Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

Hisz a számmisztikában, / miközben tagadja, racionálisan, Istenét.

Bővebben ...
Műfordítás

Elisa Shua Dusapin (f. Kállay Eszter): A szemhéj nélküli szem

Fotó: Roman Lusser

Egy hirtelen csobbanással feltűnt valami a felszínen, egy pillanatra megremegett, majd újra alábukott. Aurore felült. Közben a forma visszatért, és mozdulatlanul lebegett. Aurore agyán az villant át, hogy az apja az, és ez az ő hibája – hallgatnia kellett volna rá, távol kellett volna maradnia a parttól, megérezték a vért, az apját pedig, aki a víz alatt volt, széttépték.

Bővebben ...
Költészet

Murányi Zita versei

Fotó: A szerző archívuma

míg meg nem érkezel / testem mozdulatlan parkettacsík

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold versei

Fotó: Kelemen Kinga

talán nem vagyok elég nagy / hogy úgy szólítsanak / ne lopj

Bővebben ...
Próza

Orcsik Roland: Hordozható óceán (regényrészlet)

Fotó: Takács Borisz

Adriana úgy hörgött, mintha démonok szállták volna meg, nem nő volt már, ám nem is férfi: könyörtelen erő. Amikor befejezte, lehajtotta fejét, a vonójáról lógtak a szakadt szőrszálak.

Bővebben ...
Műfordítás

Margaret Atwood (f. Csonka Ági): Metempszichózis, avagy a lélek utazása

Fotó: Luis Mora

Jómagam például csigából egyenesen emberré lettem, nem voltam közben guppi, cápa, bálna, bogár, teknős, aligátor, görény, csupasz turkáló, hangyász, elefánt vagy orangután.

Bővebben ...
Próza

Karácsony-Rácz Boglárka: Nem látja a felszínt, azt álmodja

Fotó: a szerző archívuma

Woolf legalább hat-nyolc soron át ír a borzongásról, anélkül, hogy leírná a borzongás szót, mondja. Hallgatja Zelmát, próbálja visszaidézni, hol ír Woolf a borzongásról, és egyáltalán mit érthet alatta, hogy ez a borzongás fenyegető, vagy kellemes inkább.

Bővebben ...
Költészet

Kátai Boróka versei

Fotó: Kátai Judit

a sötét tó mellett / vágyom újra repülni

Bővebben ...
Költészet

Debreczy Csenge Kata versei

Fotó: Buzás Norbert

szüretel a szív a fiú szemekből, / hogy aztán túlélje a visszautasítást / a munkahelyen, az utcán, a moziban

Bővebben ...
Költészet

Kormányos Ákos: Víz és vér 5

Fotó: Kormányos Gergő

Két ápoló tart ülő-magzatpózban, / a csigolyáim közötti rés így picivel megnő

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (II. rész)

Fotó: a szerző archívuma

A motorbőgés abbamaradt, de a vörös fény továbbra is megvilágította a vasúti kocsit. Emberek másztak rá, léptek elő mögüle. Lehettek vagy negyvenen, de csak egyikük sétált Ferenchez. Olyan volt, mint egy vörös árnyék.

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (I. rész)

Fotó: a szerző archívuma

Most viszont belengették, hogy amint a vasúttársaság eltakarítja a személyszállító kocsikat, megint kiírják a pályázatot. Csak a kocsikban a Máltai Szeretetszolgálat pártfogásában hajléktalanok laktak, és amíg ez nem változik, pályázat sincs.

Bővebben ...

Kenah Cusanit versei

Székely Örs fordításában
amit nem látunk Desaguaderóban: hogy folyik az azonos / nevű folyó a városon keresztül minden felesleges vizével / tovább egy tóba; a Desaugaderók látványa a tó, / amelyet a folyó épp megkerül. mélység nélküli / halakra látunk rá, elődökre, akik elbújtak / (az inkák elől, háromezernyolcszáz méteren tengerszint / felett, körbeutazgatva a kákaszigeteket). amúgy / nyelvi tapintat-érzelgősség, kronográf tétlenség, satöbbi.

 

Kenah Cusanit 1979-ben született Blankenburgban. Német költő és író. Mesterszakos oklevelet szerzett ókori keleti filológiákból (sumer, akkád, hettita), néprajzból és afrikai tanulmányokból. Újságíróként dolgozott, több díjat is kapott költői tevékenysége elismeréseként (például a Bayerischer Kunstförderpreist). Legutóbbi kötete, a Chronographe Chorologien I, 2017-ben jelent meg, a berlini hochroth kiadónál.

 

 

65 millió évvel Kr. e.

 

egyesek közülünk eljutnak a Himalájáig és sírjuk is

lesz a hegyekben, ahol magasan lehet feküdni. szint-

úgy mint itt: e héjban, ami kis szerencsével majd

csak akkor esik le, mire megkövülünk, a lágy részek le-

bomlanak és szétmállanak, mészkő és kavics rakódik ránk.

semmi sem marad a tok utolsó kamrájában. mit sem használt,

háromszáz millió évig ott lenni (rákok után

kutatva a tengerfenéken), hogy további

háromszázra is hátrahagyjunk egy nyomot.

 

 

2017

 

amit nem látunk Desaguaderóban: hogy folyik az azonos

nevű folyó a városon keresztül minden felesleges vizével

tovább egy tóba; a Desaugaderók látványa a tó,

amelyet a folyó épp megkerül. mélység nélküli

halakra látunk rá, elődökre, akik elbújtak

(az inkák elől, háromezernyolcszáz méteren tengerszint

felett, körbeutazgatva a kákaszigeteket). amúgy

nyelvi tapintat-érzelgősség, kronográf tétlenség, satöbbi.

azt mondják a múlt előttünk, a jövő mögöttünk.

egy mondat vagy betűrezervátum, Kordillerák vidéke.

 

 

s o s ó

 

kell  s o s ó . a telet kifágtam magamból kiáru-sítom. hótá folt kínálok kristályeggyeset úrifényt és mindent mi por: jégedik tollazat kifelé faggyoskodó madárkák és a lég, mi nemmeleg de melegítem, eladom. a kézi téltapasztalatot is, azt is. csak mélyszúgásotokat tartom meg kapitellárisaimban egyedüll, őket találcsillagom én.