Hírlevél feliratkozás

Keresés

HISZTI

HISZTI - Korda Bonifác: A nagy fölemelkedés

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor II.

Fotó: a szerző archívuma

Ha apám tudta, hogyan kell enni, akkor anyám azt tudja, hogyan kell koplalni. Egész gyerekkoromban vagy koplalt, vagy folyékony diétán volt, miközben apám zabált és dohányzott és énekelt és ivott.

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor I.

Fotó: a szerző archívuma

Amit nem merek elmondani anyámnak az az, hogy ez nem egy egyszerű húgyúti fertőzés. Apám családjában van egy széles körben elterjedt hiedelem, miszerint a szellemek lábtól felfelé hatolnak be egy nő testébe.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Eszter Hanna: lebegő

Fotó: Török Levente

sodrást ami elmossa / az elhordozott erőszakot

Bővebben ...
Próza

Kiszely Márk: Kapcsolati tőke

Fotó: a szerző archívuma

Volt ez a csajom Debrecenben. Cseresznyével egyensúlyozott az ajkán, a szemében gurámikat nevelt. Tubás volt, vagy tenorkürtös, nem tudom már, a rézfúvósok között ült, a rendezői balon. Ha a nevén szólítottam, nem figyelt oda. Ha hatszögbe rendeztem a díszköveket a teste körül, magához tért.

Bővebben ...
Költészet

Rostás Mihály versei

hogyha kezembe foghatnék / egy maréknyi időt

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Bartók Imre: 1939. szeptember 23.

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Krumponyász-univerzum (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Róbert bal szeme az óramutató járása szerint, jobb szeme azzal ellentétesen forgott egyre gyorsabban, majd teljes testében rázkódni kezdett, a földre huppant, és nem mozdult többé. A feje sistergett és füstölt.

Bővebben ...
Költészet

Halmosi Sándor versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Kabátujjukban több élet volt, / mint az Egyesült Nemzetekben ma

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Veszprémi Szilveszter: Vers, amelyben a költő megint csak hisztikézik, nincs semmi látnivaló benne

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Száva Csanád): A zebrán

Fotó: a szerző archívuma

Kissé félrenyomtad az embereket, szinte lökdösődés nélkül, mégis makacsul, ahogy a te korodra hál’Isten megtanultad. Képes vagy helyet csinálni magadnak közöttük. Diszkréten csináltad, a kíváncsiság nem kínzó betegség, nem alapösztön, nem kell könyökölni miatta.

Bővebben ...
Költészet

Peer Krisztián versei

Fotó: Schillinger Gyöngyvér

és csak menni, menni a nyelvvel / a totál szenilis Sanyi bácsi után

Bővebben ...

Dominique Meens versei

Mezei Gábor és Németh Réka fordításában
Felrepül; köröz a szakadék körül, majd alászáll, hogy újra és újra bejárja ezt a magasságot. Mindezt úgy, hogy ne hagyja el a szemem síkját; aztán eltávolodik, felrepül a széllel és eltűnik a szikla mögött, ami mellett a falu elterül. Játékát mindvégig krózással kíséri: könnyedén, de a visszhangok miatt jól hallhatóan, ütemesen ismétli; mintha a ritmikus forma adná meg képletének jelentését: kró; kró… kró, kró, kró… kró, kró; kró… kró; kró; kró

 

 

Dominique Meens (1951) francia író, költő. 1989 óta jelennek meg rendszeresen művei, kezdetben az Allia Kiadónál, 2003 óta a P.O.L. gondozásában. Rendszeresen dolgozik a France Culture-nek. Legutóbbi művei: Dorman (P.O.L. 2014.), Mes Langues ocelles (P.O.L. 2016.)

 

 

Toll és szőr

 

A nagy holló végre elhagyja a vaskeresztet, amit a város feletti szikla egy kitüremkedésén rögzítettek; van valami a karmai között, lentről is jól látni. Ahogy a szakadék felé érkezik, elengedi; lassan, szélesen esik lefelé, elfújja ez a mai, lankadatlan szél. A holló nagy kört tesz jobbra, aztán behúzza a szárnyát; sebesen siklik, egy kis darab moha felé veszi az irányt, amit épp ledobott; visszafordul, elkapja, elhibázza. Felrepül; köröz a szakadék körül, majd alászáll, hogy újra és újra bejárja ezt a magasságot. Mindezt úgy, hogy ne hagyja el a szemem síkját; aztán eltávolodik, felrepül a széllel és eltűnik a szikla mögött, ami mellett a falu elterül. Játékát mindvégig krózással kíséri: könnyedén, de a visszhangok miatt jól hallhatóan, ütemesen ismétli; mintha a ritmikus forma adná meg képletének jelentését: „kró; kró… kró, kró, kró… kró, kró; kró… kró; kró; kró.” D.M.

 

 

Toll és szőr

 

sárga! sárga! sárga!

arany!

átkel a

            sárgarigó!

                                   Passe du Trillou, 2017. május 25.

 

            süvöltő

közvetlenül

jobbról!

piros! piros! piros!

                                   Allée du rompu, 2017. június 4.

 

citrom

héj!

            billegető

                                   Pont du Carrousel, 2017. június 5.