Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Próza

Kónya Sándor: Dagadék

Fotó: Kónya Tamás

Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet.

Bővebben ...
Fotó: Székelyhidi Zsolt

Szabó Gergely versei

bárcsaknénik és bezzegbácsik ökoszivárványos szatyraiba / szorult mákszemként hallgatunk 

 

dokumentum

mikor behajlik a tegnap sarka
és megcsavarodnak az érkező percek
akkor eltörik a hangok széle
összekeverednek a foszlányok 

szétszaladnak hajszálaid
az arcod összegzik
ha akarom ha nem
belefutok a történetedbe 

átsétálunk egymás városaiba
ahol könnycsepp gurgulázik
göndör és halvány
mosolyod peremvidékén 

bárcsaknénik és bezzegbácsik ökoszivárványos szatyraiba
szorult mákszemként hallgatunk 

a tenyérben sietve kopnak el a forgatókönyvek
remegő fókusz dagasztja tovább a behorpadt hétköznapokat 

azóta inkább élő vadkamerákat nézegetek
táncoló rügyeket a gyorsított felvételeken

  

származékok

csak a pocsolya szélében
gagyoghat a gyerekes
messzeség
ott ülök 

folytonos átszállás
bámuló tér
göndörödő tudat
panaszos érintés  

csúzlival ébresztgetem
a szálaimban túrkálókat
felkészülök a reakciókra
pólót választok
példakép nélkülit 

a remegő fókusz
a végső gazda
az időtér tenyere
a fény kiszáradva 

mielőtt szépen beszélek ráköszönök
azokra akik eljátsszák sorsukat
nyugalmi pupillaméret
az agresszív egyensúlyban
barátaim az időtlenségben 

felségterület
ellenutópia
gyarmatiszony
rianásfóbia  

ha jég akkor legyen az a balaton
szakíts be és tarts meg
és többet már nem
szomjazom édes ízed
megfagy bennem és folyhatok 

kulturális előrejelzés
tudományos inger
sminktükörből dekktartó
barázdákból versek  

még a szavakat is külön mentem
mintha későbbre konzerválnám őket
történet az adat mögött metadata
egyre hátrál amíg dől felénk
a díszlet és ott állunk majd a hitünkkel 

de minek
belement valami a tervünkbe
suttognak a korok a saját
levükben fetrengő nyolcasok

 

Szabó Gergely 1991-ben született. Költő, drámapedagógus. Első kötete 2022-ben jelent meg Közös vizeink címmel. A Fiatal Írók Szövetségének tagja.