Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

emlékszagú molyok őrzik / a ki nem mondott nevet.

Bővebben ...
Próza

Magyary Ágnes: Regény

Fotó: morpho

Amit fontosnak tartanak az emberek a megtörtént eseményekből, az banális részlet; és ami életbevágó, azon könnyed eleganciával átsiklanak. Ezért is olyan nehéz kihámozni a valóság sarokköveit. Persze, ha a rendőrségnek lenne hozzáférése a titkosszolgálat adataihoz, akkor minden sokkal könnyebb lenne, de a városállamban nem volt cél, hogy a rendőrségnek könnyebb legyen.

Bővebben ...
Költészet

Wölfl-Molnár Eszter versei

Fotó: Nagy Viktor

Túl sokáig volt a bordák mögött

Bővebben ...
Próza

Vince András: Adamec (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Mi itt a Magyar Televízióban megpróbálunk fenntartani bizonyos civilizált viselkedési kereteket, például légyszívessel kezdjük a mondatot. De még véletlenül se gondold azt, váltott át kioktató tegezésbe, hogy te szívességet teszel bárkinek is, ha végrehajtasz egy kérést. Ez csak annyit jelent, hogy nem vagyunk végtelenül tahók. Mi így adjuk ki a parancsot.

Bővebben ...
Költészet

Ecsedi Borbála versei

Fotó: Vigh Levente

Nehéz gyökerek fognak / nem engednek át a határon

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Szocia

Fotó: Zanati Réka

Aztán szétestem. Volt olyan is. Nem szeretek róla beszélni, de ha így vizslatod, hát muszáj. Inkább hallgatok, az az egyszerűbb, kényelmes közöny, mint holmi fura nemet mondás. Így hordtak szét a hangyák, mindenki magának, a maga királynőjének, hátha utána homlokon csókolja őket.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: A szabadságról

Fotó: Ádám Gyula

zsörtölődsz reggeltől / estig, akár medve a hó nélküli teleken

Bővebben ...
Próza

Klein Mari: Ágyban Prousttal

Fotó: a szerző archívuma

Újra meg újra felszítottad a tested, reggel hatig, amíg a maradék félsz ki nem rázkódott belőle. Míg ki nem világosodott. Mert akkor megbizonyosodtál: a denevérek már hazatértek, és bevackoltak a háztömb hasadékaiba.

Bővebben ...
Költészet

Gulisio Tímea versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Vasalt zoknival fojtják meg anyát

Bővebben ...

Ştefan Manasia verse

André Ferenc fordításában
Ha bőröd susogó és ruganyos, a pornó-hárem szekta legfiatalabb tagja vagy, / vagy ha annyira elkeseredtél, hogy már a fehér szálaid sem fested meg, / jöjj, nekem egyre megy. // Jöjj, ha a városszéli parlagtól azt kívántad, érkezzen az apocalypse now, / vagy ha, te hústavirózsa, rohadnál inkább a szívmedencében // Jöjj, ha nemrég volt abortuszod és egy hentes nőgyógyászt fogtál ki

 

 

Ştefan Manasia román költő, irodalomkritikus, a kolozsvári Tribuna című román nyelvű irodalmi-művészeti folyóirat főszerkesztő-helyettese. 1977-ben született Piteşti-en. A kolozsvári BBTE-n szerzett román és angol irodalom- és nyelvtanári szakképesítést 2000-ben. 2008-tól a Thoreau unokaöccse elnevezésű kolozsvári román irodalmi kör alapító tagja. Több verseskötet szerzője, legutóbbi kötete: Cerul senin (A tiszta ég), Charmides kiadó, Beszterce, 2015.

 

 

Mechanikus Bika

 

Ha gyöngéd vagy

vagy csak egy bársonybőrű szuka,

engem nem érdekel.

 

Ha szereted a verseket, melyek izgalmasabbak, mint a romok, ahol a raverek éjszakáztak,

vagy a költészettől – mint gyerekorodban a spenóttól – hánynod kell,

nekem mindegy.

 

Ha bőröd susogó és ruganyos, a pornó-hárem szekta legfiatalabb tagja vagy,

vagy ha annyira elkeseredtél, hogy már a fehér szálaid sem fested meg,

jöjj, nekem egyre megy.

 

Jöjj, ha a városszéli parlagtól azt kívántad, érkezzen az apocalypse now,

vagy ha, te hústavirózsa, rohadnál inkább a szívmedencében,

mert már ez a felhőtlen élet sem elég könnyű.

 

Jöjj, ha nemrég volt abortuszod és egy hentes nőgyógyászt fogtál ki és

jöjj, ha a skinny kamaszlányok, akik melle már sosem fog kivirágozni, beindítják benned

– ha csak hirtelen rájuk pillantasz – a fekély, infarktus, himlő, szellemi lepra érzetét.

 

Jöjj, ha szeretsz csavarogni a parkban, kócosabban, mint Janis Joplin és

jöjj, kukoricavirág, ha a klub bejáratánál

ringasz magassarkúban, ami véresre sérti a lábad.

 

Ha Mérleg vagy és jobban szeretsz kapni, mint adni,

 

Ha Bak vagy, szorgos és heves,

 

Ha Oroszlán vagy, és dühösen sírsz át éjszakákat, mert még nem örökölted meg a földet,

 

Ha Nyilas vagy és megigézel gyémántagyad sugaraival,

 

Ha Rák vagy, és mint hegyiforrásban, mártózol a gyöngédségben,

 

Ha Bika vagy, szent bujaságod elemi, mint a szél és a tűz, a föld és a víz,

 

Ha Vízöntő vagy, La Bohéme-et hallgatsz és gyakran felvidítod az ártatlan lelkeket,

 

Ha Skorpió vagy, akinek idegei közt néha intellektuális fasza nő,

 

Ha Ikrek vagy, és bármikor tudod azt hazudni, hogy szeretni bírsz a sírig,

 

Ha szenvedélyes és pusztító Kos vagy, mint a tornádók isten háta mögötti falvakban,

 

Ha Szűz vagy, borostyán és pézsma, abszint és ösztrogén,

 

Ha készen állsz, hogy felkínáld nekem a tested és a véred, mint Jézus, Halak Hölgy,

 

Jöjj,

jöjj el végre:

én vagyok a Mechanikus Bika.

Várok rád.

 

André Ferenc fordítása