Frank O’Hara versei Gerevich András fordításaiban
- Részletek
Egy költőhöz
(To a Poet)
Józan és szorgalmas vagyok,
és egy ideig egyszerű és
dísztelen leszek
míg rokokó
énem nem bízik jobban
saját kiválóságában.
Szóval
nem tetszenek az új verseim,
amiket orosz regények lapjaira
írok, és nem kotlok egy rendezett
gyerekkoron?
Mérges vagy, mert
szebbnek látom a festő őszülő
zsenialitását, mint temperamentumod
dadogó lendületét.
És igen,
köztünk ez már egyre inkább
fekete-fehér,
és amikor az orvos
meglátogat, azt mondja „Nincs más
csak az ideák” és ezt mások
is meghallják a téren,
miután
már elhagytam a kanapét.
Epigramma Joe-nak
(An Epigram for Joe)
Itt van a tenger széle, itt törékeny
rákokat és kagylókat sodor az ár. Mártsd
meg benne a lila nagylábujjadat, „Órák
óta úszom, jéghideg a víz!” és valóban,
miközben a só úgy pereg le márványos
bőrödről, mintha szökőkút lenne,
göndör hajszálaidat bekeni
fényével a remegő nap, frizurádat
szívedhez formázza a szellő,
mint egy drótkosarat. Ahol a homok csíp
és éget, hajad gyufaként fénylik fel.
Az ajtóban állsz, a zöld küszöb
a talpadat nyaldossa, éget a vágy,
hogy kitárd és verdesd, mint egy sirály.
Frank O’Hara (1926-1966) amerikai költő, kritikus, a Museum of Modern Art munkatársa. A New York School nevű művészeti csoport tagja John Ashberyvel. Költészetére nagy hatással volt a festészet és a jazz. Autóbalesetben hunyt el.
Gerevich András 1976-ban született Budapesten. Költő, műfordító. Legújabb verseskötete Tizenhat Naplemente címmel látott napvilágot a Kalligram kiadónál, 2014-ben. Többek között Seamus Heaney, Charles Bernstein és Robert Creeley fordítója. A Versumonline szerkesztője.
