Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Sarnyai Benedek: zájed

Fotó: a szerző archívuma

Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?

Bővebben ...
Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...

Kenah Cusanit versei

Székely Örs fordításában
amit nem látunk Desaguaderóban: hogy folyik az azonos / nevű folyó a városon keresztül minden felesleges vizével / tovább egy tóba; a Desaugaderók látványa a tó, / amelyet a folyó épp megkerül. mélység nélküli / halakra látunk rá, elődökre, akik elbújtak / (az inkák elől, háromezernyolcszáz méteren tengerszint / felett, körbeutazgatva a kákaszigeteket). amúgy / nyelvi tapintat-érzelgősség, kronográf tétlenség, satöbbi.

 

Kenah Cusanit 1979-ben született Blankenburgban. Német költő és író. Mesterszakos oklevelet szerzett ókori keleti filológiákból (sumer, akkád, hettita), néprajzból és afrikai tanulmányokból. Újságíróként dolgozott, több díjat is kapott költői tevékenysége elismeréseként (például a Bayerischer Kunstförderpreist). Legutóbbi kötete, a Chronographe Chorologien I, 2017-ben jelent meg, a berlini hochroth kiadónál.

 

 

65 millió évvel Kr. e.

 

egyesek közülünk eljutnak a Himalájáig és sírjuk is

lesz a hegyekben, ahol magasan lehet feküdni. szint-

úgy mint itt: e héjban, ami kis szerencsével majd

csak akkor esik le, mire megkövülünk, a lágy részek le-

bomlanak és szétmállanak, mészkő és kavics rakódik ránk.

semmi sem marad a tok utolsó kamrájában. mit sem használt,

háromszáz millió évig ott lenni (rákok után

kutatva a tengerfenéken), hogy további

háromszázra is hátrahagyjunk egy nyomot.

 

 

2017

 

amit nem látunk Desaguaderóban: hogy folyik az azonos

nevű folyó a városon keresztül minden felesleges vizével

tovább egy tóba; a Desaugaderók látványa a tó,

amelyet a folyó épp megkerül. mélység nélküli

halakra látunk rá, elődökre, akik elbújtak

(az inkák elől, háromezernyolcszáz méteren tengerszint

felett, körbeutazgatva a kákaszigeteket). amúgy

nyelvi tapintat-érzelgősség, kronográf tétlenség, satöbbi.

azt mondják a múlt előttünk, a jövő mögöttünk.

egy mondat vagy betűrezervátum, Kordillerák vidéke.

 

 

s o s ó

 

kell  s o s ó . a telet kifágtam magamból kiáru-sítom. hótá folt kínálok kristályeggyeset úrifényt és mindent mi por: jégedik tollazat kifelé faggyoskodó madárkák és a lég, mi nemmeleg de melegítem, eladom. a kézi téltapasztalatot is, azt is. csak mélyszúgásotokat tartom meg kapitellárisaimban egyedüll, őket találcsillagom én.