Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Bodor Emese: Jan Palach nekifeszül a szélnek

Fotó: Sükösd Emese

Melyik város emlékezne szívesen / azokra, akiket falhoz állított?

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám ismét a Litmusz Műhelyben

Fotó: Bach Máté

Visszatérő vendégünk volt az adásban Nyerges Gábor Ádám költő, író, szerkesztő, akinek ezúttal nem a szokásos Litmusz-kérdéseket tettük fel, hanem egy részletet hallgathattunk meg Vasgyúrók című, megjelenés előtt álló novelláskötetéből, valamint verseket írtunk közösen a dobókockákkal.

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám - Kerber Balázs - Körtesi Márton Litmusz versei

Fotó: Litmusz Műhely

Azt hiszem, lehallgat a telefonom. / Ő koncentrál, ha kókad a figyelmem, / Neki címzik tán a promóciót is, / Már nélkülem is rákattint időnként. / Ez a bánat, ez a bánat a civilizáció.

Bővebben ...
Próza

Kocsis Gergely: Várni a váratlant (regényrészlet)

Fotó: Raffay Zsófia

Rettegve érzi, hogy egyre jobban csúszik bele ebbe az álomvilágba, hívogatja, beszippantja. Térdhajlatában ugrálni kezd egy ideg, két rángás között végtelen lassúsággal telik az idő, a levegő is ritkásabbnak tűnik, légszomj gyötri. Hangokat hall a feje fölül, ez a lehetetlen közeg nagyon felerősíti a lépések döngését, mintha valaki a fején lépkedne. Pontosan tudja, ki járkál ott fent, és azt is, hogy miért csap zajt.

Bővebben ...
Költészet

Réder Ferenc versei

Fotó: Fárizs Mihály

Négy hónapja mozdulatlan. / De a hasa / ma egy kicsit langyosabb.

Bővebben ...
Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom? (Nemes Z. Márió)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája (Kiss Lóránt)

Montázs: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris, 'White Polypous Thing' by deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Kovács Eleonóra: Fényerősség

Fotó: Váradi Sándor

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Bővebben ...
Fotó: Konkol Máté

Szabolcsi Alexander versei

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Desert sandpit három
                                    El Kazovszkijnek

valahol egy kutya vár rám,
sötétben barangol, homokszemcsék súrolják tappancsát,
átlép gerincnek mozgó sávjain, földbefúrt páncélok görbéin,
dombok árnyékában alszik, a hold útján

oszlopok tűnnek fel, aszfaltozók lábnyomai
diner-ek zsíros levegőjét hordja a szél, és ahogy közeledik
újra emberek tenyerét érzi a testén, folyót húz rajta az ujj
hastól ágyékig, ánusztól tarkóig, úgy várva a csóválást,
mintha az hála lenne,
nem reflex.


Önműködés

A versbe bele kell halni, vagy mintha
ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől,
férfiak négyszemközti beszéde,
hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak
amin ki és bemászni lehet csupán,
nincsenek lassú és kellemes betérések, távozások,
és én se tudom, hogy az ablakban megállni miért nem lehet,
egyik lábat ki, másikat belógatva,
hiszen olvasok régi verseket,
amik nem szólnak semmiről,
korlenyomatok, ironikus vagy cinikus megjegyzések,
szójátékok, üres szerelmi líra vagy tájköltészet,
és mégis mind becsapódik a huzatban,
talán így kéne, talán a költészet is csak annyi,

mint egy zacskószáj a szélben,
meg-meg villantva tartalmát,
a szemét szétszóródik a téren,
az emberek úgy irányítják útjukat, hogy azt
megnézzhessék, de felvenni ne kelljen,
a szélben úgy lebegjen,
a bekötetlen száj, a szavak szemétmozgása,
mint egy guminő lassú eresztése
a férfitest alatt,
ahogyan a hús és a műanyag találkozásánál,
a levegő egy csapóajtót hagy,
és a vákuumban szótlanok maradunk –
az aktus működik magától.

 

Szabolcsi Alexander 1999-ben született Budapesten. A Nincs online folyóirat főszerkesztője, az ELTE BTK Kultúra- és irodalomtudomány képzés mesterszakos hallgatója, írásai a Prae, az Újforrás, A Vörös Postakocsi, a Pannon Tükör, a Látó, és a KULTer felületein jelentek meg.