Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

emlékszagú molyok őrzik / a ki nem mondott nevet.

Bővebben ...
Próza

Magyary Ágnes: Regény

Fotó: morpho

Amit fontosnak tartanak az emberek a megtörtént eseményekből, az banális részlet; és ami életbevágó, azon könnyed eleganciával átsiklanak. Ezért is olyan nehéz kihámozni a valóság sarokköveit. Persze, ha a rendőrségnek lenne hozzáférése a titkosszolgálat adataihoz, akkor minden sokkal könnyebb lenne, de a városállamban nem volt cél, hogy a rendőrségnek könnyebb legyen.

Bővebben ...
Költészet

Wölfl-Molnár Eszter versei

Fotó: Nagy Viktor

Túl sokáig volt a bordák mögött

Bővebben ...
Próza

Vince András: Adamec (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Mi itt a Magyar Televízióban megpróbálunk fenntartani bizonyos civilizált viselkedési kereteket, például légyszívessel kezdjük a mondatot. De még véletlenül se gondold azt, váltott át kioktató tegezésbe, hogy te szívességet teszel bárkinek is, ha végrehajtasz egy kérést. Ez csak annyit jelent, hogy nem vagyunk végtelenül tahók. Mi így adjuk ki a parancsot.

Bővebben ...
Költészet

Ecsedi Borbála versei

Fotó: Vigh Levente

Nehéz gyökerek fognak / nem engednek át a határon

Bővebben ...
Fotó: Kulifai Melinda

Herczeg Jonatán: kvadrillió csillagos szálloda Siófokon

Mi is csórók vagyunk, nem szégyen ez. / Csórók vagyunk, nem szegények.

Csak egy hónapig laktam utcán,
akkor is inkább parton.
Tudom milyen, ha alvás közben
rádszakad az ég, váróteremben várod
a hajnalt, vagy az eső végét.
Nyaralók lenéző tekintetére kelsz. 

Mirjamot vártam egy padon.
Fogalmam sem volt az időről,
nem mertem senkit megállítani,
hogy megkérdezzem. 

Az utolsó dobozt bontottam reggel,
nem voltam annyira elkeseredve, hogy mástól
kérjek, de már figyeltem a csikkeket a járda szélén. 

Akkor jött oda hozzám az a nagydarab,
kitetovált cigány fickó van egy szál cigid, kifizetem

Hogy ne lett volna, egyértelműen erősebb nálam,
a táskám meg túl nagy ahhoz, hogy elfussak. 

Meggyújtotta a szálat és a mögöttem lévő
bokorhoz állt hugyozni. 

Merre laksz? Hát, úgy errefelé. Egyedül vagy?
Van egy barátom, mindjárt jön, csak dolgozik. 

Kezembe nyomott egy marék aprót
vegyél valami kaját magadnak
a karomra mutatott te is voltál sitten?
nem, csak szomorú voltam

Mi is csórók vagyunk, nem szégyen ez.
Csórók vagyunk, nem szegények.
Ne csinálj semmi hülyeséget,
vigyázz magadra! 

Még pár óra és előjönnek a felszolgálás,
mosogatás és hajfonás után
a szabadstrandon a hotel fényei.

 

Herczeg Jonatán (1999, Gyöngyös) verseket ír, kovácsgépeket szerel, több hiányszakmája van, mint mentális betegsége. Megjelenik mindenhol, ahol nem számítasz rá.