Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Nagy Benedek Máté versei

Fotó: Bágyoni József

A fárasztó munkaórák után / pálmás GIF-ekről álmodom.

Bővebben ...
Próza

Sokcsevits Judit Ráhel: Hóember

Fotó: a szerző archívuma

A párdetektor beültetésén Kitti is gondolkozott, de azt hallotta, a chip sokszor félrejelez, ráadásul a begyűjtött, magánjellegű infókat engedély nélkül elküldi a Pártalan Nyilvántartó Központnak. Nem vágyott rá, hogy mindenki tudja, mikor menstruál, vagy mennyire bukik a tegnap látott film főhősére.

Bővebben ...
Költészet

Vados Anna versei

Fotó: Takács Borisz

Bizonyos életszakaszban / nem tudtam ellenállni a drogos férfiaknak

Bővebben ...
Műfordítás

Francesca Bell versei (f. Bori Ági)

Fotó: Gina Risso

Kiolvasztottalak, a lapos kőoltárra / helyeztelek, hogy várj, de a kígyót // nem érdekled.

Bővebben ...
Próza

Tóth-Bertók Eszter: A hegy

Fotó: Csoboth Edina

Jobb móka volt ez, mint a lengőteke, pedig azzal még egyedül is szeretett játszani. Olyankor ő hagyta nyerni magát. Az anyja meg szurkolt neki, gyerünk, ez az, hajrá, kiabálta minden lendítésnél, közben megforgatta a húst a kontakt grillen, aztán megint odanézett, és úgy mosolyogtak egymásra, mint akik közös titkot őriznek.

Bővebben ...
Műfordítás

Paul Éluard versei (f. Góz Adrienn)

Fotó: theartstory.org

A beletörődő tekintet a szempárra hasonlít amit legyőztél

Bővebben ...
Költészet

Sebestyén Ádám versei

Fotó: Sebestyén Anna

Zsebedben / összegyűrt papír: napszítta / betűiből csupán egy női név / maradt olvasható.

Bővebben ...
Próza

Haász János: Negyvenkét perc

Fotó: Ajpek Orsi

A vasúti dolgozók megszokták, hogy a szájukat evésre és ivásra kell használni. Esetleg böfögésre. Okoskodó kérdésekre semmiképp. Meg egyébként is, miért kellene mindenben okot keresni.

Bővebben ...
Költészet

Benyó Tamás versei

Fotó: Gajdos Attila

Nézzétek el / könnyelműségét / a vékony ég felett / céltalanul cikázó / villámnak

Bővebben ...
Költészet

Kustos Júlia versei

Fotó: A szerző archívuma

Sóvirágot tépek, szirmai szárazak. / Áldozat vagyok, szeretném hinni.

Bővebben ...
Próza

Hegyi Damján: Clown Jacket (2. rész)

Fotó: a szerző archívuma

de hiába forrt össze szent stigmám és hiába szórom szét rózsafüzérem és hiába tépem szét démonaim és hiába támadok fel az egymáshoz varrt két döglény fölött a táncparketten barázdáim tovább mélyülnek river sírjáig és a föld középpontjáig és még azon is túl amíg meg nem rokkantják amíg szét nem törik testem világát

Bővebben ...
Próza

Hegyi Damján: Clown Jacket (1. rész)

Fotó: a szerző archívuma

jöttek nem is dörömböltek nem vártak ajtónyitást vendégszeretetet kávét vizet süteményeket ők nem vendégeskedni jöttek hanem gyilkolni ölni vért ontani az én véremet mert túl sokat tudtam én hogy egy idő után baj leszek nekik miért hoztam fel magamhoz alexet ó miért 

Bővebben ...
Fotó: Konkol Máté

Szabolcsi Alexander versei

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Desert sandpit három
                                    El Kazovszkijnek

valahol egy kutya vár rám,
sötétben barangol, homokszemcsék súrolják tappancsát,
átlép gerincnek mozgó sávjain, földbefúrt páncélok görbéin,
dombok árnyékában alszik, a hold útján

oszlopok tűnnek fel, aszfaltozók lábnyomai
diner-ek zsíros levegőjét hordja a szél, és ahogy közeledik
újra emberek tenyerét érzi a testén, folyót húz rajta az ujj
hastól ágyékig, ánusztól tarkóig, úgy várva a csóválást,
mintha az hála lenne,
nem reflex.


Önműködés

A versbe bele kell halni, vagy mintha
ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől,
férfiak négyszemközti beszéde,
hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak
amin ki és bemászni lehet csupán,
nincsenek lassú és kellemes betérések, távozások,
és én se tudom, hogy az ablakban megállni miért nem lehet,
egyik lábat ki, másikat belógatva,
hiszen olvasok régi verseket,
amik nem szólnak semmiről,
korlenyomatok, ironikus vagy cinikus megjegyzések,
szójátékok, üres szerelmi líra vagy tájköltészet,
és mégis mind becsapódik a huzatban,
talán így kéne, talán a költészet is csak annyi,

mint egy zacskószáj a szélben,
meg-meg villantva tartalmát,
a szemét szétszóródik a téren,
az emberek úgy irányítják útjukat, hogy azt
megnézzhessék, de felvenni ne kelljen,
a szélben úgy lebegjen,
a bekötetlen száj, a szavak szemétmozgása,
mint egy guminő lassú eresztése
a férfitest alatt,
ahogyan a hús és a műanyag találkozásánál,
a levegő egy csapóajtót hagy,
és a vákuumban szótlanok maradunk –
az aktus működik magától.

 

Szabolcsi Alexander 1999-ben született Budapesten. A Nincs online folyóirat főszerkesztője, az ELTE BTK Kultúra- és irodalomtudomány képzés mesterszakos hallgatója, írásai a Prae, az Újforrás, A Vörös Postakocsi, a Pannon Tükör, a Látó, és a KULTer felületein jelentek meg.