Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Luciana Ratto (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Apu, melyikünket mentenéd meg?

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, a második gyerekkel megduplázódik a szeretet, azt mondják, hogy ezt kell mondani az elsőszülötteknek, de most két kiskutyaszem könyörög, hogy őt válasszam, és hagyjam veszni a másikat.

Bővebben ...
Műfordítás

Andrei Dósa (f. Horváth Benji): Sok erő és egy csipetnyi gyöngédség

Fotó: Veronica Ștefăneț

Igyekszem a lehető legokésabban hozzáállni a nőkhöz, még ha nagyrészt nőgyűlölő és szexista klisék sorozatába csúszik is bele az agyam. Mindenféle disznó vicceken nőttem fel, amelyeknek a főszereplői Móricka és Bulă voltak. Gyakran éreztem kísértést, hogy mint a viccben Bulă, azt mondjam a barátnőimnek, tetszik, ahogy gondolkodsz.

Bővebben ...
Költészet

Holczer Dávid versei

Fotó: Szántó Bence Attila

Isten tudja mire képes / egy ember seprűvel a kezében

Bővebben ...
Próza

Baqais Dávid: nem lenne boldogabb

Fotó: James Herbert

és akkor se lenne boldogabb, ha aztán öt vesztes pályázat után elkezdene egy kocsmában pultozni, hogy leplezze az ismerősei előtt az örökölt transzgenerációs vagyonát, ami miatt folyamatos bűntudatot érez, de akkor se, ha megtudná, hogy a barátjának háromszor annyi van a takarékszámláján, mint neki, és ő még bűntudatot sem érez

Bővebben ...
Próza

Szeifert Natália: Kopognak

Fotó: a szerző archívuma

részlet a Hóember a Naprendszerben című regényből

Bővebben ...
Költészet

Zsigmond Soma versei

Fotó: Pénzes Johanna

Lépteid alatt felnyög a parketta, ablakot nyitsz, / a levegő idegen csípése nem ébreszt fel.

Bővebben ...
Költészet

Kollár Árpád versei

Fotó: Keller Ami

az almahéjon azt a pici, barna a foltot

Bővebben ...
Próza

Murányi Zita: Halálfélelem

Fotó: a szerző archívuma

A férfiaktól is ösztönösen tartok, képtelen vagyok nem hidegen viszonozni az érintést, ujjaimat egyedül a pusztulás mozgatja, amihez érek, tönkremegy, atomjaira hullik.

Bővebben ...
Próza

Lázár Bence András: Saldanha. Lisszabon. Kacsakagyló.

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, Lisszabonban, a fehér városban, egészen máshogy megy le a nap. Legalábbis a portugálok ezt hiszik, és azon a csütörtöki délelőttön egy bizonyos Weisz Máté és egy bizonyos Perr Rebeka is ezt hitte.

Bővebben ...
Költészet

Benkő Imola Orsolya versei

Fotó: Szerdahelyi Mátyás

helyzet van a 10. C osztályban a kolléga / túl fiatal

Bővebben ...
Költészet

Saád Anna versei

Fotó: Sárközi Bence

de bennem ragadnak tanításaid / amik szerint élnem kéne

Bővebben ...
Költészet

Vincze Szabolcs versei

Fotó: Pavlovits Gitta

A Braille-írás panaszkodik / a hozzád érő kezekről

Bővebben ...
Fotó: Székelyhidi Zsolt

Szabó Gergely versei

bárcsaknénik és bezzegbácsik ökoszivárványos szatyraiba / szorult mákszemként hallgatunk 

 

dokumentum

mikor behajlik a tegnap sarka
és megcsavarodnak az érkező percek
akkor eltörik a hangok széle
összekeverednek a foszlányok 

szétszaladnak hajszálaid
az arcod összegzik
ha akarom ha nem
belefutok a történetedbe 

átsétálunk egymás városaiba
ahol könnycsepp gurgulázik
göndör és halvány
mosolyod peremvidékén 

bárcsaknénik és bezzegbácsik ökoszivárványos szatyraiba
szorult mákszemként hallgatunk 

a tenyérben sietve kopnak el a forgatókönyvek
remegő fókusz dagasztja tovább a behorpadt hétköznapokat 

azóta inkább élő vadkamerákat nézegetek
táncoló rügyeket a gyorsított felvételeken

  

származékok

csak a pocsolya szélében
gagyoghat a gyerekes
messzeség
ott ülök 

folytonos átszállás
bámuló tér
göndörödő tudat
panaszos érintés  

csúzlival ébresztgetem
a szálaimban túrkálókat
felkészülök a reakciókra
pólót választok
példakép nélkülit 

a remegő fókusz
a végső gazda
az időtér tenyere
a fény kiszáradva 

mielőtt szépen beszélek ráköszönök
azokra akik eljátsszák sorsukat
nyugalmi pupillaméret
az agresszív egyensúlyban
barátaim az időtlenségben 

felségterület
ellenutópia
gyarmatiszony
rianásfóbia  

ha jég akkor legyen az a balaton
szakíts be és tarts meg
és többet már nem
szomjazom édes ízed
megfagy bennem és folyhatok 

kulturális előrejelzés
tudományos inger
sminktükörből dekktartó
barázdákból versek  

még a szavakat is külön mentem
mintha későbbre konzerválnám őket
történet az adat mögött metadata
egyre hátrál amíg dől felénk
a díszlet és ott állunk majd a hitünkkel 

de minek
belement valami a tervünkbe
suttognak a korok a saját
levükben fetrengő nyolcasok

 

Szabó Gergely 1991-ben született. Költő, drámapedagógus. Első kötete 2022-ben jelent meg Közös vizeink címmel. A Fiatal Írók Szövetségének tagja.