Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Nagy Balázs Péter versei

Fotó: Pinczési Botond

Így lehet hát megismerni magamat, / mint szavaimat visszhangzó mitológiát

Bővebben ...
Műfordítás

Vetle Lid Larssen (f. Patat Bence): A csillagtudósok

Fotó: a szerző archívuma

És az expedíció harmadik tagja, a magyar Sajnovics? Ő vajon már a kezdeti szakaszát élte annak, ami tragikus sorsát okozta? Úgy vélem, erről megoszlanak a vélemények. Nem tudom, Ön mennyi információ birtokában van. Az a különös, hogy kedvelem Hellt: szent volt, tudós, a nagy igazság harcosa. De miért döntött úgy, hogy becsapja az egész világot?

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Mari egy napja

Fotó: a szerző archívuma

Langymeleg, tavaszias idő fogadta, mikor kilépett az utcára, ezért úgy döntött, hogy a hosszabb úton indul el haza. Már egészen közel járt a kedvenc pékségéhez, amikor hirtelen erősen nyilallni kezdett a homloka. Érezte, hogy a szarv jelentősen megnőtt, és így már bizonyára a kendő alatt is szembetűnő.

Bővebben ...
Próza

Gyenge-Rusz Anett: Asszonyról asszonyra

Fotó: a szerző archívuma

Ahogy teltek a hetek, hónapok, kitapasztalták, mikor hullajtja Terike a holdvérét. Olyankor nem nyúltak egymáshoz. Egyszer előfordult, hogy idő előtt nekiláttak. A falu legfürgébb kecskegidája nem tudott olyat ugrani, mint Terike azon az estén.

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya: Fészekrakás

Fotó: A szerző archívuma

Átrendezzük a semmit, / nézzük ahogy mozog

Bővebben ...
Műfordítás

Christianne Goodwin (f. Princes Beáta): Nagymamavers

Fotó: Félegyházi-Vigh Tamás

De hogy hibáztatnám őket? / Rémes ennek a versnek / az akusztikája

Bővebben ...
Próza

Kovács Adél Jenifer: Ködöt lélegzek (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

felemelem a bal lábamat, hogy kilépjek a bugyiból, megtántorodok, de nem esek el. a vizes talpamra homokos föld tapadt. mint a fogfájás, ahogy az idegen át egyenesen az állkapocsba, az egész arcba, az egész fejbe hasít, úgy villódznak előttem a képek.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Kádár Fruzsina: Pályakezdés mesterfokon – 2025 szeptember-októberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

A-tól Z-ig irodalmi folyóiratot nem sokszor böngész végig az ember, akkor sem, ha vérbeli bölcsész. Szomorú felismerés, letagadni aligha lehet, esetleg rendszeres Írók Boltjába járással kompenzálni. Egy vers, próza, esetleg tanulmány kedvéért képes vagyok egész lapszámok megvételére, hogy aztán időhiányt meg egyéb kifogásokat mormolva nagy eséllyel többet feléjük se nézzek. Pedig jó elmerülni egy-egy szerkesztői koncepció mikrokozmoszában, tüzetesen átrágni magam a különféle tematikus blokkokon, nyomdafriss megjelenéseken, sehol máshol fel nem lelhető szakmunkákon. Le kell lassulni kicsit, hogy élvezni lehessen a papíralapú folyóiratok világát – a lapszemléhez válogatva is valahol ezt az érzést igyekeztem nyakon csípni.

Bővebben ...

José Luís Peixoto versei

Gál Soma fordításában
Néha Budapestről eszembe jut a részletek / jelentősége: hajtűk, fintorok a tükörben. / Mikor Budapest és én kéz a kézben sétáltunk, / egyfajta igazság nőtt a fák koronáján. / Ekkoriban nem létezett emlékezet, csupán / lábnyomaink a hóban. Budapest nem nyújt megoldást. / Elmúlnak felette az évtizedek és sírba visszük a titkaink.

 

 

Fotó Portóról

 

Porto városa egy lány, és mesél nekem egy másik korról.

Mikor ránézek Portora, úgy érzem, már képtelen vagyok,

hallgatva csupán, megérteni gyengéd hangját, és szörnynek érzem

magamat, ami elpusztít. De ujjaim megérinthetik

a vállát, aztán hullámzó hajába is beletúrhatok.

Köztem és Porto között milliméterek vannak csupán, de

hosszabbnak tűnnek a kilométereknél, még akkor is, ha

összeérnek az ajkaink, sőt legfőképp akkor, amikor

összeérnek az ajkaink. Mit mondhatnánk, csak Porto és én,

az ágyban fekve, sóhajtozva, izzadva és meztelenül?

Ez a kérdés is aggaszt, amire sose találunk választ.

 

 

Fotó Budapestről
 

A budapesti látnivalók és az utcák

a vétkek, amiket elkövettem egy szépszemű lánnyal.

Néha Budapestről eszembe jut a részletek

jelentősége: hajtűk, fintorok a tükörben.

Mikor Budapest és én kéz a kézben sétáltunk,

egyfajta igazság nőtt a fák koronáján.

Ekkoriban nem létezett emlékezet, csupán

lábnyomaink a hóban. Budapest nem nyújt megoldást.

Elmúlnak felette az évtizedek és sírba visszük a titkaink.

 

 

José Luís Peixoto 1974-ben született a portugáliai Galveias városában. Költő, regény- és drámaíró. A 90-es évek közepén kezdett publikálni, tanított a Zöld-foki szigeteken és Portugáliában. Első regénye 2000-ben jelent meg Nenhum olhar (magyar fordításban Egyetlen pillantás nélkül, ford.: Bense Mónika, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2007.), amiért José Saramago díjjal tüntették ki. Első verseskötete 2001-ben A Criança em Ruínas (magyarul nem jelent meg) látott napvilágot. Eddig 9 próza- és 3 verseskötetet publikált, valamint 3színdarabot is írt. Nemzetközileg is elismert szerző, világutazó.

 

Gál Soma 1992-ben született Keszthelyen, Sármelléken nőtt fel. Író, szerkesztő, luzitanista. Az Apokrif folyóirat prózarovatának szerkesztője, a Fiatal Írók Szövetsége tagja. Idén jelent meg első novelláskötete Sármesék címmel, a FISZ gondozásában.