Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Nagy Balázs Péter versei

Fotó: Pinczési Botond

Így lehet hát megismerni magamat, / mint szavaimat visszhangzó mitológiát

Bővebben ...
Műfordítás

Vetle Lid Larssen (f. Patat Bence): A csillagtudósok

Fotó: a szerző archívuma

És az expedíció harmadik tagja, a magyar Sajnovics? Ő vajon már a kezdeti szakaszát élte annak, ami tragikus sorsát okozta? Úgy vélem, erről megoszlanak a vélemények. Nem tudom, Ön mennyi információ birtokában van. Az a különös, hogy kedvelem Hellt: szent volt, tudós, a nagy igazság harcosa. De miért döntött úgy, hogy becsapja az egész világot?

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Mari egy napja

Fotó: a szerző archívuma

Langymeleg, tavaszias idő fogadta, mikor kilépett az utcára, ezért úgy döntött, hogy a hosszabb úton indul el haza. Már egészen közel járt a kedvenc pékségéhez, amikor hirtelen erősen nyilallni kezdett a homloka. Érezte, hogy a szarv jelentősen megnőtt, és így már bizonyára a kendő alatt is szembetűnő.

Bővebben ...
Próza

Gyenge-Rusz Anett: Asszonyról asszonyra

Fotó: a szerző archívuma

Ahogy teltek a hetek, hónapok, kitapasztalták, mikor hullajtja Terike a holdvérét. Olyankor nem nyúltak egymáshoz. Egyszer előfordult, hogy idő előtt nekiláttak. A falu legfürgébb kecskegidája nem tudott olyat ugrani, mint Terike azon az estén.

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya: Fészekrakás

Fotó: A szerző archívuma

Átrendezzük a semmit, / nézzük ahogy mozog

Bővebben ...
Műfordítás

Christianne Goodwin (f. Princes Beáta): Nagymamavers

Fotó: Félegyházi-Vigh Tamás

De hogy hibáztatnám őket? / Rémes ennek a versnek / az akusztikája

Bővebben ...
Próza

Kovács Adél Jenifer: Ködöt lélegzek (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

felemelem a bal lábamat, hogy kilépjek a bugyiból, megtántorodok, de nem esek el. a vizes talpamra homokos föld tapadt. mint a fogfájás, ahogy az idegen át egyenesen az állkapocsba, az egész arcba, az egész fejbe hasít, úgy villódznak előttem a képek.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Kádár Fruzsina: Pályakezdés mesterfokon – 2025 szeptember-októberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

A-tól Z-ig irodalmi folyóiratot nem sokszor böngész végig az ember, akkor sem, ha vérbeli bölcsész. Szomorú felismerés, letagadni aligha lehet, esetleg rendszeres Írók Boltjába járással kompenzálni. Egy vers, próza, esetleg tanulmány kedvéért képes vagyok egész lapszámok megvételére, hogy aztán időhiányt meg egyéb kifogásokat mormolva nagy eséllyel többet feléjük se nézzek. Pedig jó elmerülni egy-egy szerkesztői koncepció mikrokozmoszában, tüzetesen átrágni magam a különféle tematikus blokkokon, nyomdafriss megjelenéseken, sehol máshol fel nem lelhető szakmunkákon. Le kell lassulni kicsit, hogy élvezni lehessen a papíralapú folyóiratok világát – a lapszemléhez válogatva is valahol ezt az érzést igyekeztem nyakon csípni.

Bővebben ...

Kenah Cusanit versei

Székely Örs fordításában
amit nem látunk Desaguaderóban: hogy folyik az azonos / nevű folyó a városon keresztül minden felesleges vizével / tovább egy tóba; a Desaugaderók látványa a tó, / amelyet a folyó épp megkerül. mélység nélküli / halakra látunk rá, elődökre, akik elbújtak / (az inkák elől, háromezernyolcszáz méteren tengerszint / felett, körbeutazgatva a kákaszigeteket). amúgy / nyelvi tapintat-érzelgősség, kronográf tétlenség, satöbbi.

 

Kenah Cusanit 1979-ben született Blankenburgban. Német költő és író. Mesterszakos oklevelet szerzett ókori keleti filológiákból (sumer, akkád, hettita), néprajzból és afrikai tanulmányokból. Újságíróként dolgozott, több díjat is kapott költői tevékenysége elismeréseként (például a Bayerischer Kunstförderpreist). Legutóbbi kötete, a Chronographe Chorologien I, 2017-ben jelent meg, a berlini hochroth kiadónál.

 

 

65 millió évvel Kr. e.

 

egyesek közülünk eljutnak a Himalájáig és sírjuk is

lesz a hegyekben, ahol magasan lehet feküdni. szint-

úgy mint itt: e héjban, ami kis szerencsével majd

csak akkor esik le, mire megkövülünk, a lágy részek le-

bomlanak és szétmállanak, mészkő és kavics rakódik ránk.

semmi sem marad a tok utolsó kamrájában. mit sem használt,

háromszáz millió évig ott lenni (rákok után

kutatva a tengerfenéken), hogy további

háromszázra is hátrahagyjunk egy nyomot.

 

 

2017

 

amit nem látunk Desaguaderóban: hogy folyik az azonos

nevű folyó a városon keresztül minden felesleges vizével

tovább egy tóba; a Desaugaderók látványa a tó,

amelyet a folyó épp megkerül. mélység nélküli

halakra látunk rá, elődökre, akik elbújtak

(az inkák elől, háromezernyolcszáz méteren tengerszint

felett, körbeutazgatva a kákaszigeteket). amúgy

nyelvi tapintat-érzelgősség, kronográf tétlenség, satöbbi.

azt mondják a múlt előttünk, a jövő mögöttünk.

egy mondat vagy betűrezervátum, Kordillerák vidéke.

 

 

s o s ó

 

kell  s o s ó . a telet kifágtam magamból kiáru-sítom. hótá folt kínálok kristályeggyeset úrifényt és mindent mi por: jégedik tollazat kifelé faggyoskodó madárkák és a lég, mi nemmeleg de melegítem, eladom. a kézi téltapasztalatot is, azt is. csak mélyszúgásotokat tartom meg kapitellárisaimban egyedüll, őket találcsillagom én.