Nora Iuga verse
- Részletek
André Ferenc fordításában
gyúl a rozsda amíg betemeti és csábítgatja / a kiszolgáltatottságot ahogy gyűl a cukor / a gyümölcs ráncos bőre alatt / ahogy felhasad a hús mint egy lyukas zászló / éjjel és nappal közt történik minden / anélkül hogy bármi is történne egy örökkévalóságig / fejjel lefelé fordítva / voltaképpen ugyanaz a homok csorog / a homokóra másik felébe
hajnali ötkor jártam az utcákat
állni mint egy árnyék a nyár harangja alatt
röhejes arcod tévelyeg a kirakatok közt
amiket elkerülnek a vásárlók alkui
– még egy ablaktörlő sem
moshatja le a levegőt
erről a képről –
egy öregasszony fekete kalapban
sex-appeal és tartalékok nélkül
egy akkora piacon mint a város
hullájának felmetszett hasa
mit akartok
az élet szép volt
a kutya meg beteg
én nem ettem szőlőt
szőlőérés idején
megvolt a saját büszkeségem:
nem szerettem kórusban énekelni!
(hajtottam a hintát
váltogattam a szélsőségeket
hogy megálmodhassam a középpontot
egy oszcilláló ösztön
homályos normáját)
húsz éves voltam
és az utolsó férfit a csatornába dobták
harminc éves voltam negyven ötven
és a férfiak befejeződtek
hajnali ötkor jártam az utcákat
egy naftalinnyom után szimatoltam
egy arisztokrata bódulat tökéletes kábszere
elment belőlem a világ
hosszú konvojok mentek
rövid szögletes arcok fejjel lefelé fordított arcok
a történelem pilótafülkéjébe lapult arcok
gyúl a rozsda amíg betemeti és csábítgatja
a kiszolgáltatottságot ahogy gyűl a cukor
a gyümölcs ráncos bőre alatt
ahogy felhasad a hús mint egy lyukas zászló
éjjel és nappal közt történik minden
anélkül hogy bármi is történne egy örökkévalóságig
fejjel lefelé fordítva
voltaképpen ugyanaz a homok csorog
a homokóra másik felébe
a nagyszerű yellow submarine a vesztőhelyhez ereszkedik
elkezdődik a visszaszámlálás
független underground
modern lobogók
azt fogjátok mondani ez az öregasszony a fiatalokat utánozza
ez az öregasszony röhejesebb
mint egy görkorizó papagáj
mintha a szemeim elfeledték volna
az éjszakai gépírónőt
és az álmos férfiakat
akik lopva léptek be a költészet garzonjaiba
mintha én nem látnám az árnyékok break-jét a falakon
és az angolszász dialektusokat
ahogy beleharapnak az emlékezetembe
milyen közel van hozzám velence
fáradhatatlanul és beletörődve
gyakorolni minden reggel
az egyenes testtartást a kivégzőosztag előtt
és a testek amplifikácói és csökkenései
nem a képzelet következményei
nem kifogások nem magyarázatok
csak ujjlenyomatok
egy feldúlt trónon
lám végre itt egy haza
olvashatatlan mint egy analfabéta aláírása
lobog egy gyanús zászló
a szimulátorok robbanásai és
az elnyomó hadseregek buzgalma között
állok az évezred ravatalánál
az volt az utolsó siker
amikor egyesítették a hazugságot a vulgaritással
a halott két majmát
és minden a helyén van
semmi sem változott
lehet kézen fogva sétálni az árnyékkal
lehet hallgatni
együtt a halakkal
ebben a zavaros vízben mint egy csoda folytán
lehet aludni
ölben a kétszínűség
rémült kutyájával
vörös provokatív korok
csorognak be az ablakon
fejjel lefele fordítják a harangot
és beleöntik ezt a vészjelzést
Nora Iuga (eredeti nevén Eleonora Almosnino) 1931-ben született Bukarestben, költő, író, műfordító. A Román Írószövetség vezetőségi tagja. A bukaresti egyetem bölcsészkarának elvégzése után némettanárként, azután könyvtárosként is dolgozott. 8 verseskötet és 11 prózakötet szerzője, valamint többek közt Strindberg, Günter Grass, Herta Müller, Paul Celan, Nietzsche és Aglaja Veteranyi műveit fordította románra. Számos díj kitüntetettje, több ízben is elnyerte a Román Írószövetség, illetve számos irodalmi folyóirat díját. A fordított vers a 2010-es Dactilografa de noapte (Az éjszakai gépírónő) című kötetéből való.
