Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor II.

Fotó: a szerző archívuma

Ha apám tudta, hogyan kell enni, akkor anyám azt tudja, hogyan kell koplalni. Egész gyerekkoromban vagy koplalt, vagy folyékony diétán volt, miközben apám zabált és dohányzott és énekelt és ivott.

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor I.

Fotó: a szerző archívuma

Amit nem merek elmondani anyámnak az az, hogy ez nem egy egyszerű húgyúti fertőzés. Apám családjában van egy széles körben elterjedt hiedelem, miszerint a szellemek lábtól felfelé hatolnak be egy nő testébe.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Eszter Hanna: lebegő

Fotó: Török Levente

sodrást ami elmossa / az elhordozott erőszakot

Bővebben ...
Próza

Kiszely Márk: Kapcsolati tőke

Fotó: a szerző archívuma

Volt ez a csajom Debrecenben. Cseresznyével egyensúlyozott az ajkán, a szemében gurámikat nevelt. Tubás volt, vagy tenorkürtös, nem tudom már, a rézfúvósok között ült, a rendezői balon. Ha a nevén szólítottam, nem figyelt oda. Ha hatszögbe rendeztem a díszköveket a teste körül, magához tért.

Bővebben ...
Költészet

Rostás Mihály versei

hogyha kezembe foghatnék / egy maréknyi időt

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Bartók Imre: 1939. szeptember 23.

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Krumponyász-univerzum (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Róbert bal szeme az óramutató járása szerint, jobb szeme azzal ellentétesen forgott egyre gyorsabban, majd teljes testében rázkódni kezdett, a földre huppant, és nem mozdult többé. A feje sistergett és füstölt.

Bővebben ...
Költészet

Halmosi Sándor versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Kabátujjukban több élet volt, / mint az Egyesült Nemzetekben ma

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Veszprémi Szilveszter: Vers, amelyben a költő megint csak hisztikézik, nincs semmi látnivaló benne

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Száva Csanád): A zebrán

Fotó: a szerző archívuma

Kissé félrenyomtad az embereket, szinte lökdösődés nélkül, mégis makacsul, ahogy a te korodra hál’Isten megtanultad. Képes vagy helyet csinálni magadnak közöttük. Diszkréten csináltad, a kíváncsiság nem kínzó betegség, nem alapösztön, nem kell könyökölni miatta.

Bővebben ...
Költészet

Peer Krisztián versei

Fotó: Schillinger Gyöngyvér

és csak menni, menni a nyelvvel / a totál szenilis Sanyi bácsi után

Bővebben ...
Próza

Tóth-Bertók Eszter: Meghaltam

Fotó: Csoboth Edina

A ravatalozónál állnak. Az épület homlokzatán a Feltámadunk-feliratból hiányzik a t, a legjobb barátnőm rögtön kiszúrja. Nézi a d-t, hogy az is eléggé inog, közben arra gondol, hogy mennyit szenvedtünk, amikor a lakása ajtajára illesztettük fel betűnként a nevét és hiába baszakodtunk a vízmértékkel, a mai napig ferde az egész.

Bővebben ...

Nora Iuga verse

André Ferenc fordításában
gyúl a rozsda amíg betemeti és csábítgatja / a kiszolgáltatottságot ahogy gyűl a cukor / a gyümölcs ráncos bőre alatt / ahogy felhasad a hús mint egy lyukas zászló / éjjel és nappal közt történik minden / anélkül hogy bármi is történne egy örökkévalóságig / fejjel lefelé fordítva / voltaképpen ugyanaz a homok csorog / a homokóra másik felébe

 

 

hajnali ötkor jártam az utcákat

 

állni mint egy árnyék a nyár harangja alatt

röhejes arcod tévelyeg a kirakatok közt

amiket elkerülnek a vásárlók alkui

–  még egy ablaktörlő sem

moshatja le a levegőt

erről a képről –

egy öregasszony fekete kalapban

sex-appeal és tartalékok nélkül

egy akkora piacon mint a város

hullájának felmetszett hasa

 

mit akartok

az élet szép volt

a kutya meg beteg

én nem ettem szőlőt

szőlőérés idején

megvolt a saját büszkeségem:

nem szerettem kórusban énekelni!

(hajtottam a hintát

váltogattam a szélsőségeket

hogy megálmodhassam a középpontot

egy oszcilláló ösztön

homályos normáját)

 

húsz éves voltam

és az utolsó férfit a csatornába dobták

harminc éves voltam negyven ötven

és a férfiak befejeződtek

hajnali ötkor jártam az utcákat

egy naftalinnyom után szimatoltam

egy arisztokrata bódulat tökéletes kábszere

elment belőlem a világ

hosszú konvojok mentek

rövid szögletes arcok fejjel lefelé fordított arcok

a történelem pilótafülkéjébe lapult arcok

gyúl a rozsda amíg betemeti és csábítgatja

a kiszolgáltatottságot ahogy gyűl a cukor

a gyümölcs ráncos bőre alatt

ahogy felhasad a hús mint egy lyukas zászló

éjjel és nappal közt történik minden

anélkül hogy bármi is történne egy örökkévalóságig

fejjel lefelé fordítva

voltaképpen ugyanaz a homok csorog

a homokóra másik felébe

 

a nagyszerű yellow submarine a vesztőhelyhez ereszkedik

elkezdődik a visszaszámlálás

független underground

modern lobogók

azt fogjátok mondani ez az öregasszony a fiatalokat utánozza

ez az öregasszony röhejesebb

mint egy görkorizó papagáj

mintha a szemeim elfeledték volna

az éjszakai gépírónőt

és az álmos férfiakat

akik lopva léptek be a költészet garzonjaiba

mintha én nem látnám az árnyékok break-jét a falakon

és az angolszász dialektusokat

ahogy beleharapnak az emlékezetembe

 

milyen közel van hozzám velence

fáradhatatlanul és beletörődve

gyakorolni minden reggel

az egyenes testtartást a kivégzőosztag előtt

és a testek amplifikácói és csökkenései

nem a képzelet következményei

nem kifogások nem magyarázatok

csak ujjlenyomatok

egy feldúlt trónon

lám végre itt egy haza

olvashatatlan mint egy analfabéta aláírása

lobog egy gyanús zászló

a szimulátorok robbanásai és

az elnyomó hadseregek buzgalma között

állok az évezred ravatalánál

az volt az utolsó siker

amikor egyesítették a hazugságot a vulgaritással

a halott két majmát

és minden a helyén van

semmi sem változott

lehet kézen fogva sétálni az árnyékkal

lehet hallgatni

együtt a halakkal

ebben a zavaros vízben mint egy csoda folytán

lehet aludni

ölben a kétszínűség

rémült kutyájával

vörös provokatív korok

csorognak be az ablakon

fejjel lefele fordítják a harangot

és beleöntik ezt a vészjelzést

 

 

 

Nora Iuga (eredeti nevén Eleonora Almosnino) 1931-ben született Bukarestben, költő, író, műfordító. A Román Írószövetség vezetőségi tagja. A bukaresti egyetem bölcsészkarának elvégzése után némettanárként, azután könyvtárosként is dolgozott. 8 verseskötet és 11 prózakötet szerzője, valamint többek közt Strindberg, Günter Grass, Herta Müller, Paul Celan, Nietzsche és Aglaja Veteranyi műveit fordította románra.  Számos díj kitüntetettje, több ízben is elnyerte a Román Írószövetség, illetve számos irodalmi folyóirat díját. A fordított vers a 2010-es Dactilografa de noapte (Az éjszakai gépírónő) című kötetéből való.