Ecsedi Borbála versei

Fotó: Vigh Levente

Nehéz gyökerek fognak / nem engednek át a határon

Bővebben ...
Fotó: Cser András

Zsigmond Soma versei

Sokan a naplementét várják, / sokan, hogy lemenjen a nap.

I. 

A kórházban külön osztály van az álmodóknak,
ahol angyalok köszöntik a látogatókat, a lézengőket.
Hatalmas mezőkre tévedsz, légzésed lelassul,
a leparkolt autók alól spanyol csigákat gyűjtesz hatalmas vödrökbe. 

Levegővételeid elnyelik lépteid.
Dédanyámat gyakran csapolta le egy öreg sváb doktor.
A félig telt pitliket a kutyaól mögé öntögettem.
Eszembe jut minden fogmosásról. 

Amikor mellkasomra hajtod fejed
légzésem lelassul, mint aki fél
éve nem vett nagy levegőt.
Félévente, ha álmodom.

  

II.

Járatokat fúrnak az erek.
Nem lélegzik senki.
Homályos alagutakban kézen fogva
lézengenek a testek,
fehérek és vörösek. 

Sokan a naplementét várják,
sokan, hogy lemenjen a nap.
Az alagutakat éjfélkor bezárják,
imát mormol ki bent marad.

 

Zsigmond Soma, 2004, Szeged. Budapesten él. Az Új Forrásban, Műhelyben, Ambrooziában, Napútonline-ban és Nincs.online-ban jelentek meg szövegei. Prózát is ír.