Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Luciana Ratto (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Apu, melyikünket mentenéd meg?

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, a második gyerekkel megduplázódik a szeretet, azt mondják, hogy ezt kell mondani az elsőszülötteknek, de most két kiskutyaszem könyörög, hogy őt válasszam, és hagyjam veszni a másikat.

Bővebben ...
Műfordítás

Andrei Dósa (f. Horváth Benji): Sok erő és egy csipetnyi gyöngédség

Fotó: Veronica Ștefăneț

Igyekszem a lehető legokésabban hozzáállni a nőkhöz, még ha nagyrészt nőgyűlölő és szexista klisék sorozatába csúszik is bele az agyam. Mindenféle disznó vicceken nőttem fel, amelyeknek a főszereplői Móricka és Bulă voltak. Gyakran éreztem kísértést, hogy mint a viccben Bulă, azt mondjam a barátnőimnek, tetszik, ahogy gondolkodsz.

Bővebben ...
Költészet

Holczer Dávid versei

Fotó: Szántó Bence Attila

Isten tudja mire képes / egy ember seprűvel a kezében

Bővebben ...
Próza

Baqais Dávid: nem lenne boldogabb

Fotó: James Herbert

és akkor se lenne boldogabb, ha aztán öt vesztes pályázat után elkezdene egy kocsmában pultozni, hogy leplezze az ismerősei előtt az örökölt transzgenerációs vagyonát, ami miatt folyamatos bűntudatot érez, de akkor se, ha megtudná, hogy a barátjának háromszor annyi van a takarékszámláján, mint neki, és ő még bűntudatot sem érez

Bővebben ...
Próza

Szeifert Natália: Kopognak

Fotó: a szerző archívuma

részlet a Hóember a Naprendszerben című regényből

Bővebben ...
Költészet

Zsigmond Soma versei

Fotó: Pénzes Johanna

Lépteid alatt felnyög a parketta, ablakot nyitsz, / a levegő idegen csípése nem ébreszt fel.

Bővebben ...
Költészet

Kollár Árpád versei

Fotó: Keller Ami

az almahéjon azt a pici, barna a foltot

Bővebben ...
Próza

Murányi Zita: Halálfélelem

Fotó: a szerző archívuma

A férfiaktól is ösztönösen tartok, képtelen vagyok nem hidegen viszonozni az érintést, ujjaimat egyedül a pusztulás mozgatja, amihez érek, tönkremegy, atomjaira hullik.

Bővebben ...
Próza

Lázár Bence András: Saldanha. Lisszabon. Kacsakagyló.

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, Lisszabonban, a fehér városban, egészen máshogy megy le a nap. Legalábbis a portugálok ezt hiszik, és azon a csütörtöki délelőttön egy bizonyos Weisz Máté és egy bizonyos Perr Rebeka is ezt hitte.

Bővebben ...
Költészet

Benkő Imola Orsolya versei

Fotó: Szerdahelyi Mátyás

helyzet van a 10. C osztályban a kolléga / túl fiatal

Bővebben ...
Költészet

Saád Anna versei

Fotó: Sárközi Bence

de bennem ragadnak tanításaid / amik szerint élnem kéne

Bővebben ...
Költészet

Vincze Szabolcs versei

Fotó: Pavlovits Gitta

A Braille-írás panaszkodik / a hozzád érő kezekről

Bővebben ...

Ştefan Manasia verse

André Ferenc fordításában
Ha bőröd susogó és ruganyos, a pornó-hárem szekta legfiatalabb tagja vagy, / vagy ha annyira elkeseredtél, hogy már a fehér szálaid sem fested meg, / jöjj, nekem egyre megy. // Jöjj, ha a városszéli parlagtól azt kívántad, érkezzen az apocalypse now, / vagy ha, te hústavirózsa, rohadnál inkább a szívmedencében // Jöjj, ha nemrég volt abortuszod és egy hentes nőgyógyászt fogtál ki

 

 

Ştefan Manasia román költő, irodalomkritikus, a kolozsvári Tribuna című román nyelvű irodalmi-művészeti folyóirat főszerkesztő-helyettese. 1977-ben született Piteşti-en. A kolozsvári BBTE-n szerzett román és angol irodalom- és nyelvtanári szakképesítést 2000-ben. 2008-tól a Thoreau unokaöccse elnevezésű kolozsvári román irodalmi kör alapító tagja. Több verseskötet szerzője, legutóbbi kötete: Cerul senin (A tiszta ég), Charmides kiadó, Beszterce, 2015.

 

 

Mechanikus Bika

 

Ha gyöngéd vagy

vagy csak egy bársonybőrű szuka,

engem nem érdekel.

 

Ha szereted a verseket, melyek izgalmasabbak, mint a romok, ahol a raverek éjszakáztak,

vagy a költészettől – mint gyerekorodban a spenóttól – hánynod kell,

nekem mindegy.

 

Ha bőröd susogó és ruganyos, a pornó-hárem szekta legfiatalabb tagja vagy,

vagy ha annyira elkeseredtél, hogy már a fehér szálaid sem fested meg,

jöjj, nekem egyre megy.

 

Jöjj, ha a városszéli parlagtól azt kívántad, érkezzen az apocalypse now,

vagy ha, te hústavirózsa, rohadnál inkább a szívmedencében,

mert már ez a felhőtlen élet sem elég könnyű.

 

Jöjj, ha nemrég volt abortuszod és egy hentes nőgyógyászt fogtál ki és

jöjj, ha a skinny kamaszlányok, akik melle már sosem fog kivirágozni, beindítják benned

– ha csak hirtelen rájuk pillantasz – a fekély, infarktus, himlő, szellemi lepra érzetét.

 

Jöjj, ha szeretsz csavarogni a parkban, kócosabban, mint Janis Joplin és

jöjj, kukoricavirág, ha a klub bejáratánál

ringasz magassarkúban, ami véresre sérti a lábad.

 

Ha Mérleg vagy és jobban szeretsz kapni, mint adni,

 

Ha Bak vagy, szorgos és heves,

 

Ha Oroszlán vagy, és dühösen sírsz át éjszakákat, mert még nem örökölted meg a földet,

 

Ha Nyilas vagy és megigézel gyémántagyad sugaraival,

 

Ha Rák vagy, és mint hegyiforrásban, mártózol a gyöngédségben,

 

Ha Bika vagy, szent bujaságod elemi, mint a szél és a tűz, a föld és a víz,

 

Ha Vízöntő vagy, La Bohéme-et hallgatsz és gyakran felvidítod az ártatlan lelkeket,

 

Ha Skorpió vagy, akinek idegei közt néha intellektuális fasza nő,

 

Ha Ikrek vagy, és bármikor tudod azt hazudni, hogy szeretni bírsz a sírig,

 

Ha szenvedélyes és pusztító Kos vagy, mint a tornádók isten háta mögötti falvakban,

 

Ha Szűz vagy, borostyán és pézsma, abszint és ösztrogén,

 

Ha készen állsz, hogy felkínáld nekem a tested és a véred, mint Jézus, Halak Hölgy,

 

Jöjj,

jöjj el végre:

én vagyok a Mechanikus Bika.

Várok rád.

 

André Ferenc fordítása