Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Luciana Ratto (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Apu, melyikünket mentenéd meg?

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, a második gyerekkel megduplázódik a szeretet, azt mondják, hogy ezt kell mondani az elsőszülötteknek, de most két kiskutyaszem könyörög, hogy őt válasszam, és hagyjam veszni a másikat.

Bővebben ...
Műfordítás

Andrei Dósa (f. Horváth Benji): Sok erő és egy csipetnyi gyöngédség

Fotó: Veronica Ștefăneț

Igyekszem a lehető legokésabban hozzáállni a nőkhöz, még ha nagyrészt nőgyűlölő és szexista klisék sorozatába csúszik is bele az agyam. Mindenféle disznó vicceken nőttem fel, amelyeknek a főszereplői Móricka és Bulă voltak. Gyakran éreztem kísértést, hogy mint a viccben Bulă, azt mondjam a barátnőimnek, tetszik, ahogy gondolkodsz.

Bővebben ...
Költészet

Holczer Dávid versei

Fotó: Szántó Bence Attila

Isten tudja mire képes / egy ember seprűvel a kezében

Bővebben ...
Próza

Baqais Dávid: nem lenne boldogabb

Fotó: James Herbert

és akkor se lenne boldogabb, ha aztán öt vesztes pályázat után elkezdene egy kocsmában pultozni, hogy leplezze az ismerősei előtt az örökölt transzgenerációs vagyonát, ami miatt folyamatos bűntudatot érez, de akkor se, ha megtudná, hogy a barátjának háromszor annyi van a takarékszámláján, mint neki, és ő még bűntudatot sem érez

Bővebben ...
Próza

Szeifert Natália: Kopognak

Fotó: a szerző archívuma

részlet a Hóember a Naprendszerben című regényből

Bővebben ...
Költészet

Zsigmond Soma versei

Fotó: Pénzes Johanna

Lépteid alatt felnyög a parketta, ablakot nyitsz, / a levegő idegen csípése nem ébreszt fel.

Bővebben ...
Költészet

Kollár Árpád versei

Fotó: Keller Ami

az almahéjon azt a pici, barna a foltot

Bővebben ...
Próza

Murányi Zita: Halálfélelem

Fotó: a szerző archívuma

A férfiaktól is ösztönösen tartok, képtelen vagyok nem hidegen viszonozni az érintést, ujjaimat egyedül a pusztulás mozgatja, amihez érek, tönkremegy, atomjaira hullik.

Bővebben ...
Próza

Lázár Bence András: Saldanha. Lisszabon. Kacsakagyló.

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, Lisszabonban, a fehér városban, egészen máshogy megy le a nap. Legalábbis a portugálok ezt hiszik, és azon a csütörtöki délelőttön egy bizonyos Weisz Máté és egy bizonyos Perr Rebeka is ezt hitte.

Bővebben ...
Költészet

Benkő Imola Orsolya versei

Fotó: Szerdahelyi Mátyás

helyzet van a 10. C osztályban a kolléga / túl fiatal

Bővebben ...
Költészet

Saád Anna versei

Fotó: Sárközi Bence

de bennem ragadnak tanításaid / amik szerint élnem kéne

Bővebben ...
Költészet

Vincze Szabolcs versei

Fotó: Pavlovits Gitta

A Braille-írás panaszkodik / a hozzád érő kezekről

Bővebben ...
Fotó: Ladányi Jancsó Jákob

Szűcs Anna Emília: a körmök rossz sorrendben nőnek

azt hajtogatod, a rosszul megválasztott szavak ölnek, / de szerintünk a jól megválasztottak is

                                                 „Anna vagyok a földszintről, és csak azért írok, mert szeretném,
                                                  ha a kések és a gázcsapok eltűnnének a lakásomból örökre.”

kéthetente új ruhát varratsz magadnak
és új piac után nézel.
kéthetente eltűnsz egy hétre,
már megszoktuk,
ha túl sokat beszélünk hozzád,
fenyegetőzni kezdesz, hogy leugrasz a háztetőről,
de nincs is házad, és a tető omladozik ott, ahol élsz.
előbb szakadsz a nyakunkba, mint hogy megszabadulnánk tőled. 

péntekenként a „GOD LOVES LOLA” dzsekidet veszed fel és
egész nap körmöt festesz,
csak hogy szombaton legyen mit lemosnod –
néha az ajtóig is eljutsz, de a küszöbön mindig visszafordulsz. 

azt hajtogatod, a rosszul megválasztott szavak ölnek,
de szerintünk a jól megválasztottak is,
hiába imádkozol, nem hallgat rád senki sem.
minden nap három órát alszol délután,
ordítozol mosogatás közben,
de már rájöttünk, hogy
a tükrök másik oldalán nem élnek emberek −
hazudsz, mint a vízfolyás.

állítod, hogy a kabalánk vagy,
és nem hagyhatunk el soha,
azt mondod, rohadjunk meg mind
és fulladásos halált átkozol ránk.
egyben torolsz meg mindenkit, akit nem tudtunk szeretni −
szerinted a karmikus rend végre rendeződni látszik.

 

Szűcs Anna Emília (1999) Budapest. 2023-ban diplomázott az ELTE Irodalom- és kultúratudomány mesterszakán. Számos folyóiratban publikált már, többek között az Élet és Irodalomban, a Kalligramban, a Helikonban, a Prae-ben, a KULTeren, a SZIFonline-on. Kritikáit a Szépirodalomi Figyelő, a Műút és az AlföldOnline közölte. Idén szerepelt a Litera költészetnapi válogatásában.