Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Sarnyai Benedek: zájed

Fotó: a szerző archívuma

Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?

Bővebben ...
Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Fotó: Kulifai Melinda

Herczeg Jonatán: kvadrillió csillagos szálloda Siófokon

Mi is csórók vagyunk, nem szégyen ez. / Csórók vagyunk, nem szegények.

Csak egy hónapig laktam utcán,
akkor is inkább parton.
Tudom milyen, ha alvás közben
rádszakad az ég, váróteremben várod
a hajnalt, vagy az eső végét.
Nyaralók lenéző tekintetére kelsz. 

Mirjamot vártam egy padon.
Fogalmam sem volt az időről,
nem mertem senkit megállítani,
hogy megkérdezzem. 

Az utolsó dobozt bontottam reggel,
nem voltam annyira elkeseredve, hogy mástól
kérjek, de már figyeltem a csikkeket a járda szélén. 

Akkor jött oda hozzám az a nagydarab,
kitetovált cigány fickó van egy szál cigid, kifizetem

Hogy ne lett volna, egyértelműen erősebb nálam,
a táskám meg túl nagy ahhoz, hogy elfussak. 

Meggyújtotta a szálat és a mögöttem lévő
bokorhoz állt hugyozni. 

Merre laksz? Hát, úgy errefelé. Egyedül vagy?
Van egy barátom, mindjárt jön, csak dolgozik. 

Kezembe nyomott egy marék aprót
vegyél valami kaját magadnak
a karomra mutatott te is voltál sitten?
nem, csak szomorú voltam

Mi is csórók vagyunk, nem szégyen ez.
Csórók vagyunk, nem szegények.
Ne csinálj semmi hülyeséget,
vigyázz magadra! 

Még pár óra és előjönnek a felszolgálás,
mosogatás és hajfonás után
a szabadstrandon a hotel fényei.

 

Herczeg Jonatán (1999, Gyöngyös) verseket ír, kovácsgépeket szerel, több hiányszakmája van, mint mentális betegsége. Megjelenik mindenhol, ahol nem számítasz rá.