Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...
Költészet

Németh Gábor Dávid versei

Fotó: Szulovszky Mária

Hallom, hogy üvölt elhagyatottságában az óceán.

Bővebben ...
Próza

Gáspár Sára: András megértő figyelme

Fotó: a szerző archívuma

Már jónéhány hete beszélgettünk, amikor András minden előjel nélkül eltűnt. Nem reagált az üzeneteimre, meg se nyitotta őket. Csak miatta tettem ki melankolikus tájképeket, egyikre sem reagált, én pedig rettegtem attól, hogy rájött, ez nem is én vagyok, pedig én vagyok, de lehet, hogy nem úgy, ahogy ő gondolja, és lehet, hogy megérezte, hogy jobban érdekelnek a csillogós harisnyák és a részeg flörtölések, mint József Attila.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Fotó: Kulifai Melinda

Herczeg Jonatán: kvadrillió csillagos szálloda Siófokon

Mi is csórók vagyunk, nem szégyen ez. / Csórók vagyunk, nem szegények.

Csak egy hónapig laktam utcán,
akkor is inkább parton.
Tudom milyen, ha alvás közben
rádszakad az ég, váróteremben várod
a hajnalt, vagy az eső végét.
Nyaralók lenéző tekintetére kelsz. 

Mirjamot vártam egy padon.
Fogalmam sem volt az időről,
nem mertem senkit megállítani,
hogy megkérdezzem. 

Az utolsó dobozt bontottam reggel,
nem voltam annyira elkeseredve, hogy mástól
kérjek, de már figyeltem a csikkeket a járda szélén. 

Akkor jött oda hozzám az a nagydarab,
kitetovált cigány fickó van egy szál cigid, kifizetem

Hogy ne lett volna, egyértelműen erősebb nálam,
a táskám meg túl nagy ahhoz, hogy elfussak. 

Meggyújtotta a szálat és a mögöttem lévő
bokorhoz állt hugyozni. 

Merre laksz? Hát, úgy errefelé. Egyedül vagy?
Van egy barátom, mindjárt jön, csak dolgozik. 

Kezembe nyomott egy marék aprót
vegyél valami kaját magadnak
a karomra mutatott te is voltál sitten?
nem, csak szomorú voltam

Mi is csórók vagyunk, nem szégyen ez.
Csórók vagyunk, nem szegények.
Ne csinálj semmi hülyeséget,
vigyázz magadra! 

Még pár óra és előjönnek a felszolgálás,
mosogatás és hajfonás után
a szabadstrandon a hotel fényei.

 

Herczeg Jonatán (1999, Gyöngyös) verseket ír, kovácsgépeket szerel, több hiányszakmája van, mint mentális betegsége. Megjelenik mindenhol, ahol nem számítasz rá.