Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Csermely Mátyás: Szocia

Fotó: Zanati Réka

Aztán szétestem. Volt olyan is. Nem szeretek róla beszélni, de ha így vizslatod, hát muszáj. Inkább hallgatok, az az egyszerűbb, kényelmes közöny, mint holmi fura nemet mondás. Így hordtak szét a hangyák, mindenki magának, a maga királynőjének, hátha utána homlokon csókolja őket.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: A szabadságról

Fotó: Ádám Gyula

zsörtölődsz reggeltől / estig, akár medve a hó nélküli teleken

Bővebben ...
Próza

Klein Mari: Ágyban Prousttal

Fotó: a szerző archívuma

Újra meg újra felszítottad a tested, reggel hatig, amíg a maradék félsz ki nem rázkódott belőle. Míg ki nem világosodott. Mert akkor megbizonyosodtál: a denevérek már hazatértek, és bevackoltak a háztömb hasadékaiba.

Bővebben ...
Költészet

Gulisio Tímea versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Vasalt zoknival fojtják meg anyát

Bővebben ...
Próza

Bali Péter: take this longing

Fotó: a szerző archívuma

Mitteleuropa nem létezik, soha nem is létezett, a porosz nagyhatalmi törekvéseket melegítették újra egyfajta prémium kulturkampf díjcsomagként, melynek lényege annyi, hogy Németország (és a Volkswagen-konszern) neokoloniális törekvéseit támogassák.

Bővebben ...
Próza

Ambrus Máté: A forradalmár

Fotó: a szerző archívuma

Egyszer séta közben baljával belém karolt, a gangkorlát virágjainak rozsdás fémfonatán keresztül nézett az alattunk tátongó mélységbe, s amikor észrevette az udvar foltokban hiányos keramitburkolatát, megjegyezte, hogy az régen nem ilyen volt, a forradalomban szedték fel egy részét, hogy barikádot építsenek belőle.

Bővebben ...
Költészet

Szabó Imola Julianna versei

Fotó: A szerző archívuma

ne tudja senki / hogy nem érzel / csak megkönnyebbülést

Bővebben ...
Költészet

Bene Adrián: Kimérapalota

Fotó: A szerző archívuma

eltévedt bent egyszer egy kimérajaguár

Bővebben ...
Próza

Hegyi Damján: Jonatán a sakk-klub előtt

Fotó: a szerző archívuma

Közelebb lépett, figyelmesen kémlelte, mert nem hitt a szemének. Amit látott: egy kisujj legfelső ujjperce. Az ujjperc vége élénkpirosan vibrált, a köröm rajta olyan egészséges volt, mint egy most szüretelt gyümölcs.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Tóth-Csiki Zsuzsanna: „És formák eleven térfogata kitölt alkatot, kompozíciót” – januári, februári lapszemle

Montázs: SZIFONline

Egyik kedvenc szpotom Budapesten a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi könyvtára. Nem volt kérdés, hogy oda ülök majd be folyóiratokat olvasni, miután megkaptam a felkérést a szemlére.

Bővebben ...
Fotó: Kulifai Melinda

Herczeg Jonatán: kvadrillió csillagos szálloda Siófokon

Mi is csórók vagyunk, nem szégyen ez. / Csórók vagyunk, nem szegények.

Csak egy hónapig laktam utcán,
akkor is inkább parton.
Tudom milyen, ha alvás közben
rádszakad az ég, váróteremben várod
a hajnalt, vagy az eső végét.
Nyaralók lenéző tekintetére kelsz. 

Mirjamot vártam egy padon.
Fogalmam sem volt az időről,
nem mertem senkit megállítani,
hogy megkérdezzem. 

Az utolsó dobozt bontottam reggel,
nem voltam annyira elkeseredve, hogy mástól
kérjek, de már figyeltem a csikkeket a járda szélén. 

Akkor jött oda hozzám az a nagydarab,
kitetovált cigány fickó van egy szál cigid, kifizetem

Hogy ne lett volna, egyértelműen erősebb nálam,
a táskám meg túl nagy ahhoz, hogy elfussak. 

Meggyújtotta a szálat és a mögöttem lévő
bokorhoz állt hugyozni. 

Merre laksz? Hát, úgy errefelé. Egyedül vagy?
Van egy barátom, mindjárt jön, csak dolgozik. 

Kezembe nyomott egy marék aprót
vegyél valami kaját magadnak
a karomra mutatott te is voltál sitten?
nem, csak szomorú voltam

Mi is csórók vagyunk, nem szégyen ez.
Csórók vagyunk, nem szegények.
Ne csinálj semmi hülyeséget,
vigyázz magadra! 

Még pár óra és előjönnek a felszolgálás,
mosogatás és hajfonás után
a szabadstrandon a hotel fényei.

 

Herczeg Jonatán (1999, Gyöngyös) verseket ír, kovácsgépeket szerel, több hiányszakmája van, mint mentális betegsége. Megjelenik mindenhol, ahol nem számítasz rá.