Frank O’Hara versei Gerevich András fordításaiban

Részletek

Egy költőhöz

(To a Poet)

Józan és szorgalmas vagyok,

és egy ideig egyszerű és

dísztelen leszek

                             míg rokokó

énem nem bízik jobban

saját kiválóságában.

                                    Szóval

nem tetszenek az új verseim,

amiket orosz regények lapjaira

írok, és nem kotlok egy rendezett

gyerekkoron?

           Mérges vagy, mert

szebbnek látom a festő őszülő

zsenialitását, mint temperamentumod

dadogó lendületét.

                                 És igen,

köztünk ez már egyre inkább

fekete-fehér,

és amikor az orvos

meglátogat, azt mondja „Nincs más

csak az ideák” és ezt mások

is meghallják a téren,

                                      miután

már elhagytam a kanapét.

Epigramma Joe-nak

(An Epigram for Joe)

Itt van a tenger széle, itt törékeny

rákokat és kagylókat sodor az ár. Mártsd

meg benne a lila nagylábujjadat, „Órák

óta úszom, jéghideg a víz!” és valóban,

miközben a só úgy pereg le márványos

bőrödről, mintha szökőkút lenne,

göndör hajszálaidat bekeni

fényével a remegő nap, frizurádat

szívedhez formázza a szellő,

mint egy drótkosarat. Ahol a homok csíp

és éget, hajad gyufaként fénylik fel.

Az ajtóban állsz, a zöld küszöb

a talpadat nyaldossa, éget a vágy,

hogy kitárd és verdesd, mint egy sirály.

Frank O’Hara (1926-1966) amerikai költő, kritikus, a Museum of Modern Art munkatársa. A New York School nevű művészeti csoport tagja John Ashberyvel. Költészetére nagy hatással volt a festészet és a jazz. Autóbalesetben hunyt el.

Gerevich András 1976-ban született Budapesten. Költő, műfordító. Legújabb verseskötete Tizenhat Naplemente címmel látott napvilágot a Kalligram kiadónál, 2014-ben. Többek között Seamus Heaney, Charles Bernstein és Robert Creeley fordítója. A Versumonline szerkesztője.